Egyszer minden rossz végetér.
Nem. Egyszer minden rosszvéget ér.
Nem. Egyszer minden rossz rosszvéget ér, de véget ér.
Nem. Semmi nem ér véget soha.

Nem vittél el semmit, nem hagytál itt semmit, mert nem is volt semmi.
Megfőztél, megfőztelek, most főve együtt vagyunk, de sülve nem?
Ha én viszonzatlanul szeretem magam, akkor rólad talán inkább ne is beszéljünk.
De, beszéljünk. Vagy haljunk meg aznap rákban,
mikor feltalálják az ellenszert, és örvendjünk a saját kárban.

Mától majd minden másképp lesz.
Még az iphoneomban a háttérkép is más kép lesz.
Ha lát az isten véletlenül, hát hadd lásson,
nem fogsz tudni elbújni a padláson,
és nem csak azért, mert ahol laksz, ott kurvára nincsen padlás.

Tizennyolc év a felemelkedés, de ez most akkor már a hanyatlás?

Mától iránytű nélkül is vágom, hogy merre van észak,
ma az enyém az egyetem, azonbelül is a büfé-szak.
Ma a cosmo is mellélő a horoszkópommal,
ma fedeztetem a celebemet az orosz kopómmal.
A hajam ugyan túl sok szálon fut,
de a hajhagymaszag viszont nem olyan rossz, mint ha igazi hagymától bűzlesz.
Ha felgyújtod a Kossuth teret, akkor a Parlament előtt bizony tűz lesz.
Ha fogsz két villamost, meg egy rendőrautót, valahogy csak lerendezik egymás közt.
Túl tiszta a lelkiismeretem, kérlek tegyél már rá pár szál szöszt!

Ma a Kolorban nincsenek színek.
Ma még talán mondhatnám magamat szexinek.
Amit tegnap gondolok, azt erősen kimondom ma,
így lesz az abszolút semmiből kínos dogma.

Bár még fáj, már nem érzem.
Ha megyek, mozgó célpont vagyok, mint kábé mindenki, remélem.

Ha három nagymamám lenne, az tripla mennyiségű málnaszörpöt jelentene, amit naphosszat lehetne inni.
Én tudom, hogy Jóbnak sem volt jobb, sőt rosszabb, mert ő megpróbált legalább hinni.

Ne veszekedj és ne hiszekegy. Sajnos nem hiszek egysem.
Pedig egy bot már egy fél kereszt, és lehet, hogy te is csak egy istennyire vagy attól, hogy félisten legyél. Hiszek egy fél istenben.
Nézünk. Vagy mi egy mást vagy miegymást, mondjuk nézzük mi egymást.
Nade ma már inkább nem használom többet az agyamat, nehogy a végén még elkopjon.
Ma az üresre fotosopolt szívedet is leeszem pörkölttel, aztán elkobzom.
Ma már ősz van, egy csomó gesztenyeburkon látok már repedést,
úgyhogy tényleg csak kettőt kérek: egy szakállat elbújni, meg jövőre egy kis nyáremelést!