Nóvé Béla, aki többek között olyan műveket publikált eddig, mint a Kötéltánc című verseskötet (1975),  A kurtizán esküvője című dráma (1978) vagy A Katalán torony című esszé és tárca gyűjtemény (2003), az idei évben két új kötettel lepte meg olvasóit. Az egyik a „Patria Nostra”- 56-os menekült kamaszok a Francia Idegenlégióban, a másik a Múltunk, ha  szembejön – önkényuralmi emlékeink címet viseli.

nove

Az előbbi kötet címe nehezebben megfogható, hiszen sokan élnek már ebben az országban, akik jóval a rendszerváltás után születtek, és így számukra az önkényuralmi emlékek a történelemkönyvek bizonyos fejezetcímeit jelölik ki. Lényegében ez az egyik probléma, mely Nóvé írásait mozgatja. Számára a múlt közkincs, melynek van egy minimális szinten, de egységesen, mindenki számára elfogadhatóan reprodukálható magja, mely mentes, pontosabban mentesnek kellene lennie a „médiakori skizofréniától”, ahol „személyes és a nyilvános, a magán- és a közemlékezet” csatázik egymással.

Nóvé könyvében egyértelműen a mikrohistória mellett foglal állást. Jobban szemügyre véve érdeklődési területét és munkásságát, annak meghatározó eleme az 1956-os forradalom „árváinak” nyomon követése, emigrációjuknak és további életüknek lejegyzetelése, esetleg filmre vitele – de ez csak egy példa a sok közül. Írásait azonban ezen a nagyítón keresztül kell nézni, mely a „kisemberek” világán át igyekszik a múltat közelebb hozni és érthetővé tenni.

A Múltunk, ha szembejön, közel sem annyira új és friss mű, mint azt az első pár fejezet után gondolná az olvasó. Az első fejezet, amely az Önkényuralmi emlékeink – avagy az emlékezet önkényuralma  címet viseli, a Magyar Lettre International 2003. tavaszi számában jelent meg. Ebben a fejezetben fogalmazza meg Nóvé azokat a gondolatokat és célokat, melyek mentén fel szeretné építeni, vagy inkább össze szeretné rendezni eddig megjelent publikációit. Elsődleges cél az önkényuralmi rendszerek konszolidációs időszakából megmaradt nosztalgikus érzések felszámolása, melyek meglehetősen torzítják a kollektív emlékezet egyes részeit. A könyvben következetesen önkényuralmi rendszerek elnevezés szerepel (és mindegyik említésre is kerül), ám Nóvé érdeklődéséből adódóan komolyabb elemzésre és elképzeléseinek bizonyítására a Kádár-korszak szolgál példaként. A főbb témák az 1956 utáni megfigyelések, és az Államvédelmi Hatóság tevékenykedése, a cenzúra szerepe, a határon túli kisebbségek sorsa a kommunizmus internacionalista árnyékában, végül pedig az ’56 utáni emigráció sorstörténete.

Az a szerző hipotézise, hogy a diktatórikus rendszerek emlékének felpuhulása, (vagy szándékolt felpuhítása) veszélyes, mert ezáltal elveszítjük realista hozzáállásunkat egy adott korszak megítéléséhez helyesnek tartható, ám a legfontosabb kérdés alighanem az marad, miként jutott el Nóvé magához a problémához, avagy tényleg léteznek-e a nosztalgia tünetei? A kádári nosztalgia kapcsán ad egy alternatívát a szerző, hogy hogyan is határozható meg a „kommunista – nosztalgia – hányados”, ám arról nem tesz említést, hogy az ebbe a csoportba nagy valószínűséggel milyen társadalmi csoportok tartozhatnak, hiszen a rendszerváltás előtti szűk elitnél ez a bázis valamivel nagyobb lehet. A nacionalista szemléletű nosztalgiával szemben pedig a történelmi és morális szembenézést hangoztatja Nóvé, Orwell szavait felidézve: „ A nacionalizmus nem egyéb, öncsalással színezett hatalomvágy.”

A kötet végezetül könyvkritikai válogatással zárul, melyek nagyrészt a 2010-es évben jelentek meg, olyan neves folyóiratokban, mint az Élet és Irodalom, a Revizor vagy a Holmi. Tekinthető ez a szerző által ajánlott olvasmánylistának is, melyhez a kommentárt kritikái jelentik.

Nóvé igazi kutató, mérhetetlen precizitással dolgozza fel az őt érdeklő témákat, mely mellé egy olyan végletekig demokratikus öntudat és hang társul, mely talán csak a rendszerváltás idején létezett, és melyet azóta egyre kevésbé hallani, talán pont múltunk némaságra ítélt időszakai miatt.

A FÉLonline.hu értékelése: 7/10

Nóvé Béla, Múltunk, ha szembejön – önkényuralmi emlékeink, Noran Libro, Budapest, 2013.