Még mindig nem gyümölcsízűek a Fruttik – változatlanul fémesek, keserűek és borongósak. Egyre több elektronikát varrnak a dalaikra, ami jól áll nekik. A 2010-es Fénystopposok az elejétől a végéig egy izgalmas utazás volt, magasra helyezték vele a mércét. Sikerült szinten tartaniuk a minőséget, annyi különbséggel, hogy most nem a lemez egészével, inkább néhány konkrét dallal alkottak maradandót.

vf-darabok_cover_web

Rákerült a lemezre az idén korábban megjelent Pipacs EP összes dala. Ezek csupa gyöngyszemek – az agresszív, disszonáns és tempós Másodpercek és decibelek hallatán az embernek körbe-körbe ugrálni és hajat tépni támad kedve, a Pipacs felrepít a magasba, az Egy napra pedig hozza a katarzist. Tudatmódosításra drog helyett bőven elég ezeket a fruttikat bekapkodni. Ezekben a dalokban mutatkozik meg (többek közt), hogy a zenekar milyen magas szintre fejlesztette a szintik és zajok becsempészését a gitárzenébe.
Korábban megjelent már a Válaszok nélkül is, amitől akkor is hátast dobnék, ha nem lenne benne a dobon és a basszuson kívül semmi más, már magával a ritmusszekcióval hatalmasat alkottak a srácok. A sötét szövegvilág, a fájdalmas ordítás a refrénben csak hab a tortán. Ez a dal, kérem szépen, történelem.

Ezen kívül már csak hat szám maradt a Darabokon. Értem én, hogy felgyorsult a világ meg miegymás, de három éve jött ki az utolsó lemez, bőven volt idő dalokat írni – vagy nem a Pipacs EP egészét kellett volna rárakni, vagy írni rá még egyet-kettőt.

Vegyük akkor az elejéről – a lemez a majdnem címadó Darabokban című dallal indul. Egy össze-vissza effektezős intro után folyamatosan nyílik ki, majd egy többperces pátoszba torkollik, hidegrázós dallamokkal, vonós aláfestéssel meg minden. Jól felcsavart hangszórókkal Darabokra szedi az embert (a szóvicceknek itt vége).
Szövegfalóknak ajánlanám a Szemben a nappalt, már az első versszak magáért beszél: „Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen és megnémul a jövő.” Az egyszerű, érthető zenei aláfestést és a fülbemászó refrént egy pillanat alatt magáénak érzi az ember – így lesz a sláger. Ha dobott a csaj vagy félrekacsintgat a srác, akkor hallgasd ezt zsebre dugott kézzel hazafelé sétálva, imádni fogod.

vadfruttik_band_75_131118_nmcs_011_highcont_desat
A Sebek esetében egy jelentéktelenebb dalhoz érkezünk. A szeretett Likó Marci-féle bombaerős énekfutamok és ordítások után itt a vokálok elég bugyutának hatnak. Ami talán kirángatja a gödörből, az a második percben beköszönő, kicsit Nirvana-hatású riff.
Nem éppen tipikus Fruttik-hangzásvilágot hordoz az Éjszaka – a gitárok megbújnak a háttérben, a főszerep a diszkóé, még egy bogyós elektro party is elbírná, igazán veretős szám. Nehéz lenne kedvencet választanom a lemezről, de ez biztosan versenyben lenne a címért. Szókimondó pedig nem csak káromkodva lehet az ember, itt van például a dal első sora: „A kocsma mögött már a világ vége vár, ahol a győztes a cipőjére pisál.”

Szívesen folytatnám még a sort, mert van mit dicsérni azon, amit a Vad Fruttik csinál. Nem minden esetben igaz, hogy egy nagylemezre feltétlenül rengeteg számot rá kell pakolni, de a Darabok végére érve éhes maradtam, kértem volna még.