Légy önmagad! Kivéve, ha lehetsz Batman, mert akkor inkább legyél Batman!

1490

A XX. század elején elterjedő képregények hozták meg a szuperhősök népszerűségét az 1930-as években. Idén februárban a kultúrpolitika Gotham Cityéből pedig bekerült a színházi sajtó fókuszába a hős-problematika. Csicskár Dávid alig felvonásnyi darabja ezt tematizálja.

A főszereplő Kálmán hétköznapi családapa, van felesége, gyereke, kabinos egy uszodában. Imádja a szuperhősös ponyvákat. Hatalmas átéléssel, pátosszal beszél róluk, ez a szenvedélye. Természetesen tudja, hogy mindez csak kitaláció, felelős emberhez méltó bajsza is van, nem avatkozik a világ dolgaiba, nem iszik, nem dohányzik. Tudja, hogy szuperhősök nem léteznek, kivéve egyet, a genfi Medúzaembert.

justiceleague1

A szuperhősök, akár a görög istenek, vagy zsidó-keresztény szentek a hit lelki aktusait segíthetik artikulálni. Talán szintén ilyen furcsaság történik bennünk, mikor az Oidipuszt vagy az Alcestet nézzük. A hit persze lehet a gondolkodás ellensége, de lehet barátja is. Kálmán esetében nevettetője, hiszen meg van győződve, hogy a Medúzaember pontos címe Genph vagyis Genf 15. Ahogy Janice is meg volt győződve hogy Chandlernek a Jemen, Jemen utca 15-re kell levelet írni.

Kálmán kisember, aki saját felépített világában elégedetten szürcsöli a kakaót, kamasz fia szeretettel csüng rajta, felnéz rá. Felesége szigorú szeretettel tartja kordában. Szürke, tucat helyzet az övék, amit persze a körúti értelmiség fellegvárából épp úgy ki lehet nevetni, mint lenézni valamelyik kultúrpolitikai ideológia zeppelinjéről. Csicskár Dávid darabja ironikusan emeli ezt a figurát hőssé, sőt szuperhőssé.

1235137_168511880009028_936957547_n

Kovács Dániel rendezése a szerzői instrukciók hideg intellektusával és az érzelmek pátoszos, túlzott ábrázolásával rajzolja könnyedén játékossá a történetet. A minden pillanatban véresen komolyan vett és a következő pillanatban nevetségessé is váló helyzetek jó tempóban követik egymást. A plafonra vetített szöveget olvassák a színészek: nagy, távolba révedő pillanatok; nagy, messzeségben morfondírozó tekintetek; nagy, űrt átszelő érzelempászmák születhetnek így. Csapó Attia, Mészáros Blanka, Tóth András remekül érzik és értik ezt a nyelvet, lendületesen, nagy energiával és őszintén játszanak.

603105_425716667449379_2126020847_n

Ahogy tavaly is, az előadás után beszélgetés következett a darabról az Átriumban. Sztrókay András, a Színházi Kritikusok Céhének egyik tagja volt a moderátor, Herczog Noémi most egyedül képviselte a kötetet szerkesztőit, mivel Deres Kornélia külföldön végez kutatómunkát. A bennem is felmerülő kérdéseket alaposan kivesézték az alkotók, ahogy a Saját perzsa vagy Az iduri szörny esetében is tették.

995179_10151857389033948_816922052_n

Végezetül néhány kérdés, amik felmerültek bennem az est kapcsán: Vajon műsorra kerül-e az Átriumban vagy máshol egy, ebből a felolvasó színházból születő előadás? Csicskár Dávid tudja-e mi történik a Kálmánemberrel? Lesz-e második felvonás, ahol van akár konfliktus is? Vagy jön a Kálmánember visszatér című új darab? Lehet-e sci-fi drámát írni és előadni? Szükségünk van-e hősökre, hiteles emberekre? Szükség van-e adamantiummal erősített gerincű értelmiségire, művészre, politikusra? Szükség van-e hősökre, szuperhősökre? Ha igen, legyártjuk őket magunknak vagy várjuk, hogy megcsípjen valakit egy radioaktív medúza?

Csicskár Dávid: Kálmánember (Add ide a drámád! 2), 2013 október 5., Átrium Film-Színház.