Október 24-én Debrecenben olyan meleg volt, hogy már-már azt hihettük, újra itt a nyár. A MODEM-ben is többen vettek hideg sört és hűsítő fröccsöt, mint meleg teát. Aztán kezdetét vette az Amúgy lapszámbemutató és a részvevők közül mindenki visszacsöppent a valóságba, hiszen az időjárás ellenére tagadhatatlanul ősz van. Erre amúgy az Amúgy friss, őszi száma is figyelmeztetett aktuális témáival.

Azt hiszem, a többi résztvevő nevében is mondhatom, hogy az egyik legjobb dolog egy Amúgy lapszámbemutatón, hogy miközben érdekes, értékes és új dolgokat mutatnak számunkra a szervezők és az írók, addig az egész rendezvényt közvetlen, már-már családias hangulat jellemzi. Az egész esemény olyan fesztelen, mint egy fesztivál. Ezt a hangulatot meglovagolva vette kezdetét a lapszámbemutató, melyet természetesen most is a lap főszerkesztője, Somogyi Tibor vezényelt le. Ahogy azt már megszokhattuk, először a folyóirat tartalmáról, aktualitásairól esett szó, mint például a borítóról is, melyet ezúttal Tóth Laura és Horváth Imre Olivér alkottak meg. „Belépve” a magazinba az is láthatjuk, hogy a menüsor és a rovatok is átalakultak. A Kortárs című rovatot lecserélte az Én és… nevezetű, a Pennázó helyett pedig a Beköszön(t) a LÉK fület találhatjuk, olyan szerzőkkel, mint Juhász Márió, Bíró Vivien, Marczin I. Bence, Énekes András Előd és Sándor Attila. Az állandó, „megemlékező” rovatban pedig Bálint Ágnesé volt a főszerep, hiszen a gyermekkori kacajainkért felelős írónő halálának ötödik évfordulója a lapszámbemutató napjára esett.

amúgyősz1

Hogy ne csak hazaérve, számítógép elé ülve ismerjük meg a megjelent szövegeket, természetesen felolvasások formájában is ízelítőt kaptunk a honlap írásaiból. Maradva a nyári lapszámbemutatón már bevált módszernél, egyik művet sem saját szerzője tolmácsolásában hallottunk. Somogyi Tibor azzal magyarázta ezt, hogy így a novellák és a versek egy egészen másfajta narratívát kapnak, ami igaz is, viszont a felolvasást hallgatva nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy az Amúgyosok azért vetik be ezt a szöveg-szerző csere módszert, hogy magukat és a közönséget szórakoztatva egymással kitoljanak. Minden csodálatom az alább felsorolt felolvasóknak, akik olyan profizmussal kezelték a nyelvtörő nyelvezetű műveket, melyet bárki megirigyelhet. Hallhattuk tehát Adorján Imolát, aki Asbóth Balázs Tökfaragvány című novelláját prezentálta, Somogyi Tibor Nyikos Mónika Papírra vetüljét tolmácsolta, valamint Fábián Dominika Anna Somogyi Tibor Gollammal álmodom mostanában című novelláját „hangosította meg” nekünk.

Az utolsó blokk a beharangozott meglepetésprogramokból állt. Horváth Imre Olivér a mikrofonnal együtt a szót is magához ragadva felolvasta Böszörményi Zoltán Katedrális című kötetéből a Sorsunk délbábja című verset, majd Asbóth Balázzsal felváltva  adták elő saját szerzeményeiket. Különlegesség, hogy mindezt gitárkísérettel tették, a húrok megszelídítője Bégány Dániel volt. Balázs tehát slamelt, Olivér szavalt. Mert milyen irodalmi esemény az, ahol nem hangzik el legalább egy slam? Olivértől A szőke popikon sírverse, a Jamie Cromwell a testről és a Kedves főnök című verseket hallhattuk. Balázstól pedig többek között a Kösz Platónt és a Szennyegzőt.

Nyikos Mónika kabaré jellegű előadása alatt pedig már mindenki a hasát fogta. Férfi reprezentációk a ’90-es években, avagy miért szomorú a szamuráj című „tudományos” előadása kiemelkedően szórakoztatónak bizonyult. Egyetlen apró hibája volt csupán, hogy végig kellett hallgatni az Ámokfutók Szomorú szamuráj című dalát, ami, lássuk be, már a ’90-es években is sokkolóan hatott a hallgatóságra. A 4 perc 26 másodperces szenvedés viszont megérte, hisz ezek után Móni már bölcsészként, ám közben arisztokratikus hanghordozást mímelve elemezhette a szöveget. Az élmény egyáltalán nem volt mindennapi.

am

A ’90-es évek férfijáról és a szomorú szamurájról szóló felvilágosítás után teljesen más irányt véve folytatódott a lapszámbemutató. Az est két vendége az Irodalmi Jelen főszerkesztője, Böszörményi Zoltán és szerkesztője, írója, Boldog Zoltán feleltek Somogyi Tibor kérdéseire. Szó volt a lap történetéről, jelen helyzetéről, népszerűségéről, a nyomtatott és az online megjelenésről. Böszörményi Zoltán nyíltan és őszintén véleményezte a jelenkor irodalmát, mikor kijelentette, hogy nem a kánon számít, hanem, hogy egy írót olvasnak-e vagy sem, vagy amikor elejtett egy félmondatot arról, hogy manapság már egy-két író is celeb szerepben tetszeleg. A beszélgetés mindenképpen tanulságos volt, és Boldog Zoltán videójának köszönhetően az is kaphat belőle egy kis ízelítőt, aki nem lehetett jelen.

A lapszámbemutató ezzel véget ért, de az est szerencsére nem, hiszen az Amúgy csapata mindenkit meginvitált egy laza, kötetlen, csocsóval és némi innivalóval kombinált beszélgetésre, melyhez velünk maradtak még a meghívott vendégek is. Az est egyik fontos konklúziója pedig az volt, hogy Áfra Jánossal és Boldog Zoltánnal szemben csocsóban nem lehet nyerni.