Mindazokat, akik korábbról is ismerték Dékány Dávidot, valószínűleg nem érte nagy meglepetés ezen az estén. Akik pedig a JAK Kötet előttiek sorozatának legutóbbi alkalmán találkoztak először a költővel, nos, valószínűleg ők is jól megjegyezték maguknak  a srácot.

Cosinus alfa, gyök alatt pí négyzet, faktoriális, másodfokú egyenlet megoldóképlete… avagy Dékány Dávid mikrofonpróbát tart felolvasóestje előtt. Aztán belekezd az olvasásba, „Hívjátok a rendőrséget/ és hívjátok a sajtót”, mialatt  Szabó Bálint és Szakács Krisztián játszik gitáron.  A felolvasás-blokkok között Dunajcsik Mátyás teszi fel kérdéseit, például arról, hogyan sikerült Dékánynak az elmúlt évben„körbepublikálnia” az irodalmi folyóiratok többségét. A válasz egyszerű: jó verseket kell írni.  A fiatal költő aztán elmeséli, hogy kamaszkorában másokhoz hasonlóan ő is írt „vállalhatatlanul rossz” verseket. Később Deczki Sarolta biztatására fogott hozzá újból a versíráshoz, majd küldött például Csuhai Istvánnak is az alkotásaiból, aki aztán többet is leközölt belőlük az Élet és Irodalomban.

dd-02

Dunajcsik Mátyás arról faggatja a bemutatkozó szerzőt, mennyire vesz részt a különféle műhelymunkákban, milyen módon volt és van benne a fiatal irodalmi életben.  Dékány túl önzőnek tartja magát az ilyesmihez, alapvetően nem szereti, ha beleszólnak a verseibe. Vagy elfogadják azt, hogy ő így ír, vagy nem. Idén azért a JAK-tábor versszemináriumára vitt magával verseket, s néhány dolgot meg is fogadott abból, amit Kemény István tanácsolt neki.

Egy JAK Kötet előttiek esten gyakorlatilag megkerülhetetlen téma a nagy elődök és példaképek felemlegetése. Megint kicsit visszaugrunk a gyerekkorba, Dékány elmeséli, hogy alapvetően nem szerette a verseket, de egyik magyar órán, amikor persze valami mással kellett volna foglalkoznia, inkább Pilinszky Francia fogoly című versét olvasta, s még aznap rohant a könyvtárba kivenni a Pilinszky-összest, akkora hatással volt rá a szöveg. Kortársak közül Simon Mártont említi elsőnek, blogját és verseit egyaránt,  illetve Bajtai Andrást és Betűember című kötetét, „az így eléggé földhöz vágott… mondjuk az túlzás, annyira nem jó, de …azért egész jó kötet.”  Amúgy akad, aki őt egyenesen Bajtai-epigonnak tartja.

Ezenkívül a kortárs amerikai költészet érdekli, például Robert Bly szövegei.  Nagyon tetszik neki, hogy az amerikai szerzők rámennek a konkrétumokra, például nem csak úgy általában madarakról beszélnek, hanem meg is nevezik a konkrét fajt. De a dalszövegekre is ugyanúgy oda szokott figyelni. Dunajcsik kérdésére, hogy nem gondolt-e dalszövegírásra, egyrészt egy még nem nyilvános projektet említ, máskülönben nem foglalkoztatja nagyon a dolog, mert nem szereti a kötött formákat, így dalszöveget sem igazán tud írni,  majd tipikusan dékánydávidosan hozzáteszi:„tudod, ami versnek gyenge, azt eladjuk dalszövegnek.”

dd-03

Még mindig nem távolodunk az amerikai témáktól, Dunajcsik megjegyzi, hogy az olyan versekből, mint a Delta vagy a Dagály előtt, kiolvashatók az amerikai iskolai lövöldözésekkel kapcsolatos utalások is. Dékány többek között az 2007-es Az osztály című észt filmet említi, ami szerinte nagyon jól rávilágít a jelenség  pszichológiájára, egyébként meg  „az iskolai lövöldözőknek maximálisan igaza van”, az áldozatok pedig megérdemlik. Egy  “persze, nem” jelzi csak, hogy nem kell minden mondatát szó szerint érteni, majd arról beszél, hogy tulajdonképpen lenézte osztálytársait és tanárait, akik úgymond biztonsági játékosok voltak. Vagy olyan lányok, akiknek nagyjából a szalagavató volt a legkülönlegesebb dolog az életükben.

A lényeg persze az, hogy Dékány Dávid verseinek szereplői nem feltétlenül szimpatikus emberek. Dunajcsik szerint ez ritka jelenség a fiatal költészetben, kevésbé szokás, hogy a szerzők ennyire szembenéznek hibáikkal, legfeljebb a tehetetlenséget szokták felróni maguknak, itt viszont benne van erősen az agresszió a versekben, de benne is marad. Példaként olyan verssorokat emel ki a szövegekből, mint “mert a hirdetőoszlopok egy romantikus vígjáték plakátjaival vannak tele./Egyenként kéne letépnem az összeset”

dd-01

Ilyen hangnemű versek alkotójának természetesen nehéz megszokni, ha szívecskékkel dekorált tinilány-blogokon bukkannak fel versei, de szereti, ha Facebookon bejelölgetik (és nem azért, hogy halálos fenyegetéseket írogassanak neki), annak pedig még jobban örül, amikor fiatal költőpalánták küldenek neki verset véleményezésre.

Szó esik még arról, ahogyan Dékány a modern technológia eszközeit is bele tudja illeszteni a verseibe. Szerinte ebben nincsen semmi különös, arról ír, ami van, és ezek a használati eszközök is a mindennapok részei. Szerinte nem ő, hanem az olyan szerző játszik rá valamire, aki kerüli ezeket a kifejezéseket. Hiszen kivel ne fordult volna elő a hétköznapokban, hogy “és végre megkérdeztem volna azt,/amit a billentyűzet alatt összegyűlt morzsák miatt/eddig csak kijelentő módban tudtam leírni”.

S ha már matematikával kezdődött, záruljon is azzal az est: Dékány Dávid szerint csak azért adunk nevet a dolgoknak, hogy ezzel mentségünk legyen a matematikával szemben. Lehet persze félrebeszélni, de akkor is matek van.

JAK Kötet előttiek: Dékány Dávid. RoHAM Bár és Galéria 2013. december 11.