Hét költő, az Új Hormon kortárs költészeti blog szerzői tartottak felolvasást a RoHAM Bárban 2013. október 22-én. A hasonló irodalmi estek megszokott forgatókönyvétől eltérően ez esetben kizárólag csak a felolvasott verseknek jutott szerep.  

“A hormonok olyan jelhordozó molekulák (kémiai hírvivők, transzmitterek), amelyek befolyásolni képesek más sejtek működését, ezáltal az élőlények életfolyamatait szabályozzák.”

Ezekkel a sorokkal invitálta a Facebook-esemény a közönséget kedd estére a RoHAM Bárba az Új Hormon költészeti blog alkotóinak felolvasására, ahol Izsó Zita, Katona Ágota, Kerber Balázs, Kókai János, Németh Bálint, Zerza Béla Zoltán és Nagy Kata szövegeit hallhatták az érdeklődők. A felolvasóesteknél már megszokott – és talán tudatosan gerjesztett- csúszás után Németh Bálint köszöntötte a vendégeket, moderátor híján felvezette az este programját, miszerint a költők szünet nélkül, egymás után fogják felolvasni a szövegeiket.

újhormon1

Kerber Balázs verseiben elmosódik a valóság és a valótlan között húzódó vékony határ.

Zerza Béla Zoltán erős felütéssel nyitotta a sort „először pinákat rajzoltam a füzetembe” kezdetű versével, aminek obszcén szóhasználatára és jól szerkesztett ellentéteire még a céltalanul betérő vendégek és a hátsó sorokban ülők is azonnal felkapták a fejüket. A következő körökben újabb ízelítőt kaptunk Zoli sajátos poétikai világából. A muszáj-donor című versében is megjelenik a tudatosan használt brutális-nyers hangnem, az őszinteség és a halál-szimbólum, ami jól esik ebben a tagadás-világban.

Kerber Balázs folytatta a felolvasást, aki verseivel azonnali vizuális élményt nyújtott a hallgatóságnak, ugyanis lehetetlen nem elképzelni, ahogyan „szinte leesnek a nyújtózkodó ujjak” vagy, ahogy „arcom csorog az üvegen”. Az erős képi világ mellett egy olyan álidillt is teremt, ami eszköze a ráébresztésnek, a realizálásnak, azonnal gondolkodásra késztetve ezzel a közönséget. Balázs verseiben elmosódik a valóság és a valótlan között húzódó vékony határ, és az olvasó választhat, hogy éppen melyiket akarja megélni.

Az első női hang az este során Izsó Zitaé volt, aki szövegein keresztül tartott tükröt a közönség elé. „csak azt csinálom, amit ő tett velem. /Nem etetem az állataimat,/ ne higgyenek többé abban, hogy léteznek emberek” zárta le A kegyelem természete című versét, amiben a szükség és pusztítás kapcsolatát vizsgálja. A következő felolvasott, a Méhkirálynő címet viselő verse instant érzelemlöketként hatott. Zita az emlékezés kínja és a feldolgozandó trauma mellé beemeli a közönyt és a kilátástalanságot, amikor ezt írja: „Csak azt érezte, hogy nem mozog benne”.

Németh Bálint szövegei egyszerre humorosak és komolyak, a szövegekhez plusz élményként társul az előadásmódja. „Más a hangyák élete és más, amit én gondolok/ róla” hallhattuk az említett állat és a saját életének kapcsolatát, majd a szerző az ekcémáról olvasott fel. „Minden élőt saját halottjának tekint” sorokat tartalmazó verse éles ellentéteket vonultat fel egy olyan élethelyzeten keresztül, amikor az ember elveszti a kapcsolatot a világgal.

Ezután Katona Ágota következett, aki már az első mondataival megadta költészetének alaphangját. A képek, amiket használ, nagyon őszinték és elevenek, mégis emberközeliek, befogadhatóak. „Amit érzel, csak az igaz” olvasta Ágota, majd egy másik versében az hangzott el: „lekésni a trolit,/ rosszabb esetben egész Budapestet”. A szorongás és a nagyvárosi lét különleges elegye ez, ami egyszerre üdítő és ijesztő.

újhormon2

Nagy Kata felolvasását Kókai János és Németh Bálint figyeli

„Most jöttél meg a rákból”- így indított Nagy Kata egy utazást leíró versével, amiben olyan egyszerűséggel használja a jobbnál jobb költői képeket, hogy a hallgatóságnak ideje sincs tiltakozni, máris érzelmi hatások érik. Kata is több érzékszervünkre hatott az „eldohányzott arcú nő” és hasonló jelzős szerkezetek használatával, majd a végső döfést a Szent Pál szeretethimnuszaként emlegetett levél átköltésével adta meg. „És ha szeretet van bennem, mit sem érek” hangzott a találó, frappáns, görbe tükröt tartó vers, amely nem csak a társadalom, de a személyes kapcsolatok őszinte lefestése is egyben.

Mindhárom kör végét Kókai János zárta, versei középpontjában a személyes visszaemlékezések és a család álltak. Az érzelmek intenzív megélése szűrődött ki minden sorából: „ahogy a rosszat is nekem adtad”, írta János minden giccs nélkül. Ez a vers is hatott, csakúgy mint azok a művek, amelyekben a költő a nagyapjára és a nagyanyjára emlékszik eleven őszinteséggel. „Arca elhasznált gézdarab” hallottuk, és ez az emlékezés nem volt sem túlírt, sem balzsamos, csak egyszerű és megható.

Keretet adott az estnek, hogy Zerza Béla Zoltán még egy verset felolvasott a gyilkosság valódi arcáról. Éppen eleget olvastak, és bebizonyosodott, moderátor nélkül is működik egy felolvasóest.

Abban a páratlan élményben lehetett részünk ezen az estén, hogy megtapasztalhattuk, hét teljesen különböző stílusban író, más és más szó- és képhasználattal rendelkező költő külön-külön is élvezetes munkáiból alkotott vegyület, nevezzük most hormonnak, mennyire képes befolyásolni a működésünket. A Facebook ezúttal nem hazudott; a molekulákat befogadtuk, feldolgoztuk és kérünk még!

Fotó: Szarka Károly