Az Iparművészeti Múzeummal szemközti, Üllői utca 32. szám kapualja kicsivel többet sejtet, mint az átlagos, polgári lakóházaké: lent portásfülke, az udvaron parkolók, a kapucsengőn a Heinrich alkotói szint és az Ellátótér gombja szerepel. Felsétálva a
második emeletre hamutál és kényelmes babzsákok fogadnak, míg bent az Ellátótér falán Artbeat dobverők, színes pólók és egy Kunhegyes zászló díszeleg. Megnéztük a zenészekre specializálódott Ellátóteret.

Az Ellátótér atyja, Csimpi folyamatosan rohangál, ottjártunkkor is pengetőt adott, kábelt keresett, hangolni segített az éppen ott próbáló fiatal srácoknak, miközben teát főzött és velünk beszélgetett.

A folyosón büszkén mutatja az Emil Rulez! által megőrzésre otthagyott piros kanapét, a Pólózda műhelyén belül készült pólókat – egyiken Németh Juci aláírása – és a Kunhegyes zászlót, ami azoknak a barátoknak a tiszteletére került fel a falra, akik segítettek felépíteni az Ellátóteret.

DSC_4340

Azt az Ellátóteret, ahol jelenleg egy tág, 35 négyzetméteres terem áll rendelkezésére a próbálni vágyó zenekaroknak hangszerekkel, kényelmes ülőhellyel és teljes hangszigeteléssel. Emellett jó helyen járnak akkor is, ha merchre, weblapra vagy kiegészítőkre van szükségük, hiszen itt mindezt elérhetik. A barter partnereknek köszönhetően pedig számos helyen kedvezményhez juthatnak, legyen az hangszer-nagykereskedés vagy backline technikával foglalkozó cég. Az „adok-kapok biznisz” különösen hasznos a friss vállalkozásoknak, ahol az ilyen kapcsolatok építésével egymás hírét is viszik, ezt az Ellátótér pedig ügyesen ki is használja.

DSC_4384 DSC_4332 DSC_4371

Bár most tele van a próbaterem naptára, a nyár ínségesen zajlott: augusztusban alig néhány zenekar jelentkezett be. Ahogy azonban beköszöntött a szeptember, hirtelen megugrott a foglalások száma, ma már itt próbál többek között az Indigó utca, a Fortissimo és a Bohemian Betyars. Egyre több zenekar érkezik úgy, hogy valamelyik haverjuk ajánlotta a helyet, mert szeretik, hogy jó áron próbálhatnak (1500Ft/óráért), és hogy a próba végeztével nem zavarják el őket, hanem kiülhetnek rágyújtani a gangon vagy beszélgethetnek még a babzsákfotelekben.  Hiszen próbateremre mindig van igény, az Ellátótér pedig egyelőre úgy fest, jól tudja ötvözni a hangcsiszoló műhelyek kedvező tulajdonságait: barátságos, nem agyonkrómozott környezet, közel a belvároshoz, megfizethető áron és kötelezettségek nélkül, hiszen ha a zenekar egy hónapig nem tud  próbálni, nem kell „feleslegesen” fizetnie azért, hogy fenntartson magának egy helyet.

Csimpi immáron hat éve csinálja a „próbatermezést”. Tapasztalatai alapján meg tudja mondani, merre tart egy adott zenekar, mi lenne számukra a helyes út, vagy hogy mikor fogják kirúgni a gitárost. „Az évek során kialakultak a megérzéseim, és most már egyre többször hisznek is nekem. A kezdőktől meg szoktam kérdezni, hogy kell-e segítség hangolásnál, szedjek-e le nekik dalt, de olyan is volt, hogy hallottam, hogy egy zenekar nagyon küszködik egy számmal, bementem hozzájuk és megmondtam, hogyan lehetne ezt jobban megcsinálni. Szerencsére legtöbbször nem zavarnak el, hanem megfogadják a tanácsomat, és ez így működik.
Vigyázok rájuk: ha érzem, hogy valami gond van, megpróbálok segíteni nekik zöldágra vergődni azzal kapcsolatban, amiben vitáznak, mert annyira érzékeny ez a zenekaros dolog, annyira érzékeny ez az egység.”

DSC_4363

A későbbiekre nézve azt tervezi, hogy különféle csomagokkal is segíteni fogja a zenészeket egyrészt technikai szinten (például egy induló csomagban hangolót és húrkészletet kaphatnának), másrészt lennének olyan csomagok is, amik felérnek egy teljes zenekari menedzsmenttel: stúdiózást, weblapot és videoklip-készítést is magukban foglalnának.  Ha pedig egy együttes zenekaros pólót szeretne, az Ellátótérben működik a Pólózda is, mely az egyedi, grafikusok által tervezett felsők nyomtatásán túl zenekari pólókkal is foglalkozik, valamint címkegyártással, így ők készítik a Nemruci címkéit is.

DSC_4360

„Az a cél, hogy ha egy zenész szembetalálkozik egy olyan problémával, amit hirtelen nem tud megoldani (nem tudja behangolni a gitárját, vagy nem tudja beállítani a nyakat és otthon ül), akkor csak hívja az Ellátóteret (mint zenészellátót), és mi segítünk neki.” – mondja Csimpi.

A tervek szépek, és úgy fest, az elhivatottság (és immáron a tapasztalat is) megvan ahhoz, hogy egy jól működő zenei bázis, vagy – a szemközti iparművész bérleményről sem elfeledkezve  – egy későbbi művésztelep alakuljon ki a polgárház körfolyosóin. Mi szurkolunk.

www.ellatoter.hu

 Fotók: Molnár Fruzsi