Zsúr az Álombunkerben címmel rendeztek kötetbemutatót az új Rohamban. Az elnevezés jól passzolt a vasárnap esti hangulathoz, a nagyjából negyven érdeklődő jelenlétében zajló eseményhez. Evellei Kata Álombunker és Tóth Kinga Zsúr című kötetét Balogh Endre és Pál Dániel Levente mutatta be.

Balogh Endre előbb kis seregszemlét tartott, bemutatta az est szereplőit, majd felkérte az alkotókat olvassanak fel műveikből. Tóth Kinga például  MrPumpkinról szóló szövegét olvasta fel,  a vershez készült videót az est végén meg is tekinthettük. Balogh Endre a könyvek ismertetése során  utalt rá, hogy eddig nem ismerte személyesen a szerzőket, majd  kiemelte, hogy a két kötet versnyelve teljesen különbözik egymástól. Evellei Kata költészetével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy bár a magyar szakon végzett szerző jól ismeri az irodalmat, verseivel “mégsem követ divatirányzatot“, nem olcsó poénokra épít, viszont a versek pozitívuma, hogy könnyen dekódolhatók, egy tizenéves számára is befogadhatók. Az Álombunker három ciklusból áll, s egy korábbi beszélgetésre utalva Balogh kiemelte ezek nevelődéstörténeti jellegét is, míg a versek másik nagy előnyét azok felépítésében ragadta meg.

Tóth Kinga Zsúr – más mondókák című kötetével kapcsolatban Balogh Endre először az alcím értelmét próbálta feloldani. Hiszen a kötet mondókás könyvként is olvastatja magát, és ehhez társul a más fogalma.  Balogh érdeklődése is elsősorban erre a másságra irányult, hogy egyáltalán gyerekeknek valók-e a versek. Másrészt kitért a könyv mediális eszközeire, például arra, hogy két különböző borítóval – fekete és fehér – jelentették meg, valamint arra is, hogy milyen kapcsolatban vannak a szerző kötetben található rajzai a szövegekkel.

Balogh Endre ugyanakkor kitüntetett poétikai módszerként említi a kihagyásos és redudáns elemek használatát a versekben, melyek egyúttal értelemképzőként is működnek. Miután a mondatok nem kerek, egész konstrukciók, amihez a központozás hiánya is hozzájárul, érdekessé, összetettebbé válnak ezek a szövegek. Szerinte a versek néhol abszurdak, és egy kétdimenziós papírmaséhoz hasonlítható a kötet, amiből ki is lehet lépni, és ez sok lehetőséget rejt magában.

álombunker2

Újabb felolvasás következett, majd Pál Dániel Levente vette át a szót, aki számára bájosnak és kegyetlenség nélkülinek tűntek az olvasás során Tóth Kinga versei, melyek mintha szétroncsolt mondókák volnának, néhol követik az alapformákat, máshol elszakadnak azoktól. Emellett Pált is érdekelte, mennyiben szólnak ezek a szövegek felnőtteknek illetve gyerekeknek.

Kinga elmondta, már főiskolás korában érdeklődött a mondókák iránt, saját kedvtelésére foglalkozott velük. Miután Budapesten kisgyerekeket kezdett tanítani, szembesült olyan konkrét társadalmi problémákkal, melyekre a verseken keresztül reagált. Szerinte a versei a társadalmi felelősségvállalás szükségességét is magukban hordozzák. Nem a gyerekek, hanem a felnőttek orrára szándékozik koppintani, beleszőve a versekbe a családon belüli erőszak, a gyerekbántalmazás, a homoszexualitás, a szegénység, a rasszizmus tematikáját is, remélve, hogy célba ér az üzenet, az olvasók nem csak nevetnek majd, de el is gondolkodnak ezeken a látszólag ártalmatlan verseken. Balogh Endre szerint rafináltak a problémák, amelyek megjelennek a kötetben, mivel a gyerekek nem úgy dekódolják az üzenetet, hogy ez most a rasszizmusról szól, hanem kedves, játékos dolgok számukra ezek a szövegek.

Ugyanakkor nyitva maradt a kérdés, vajon a felnőttek képesek-e dekódolni ezeket a problémafelvetéseket. Tóth Kinga végül azt is hozzátette, az volt a vágya, hogy olyan könyv készüljön, amivel az olvasók azt csinálnak, amit akarnak, akár írhatnak, festhetnek is bele.

álombunker3

Pál Dániel Levente ezután áttért Evellei Kata kötetére, az ő olvasatában ez egy „végtelenül felnőttesen szomorú könyv” volt. Kata a szomorúságra, mint egzisztenciális állapotra reagált, ami egyszersmind az megszűnés vágya is, amikor az ember expresszív módon rávetíti magát a külvilágra. Majd a hétköznapisággal és az unalommal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy őt valójában nem az unalom, hanem annak legyőzésének eszköze érdekli, a részletek megragadása a hétköznapokban. Mindezt “az angyal a részletekben lakik” szófordulattal nyomatékosította.

Kata végezetül beszélt arról is, hogy borzasztóan átlagosnak érzi az életét. “Általában minden jó volt, nem voltak tragédiák, kiemelkedő csúcsok az életemben. Teljesen átlagos életút volt az enyém.” Szerinte a félig szándékolt vagy szándékolatlan elszeparált viszonya a külvilággal egyben azt is jelenti, sok dolog van, amit a külvilágnak köszönhet, és azokkal kapcsolatban kíván maradni. Úgy fogalmazott, a  miniatűr dolgok részletes feltérképezése volt az egyik célja ezzel a kötettel.

 Fotó: Haraszti Ágnes

Zsúr az Álombunkerben. RoHAM Bár, 2013. szeptember 29.