Mán-Várhegyi Réka novellájának szereplői  Fernando Botero nőalakjait idézik, Tóth Marcsi szatirikussága pedig Thomas Bernhardéval rokon, legalábbis ez jut eszébe Borsik Miklósnak, az est moderátorának a Macskában, ahol a fiatal írók egy-egy novellájukat olvassák fel.

A Macska bisztró félhomályában sörözgetve várjuk a Rovarokkal suttogó sorozat novella-felolvasó estjét. A moderátor, Borsik Miklós először azt kérdezi Mán-Várhegyi Rékától és Tóth Marcsitól, fontos-e számukra az olvasó megnevettetése. Előbbinek mindenképpen, utóbbi számára nem igazán, bár a komoly hangvételű, szomorú írásait otthon hagyva ezúttal ő is egy vidámabb darabot hozott. Mindketten csak egy-egy hosszabb lélegzetű novellát olvasnak fel, emellett csupán néhány rövid részletet hallunk további írásaikból.

rovarokkal1

Tóth Marcsi olvas, Mán-Várhegyi Réka figyeli

Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! című szövegével kezdünk, amelynek főszereplője két túlsúlyos kamaszlány. Borsik még a felolvasás előtt Botero festményeinek kövér nőalakjait említi párhuzamként. Az írás kétségtelenül szórakoztató, mégsem a nevetésé a főszerep. „Szembe kell néznünk vele, hogy rettenetes örökséget kapunk. Szeretetlenség, háj, kulturálatlanság és így tovább. Mindezt feldolgozni évtizedekbe telhet.” – mondja az ikerpár egyik tagja a másiknak, aki legalább világra hozatala miatt hálás szintén nagydarab szüleinek.

A tóparton strandoló és egy meglehetősen kínos kalandba keveredő lányok történetén végighúzódik a feszültség, ami azért több helyen oldódik. Az egyes szám első személyű történetmesélés kapcsán felmerül szerzőnek és főhősének esetleges azonossága, ha így lenne – így a cáfolat – , Rékának komoly fogyókúrán kellett volna átesnie. A moderátornak erről eszébe jut egy barátja novellája, amely egy kimondottan kövér nővel történt kalandot mesél el. A szöveget egyszer Borsik olvasta fel a szerző helyett, a hallgatóságban pedig a valóstól eltérő kép alakulhatott ki róla italfogyasztási és szexuális szokásait illetően.

Tóth Marcsi írásait szatirikusságuk miatt Thomas Bernhardéhoz hasonlítja a műsorvezető, Marcsi inkább az empátiát emeli ki. Csak az érzelmek érdeklik, és hogy a játékból hogyan lesz valóság – talán azért is, mert sokat dolgozik színészekkel, akiknél természetes módon mosódik el játék és valóság határa. Felolvasott novellája, a Morning glory is az ő világukba kalauzol bennünket. A berúgós-hányós életképnek valóban nem a nevettetés a célja: „a törülköző szélével megtörölgettem a száját, megsimogattam a homlokát, kreol bőre viaszosan ragyogott a neonfényben, ígéretes és ellenállhatatlan volt, mint a szépreményű, fiatalon öngyilkos rocksztárok.”

rovarokkal2

Karosi Júlia

A történet másodlagos Tóth Marcsi szerint, ő nem történetet akar mesélni, hanem érzelmet kiváltani, és azt elérni, hogy az olvasó azonosuljon a leírtakkal. Azt is fontosnak tartja, hogy a szöveg ne legyen közegspecifikus, ne csak egy adott közösség olvasóinak körében működhessen. Ellentétben a saját maguk számára alkotó írókkal, ő kimondottan az olvasónak ír, és a lehető legőszintébben. Szerinte az olvasó mindent megérez, azt is ha hazudik, azt is, ha smúzol az író.

A felolvasásokat Karosi Júlia dalai követik, és ha már Tóth Marcsi novellájában visszatérő motívum volt a Whole Lotta Love, stílszerűen ő is Led Zeppelint énekel.

Rovarokkal suttogó 8. (Mán-Várhelyi Réka, Tóth Marcsi)  – Macska Miau, 2013. november 5.