A nagy sikerű Párizsi Kocka után idén holland művészek alkotásaiból álló válogatással jelentkezik az Abigail Galéria és Aukciós Ház. A tárlat 9 nemzetközi hírű, ám hazánkban talán kevésbé ismert festő- és szobrászművész alkotásait vonultatja fel. Bár a művészek egy-egy iskolához vagy irányzathoz is kötődnek, a kiállított művek sokfélesége jól bizonyítja, hogy léteznek új utak a geometrikus absztrakt irányzatán belül.

DITTYKETTING

Ez a sokféleség a 2011. február 20-március 19-ig nyitva tartó Párizsi Kocka című kiállítás anyagában is megjelent. A tárlaton számos különböző nemzetiségű, köztük francia, magyar, dél-amerikai származású alkotó vett részt.  A Holland Kocka ebben különbözik az előző kiállítástól; ezúttal csak holland alkotók műveiből láthatunk reprezentatív válogatást. A kiállítás kurátora a magyar származású festőművész, Nem’s Judit volt, ám maguk a művészek is hozzájárultak a kiállítás alakulásához: Cor van Dijk szobrászművész például saját maga mérte ki műveinek helyét a kiállítótérben.

 VANDIJK

Van Dijk is azok közé az alkotók közé tartozik, akik kizárják műveikből a szimbolikus jelentést: tömör acélból készült munkái a résekkel megtört téglatestek számos variációját vonultatják fel, matematikai arányosságokat követve. Az épületstruktúrára hasonlító művek rendkívüli pontossággal készülnek, akár egy ujjlenyomat is kárt tehet bennük, ezért a szobrász rendszerint saját maga szállítja alkotásait.

Piet Tuytel szobrászművészete az avantgárdból ismert ready made technikához nyúlik vissza: a kiállításon is látható fali reliefjéhez egy radiátort használt fel. Építőipari anyagokat, berendezési tárgyakat épít be installációiba, megmutatva azokat a különleges fény-árnyék viszonyokat, melyek egy hétköznapi tárgyban rejlenek.

Geert van Fastenhout és Arjan Janssen architektonikus formákban gondolkodó festők. Forma- és színviláguk leszűkített, de kompozícióik mélyen átgondoltak. Geometrikus mezőkre alapuló műveiken többnyire a szürke és a fekete árnyalatait használják, keresve a színek közötti finom átmeneteket. Fastenhout műveit ezért a legjobb természetes fényben nézni, míg a szem hozzászokik a gyengébb megvilágításhoz: így jobban elválnak egymástól az árnyalatok, mint a reflektorfényben.

 FASTENHOUT

Ezek a művek az optikai érzékelés határait keresik, kerülik a szimbolikus értelmezések lehetőségét. Ditty Ketting hasonló elméleti alapon gondolkodik, ám szokatlanul sok színt használ: a kevert színek 56 féle árnyalatát alkalmazza, legtöbb képén halmozva őket. Színei érzékiek és élénkek, távolról nézve szinte vibrálnak, ami a mozgás optikai illúzióját kelti.

Bob Bonies és Ad Dekkers szintén a látvány harmóniáját keresik, ám a lehető legjobban leszűkítik a felhasznált alakzatok és színek skáláját.  Bob Bonies formavilága azonban túlmutat a hagyományos négyszögletűségen, bátran kísérletezik szabálytalan alakú vásznakkal. 2010-es, cím nélküli műve ívelt vonalaival a természetes formák harmóniáját idézi. Megerősíti ezt a fűzöld árnyalata, mely igen ritkán használt szín a geometrikus absztrakt eszköztárában.

bonies

Dekkers színvilága munkássága során fokozatosan haladt a monokromitás felé, kedvelt technikája pedig a relief lett. Számára a formák nem pusztán jelentés nélküli absztrakciók, bennük univerzális szimbólumokat lát, így a kör a női princípium megjelenítője, a szögletes formák pedig a férfi princípiumot idézik. A néző persze bármelyik alkotó művét értelmezheti ezen az elméleti alapon, függetlenül a festő vagy az általa követett iskola elveitől. Fastenhout és Janssen festményein is tükröződik a maszkulin jelleg, Bonies ívelt formái pedig akár a női princípiumhoz is kötődhetnek.

A művészek zöme abban a korszakban alakította ki munkamódszerét, amikor még kevesebb digitális segédeszköz állt rendelkezésükre. Joost Baljeu bonyolult térbeli alakzatai mind papíron születtek, hosszas munka eredményeként. Egyedül az ubranisztikával is foglalkozó Peter Struycken használ informatikai eszközöket művei megtervezéséhez, ő teremtette meg a digitális pointillizmus technikáját is. Wetmatige beweging című művén szabályos rendben, pontszerűen elhelyezkedő négyzetek által alakított ki különleges képstruktúrát, mely felülnézetből ábrázolt, háromdimenziós piramisformának tűnik, síkban nézve pedig a felhőkarcolók ablakainak rendjére emlékeztet, az eltérő téglalapokkal meg is törve a szabályosságot.

STRUYCKEN

A tárlat egyedülálló vizuális élményt nyújt: a galéria tereiben összhangban helyezkednek el a művek, egy nagyobb műalkotássá olvadva össze. A kiállítás következő állomása a kecskeméti Bozsó János emlékmúzeum lesz, 2014 márciusában.

A képek a galéria weboldaláról származnak.

A kiállítás 2013. november 23-ig tekinthető meg.