Vincent van Gogh „képeiből” nyílt kiállítás szeptember közepén Budapesten, a Vörösmarty tér közelében lévő Váci 1 Palotában. Az attrakció már más országokban is kipróbálta magát nagy sikert aratva. Egyszerre hat minden érzékszervünkre, és úgy tapasztalhatjuk meg a festmények szépségét, ahogy eddig még soha – hirdetik nagy bőszen. A főszerepet sajnos a technikai teljesítmény veszi át, háttérbe szorítva a remekművek igazi lényegét.

 vangggoggg

A kiállítás van Gogh 10 évig tartó alkotói időszakaszában keletkezett műveit ún. irányzatok szerint csoportosítja és jeleníti meg hatalmas falakon vagy éppen a lábunk előtt, a padlón. A kiállítótér két elkülönülő résszel rendelkezik, a nagyobbikban két kivetítőn a festőtől való idézetek olvashatóak. Kíváncsi lettem volna, hogy ezek a sorok pontosan honnan származnak és mikoriak. Erre a tudásra azonban sajnos nem tehetünk szert, és egyéb információkkal sem próbálják meg kibővíteni műveltségünket sem a képek keletkezési körülményeit, sem a művész fontosabb életeseményeit illetően.

A két teremből kilépve mozgólépcső vezet fel a kávézó és a mosdó közvetlen közelében lévő eldugott helyiségig, ahol végre hozzájuthat pár lényeges adathoz a bemutatott festményekről és alkotójukról az, aki igényli. A festő életét egyetlen tábla szövege foglalja össze, ezenfelül 8-10 festményről tudhatunk meg néhány dolgot, amelyek a szakavatott szemnek valószínűleg túl sok újat nem mondanak.

vangog3

A kiállítás eddigi sikerei nyomán azonban úgy tűnik, hogy ennél többre talán nincs is szükség. Anyaga igen könnyen befogadható, eladható, megtekintése nem vesz igénybe túl sok időt, a vetítés maga kb. 30 perc. Hol van ez ahhoz, amennyit a kíváncsi látogató egy, a holland géniusz eredeti képeiből válogatott tárlaton eltöltene, rácsodálkozva a képek nyújtotta varázslatra? A hatalmas paneleket szemlélve a vetítés első egyharmadában már elég erős hiányérzetem támadt, amelyet csak a már említett, nagyobbik teremben lévő és jól, hatásosan összeválogatott van Gogh-idézetek enyhítettek.

A technika segítségével láthatóvá válnak a festmények apróbb, finomabb részletei is, viszont egy idő után nagyon kiszámíthatóvá válik a koncepció, és nem tud újat mutatni. Nem mellesleg, ha van egy olyan törekvés, mint az, hogy az ecsetvonások jellemzőit is láttatni szeretnék, akkor sokat jelentett volna, ha a kiállítás legalább néhány mondatban kitér ezek természetére is.

vangog2

Beépítettek néhány se nem túl eredeti, se nem túl életszerű animációt a képek látványába: a Hollók a gabonaföldek felett c. festmény (1890) vészjósló madarai például mozogni kezdenek és elrepülnek, ám semmiféle többletjelentéssel sem ruházzák fel a képet – egyszerű, semmitmondó technikai fogásnak minősülnek, ilyenekből láthatunk jó párat. A vetítés alatt aláfestő zene szól nagy hangerővel, többféle szerzőtől, ezekre koreografálták a látványt. Többek között felcsendülnek a zseniális A négy évszak fülbemászó dallamai, amelyek tartalmilag nem igazán kötődnek a felvillanó képekhez, képrészletekhez, viszont az ismerős és népszerű dallamok sokakban kellemes érzést kelthetnek – ennyi lehetett a cél.

Arról, hogy a hatásvadász kiállítást kinek szánták a szervezők, sokat elmond az, hogy a kevés információ, amelyhez legvégül hozzájuthatunk, elsőként angolul van megszövegezve a táblákon, magyar nyelven csak ezt követően olvashatóak. Árai is igen borsosak, mindezekből világosan kitűnik, hogy külföldi vendégeket várnak elsősorban, ennek megvalósításához pedig az elit környezetben lévő belvárosi épület kiváló terepet biztosít. Személyes véleményem az, hogy egyszer meg lehet nézni a kiállítást, maradandó élményt azonban minden bizonnyal nem fog okozni.

A képek a Van Gogh Alive facebook-oldaláról származnak.

A kiállítás 2013. december 29-ig tekinthető meg a Váci 1-ben.