Szeptember utolsó hétvégéje kivételesen sok programot kínált Budapesten az irodalom iránt érdeklődőknek. A nagyszabású és rendhagyó rendezvények mellett azonban érdemes volt odafigyelni a hagyományosabb, bensőségesebb, családiasabb eseményekre is, például Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című regényének bemutatójára. A szerzővel a Bálint Házban a kötet szerkesztője, Mészáros Sándor beszélgetett.

 2011 nyarán találkoztam először Csobánka Zsuzsa Hasított bőr című elbeszélésével a szerző tolmácsolásában,  egy az előző évi Móricz-ösztöndíjasoknak rendezett felolvasás keretében. Nagyon megfogott  a szöveg, úgy gondolom, részben azért is, mert amíg én is írtam szépprózát, hasonló írásokat vártam el magamtól, ugyanakkor soha nem sikerült saját elvárásaimnak megfelelnem. Ismerősnek tűntek tehát a motívumok ezen a szombat estén is, ahogy a rendezvényre kissé késve érkezve, a Bálint Ház lépcsőjén felfelé tartva, Csobánka Zsuzsa felolvasását hallgattam. Az egykori különálló elbeszélésből ugyanis időközben a Majdnem Auschwitz című regény első fejezete lett.

Mint ahogy a beszélgetésből kiderült, egy ideig Hasított bőr volt a regény munkacíme is, de Mészáros Sándor, a könyv szerkesztője ezt nem szerette. Voltak más ötletek is, Inger vagy  Elveszíteni egy férfit, ám ezek valamilyen okból mindig problémásak voltak. Csobánka Zsuzsa kedves csipkelődése szerint végül azért lett Majdnem Auschwitz, mivel Mészáros a többit nem fogadta el.

csobánka1

Csobánka Zsuzsával Mészáros Sándor beszélgetett

Természetesen komolyabb aspektusokból is körbejárták a címet, Csobánka azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy szerinte két ember kapcsolatában lehet annyi vakság és őrült birtoklási vágy, ami pokollá, Auschwitz-szerűvé teszi az azt átélők számára. Mészáros a majdnem szó jelentőségére tette a hangsúlyt, ez számára a múlt hozzáférhetetlenségét is jelenti. Az utódok szemszögéből látjuk a történetet, egy olyan elbeszélés révén, ami le sem akarja tagadni ezt az áttétet. Mészáros szerint amikor az emlékezet munkája már nem segít, a képzelet kerül előtérbe, ahogy ki kell találni a múltat, ki kell például találni azt a múltbeli szerelmi történetet is, ami tele van megoldatlan talányokkal.

Csobánka Zsuzsa hozzáfűzte még, hogy a regénybeli unoka hiába próbálja felkutatni a múltat, és megérteni, miért hagyta el a nagyapja a családját, végül arra jut, hogy nem megérteni kell, hanem elfogadni. Nem Auschwitz miatt nem képes Jacob együtt élni a feleségével, hanem amiatt a mindannyiunk által megtapasztalható életfélelem miatt, ami ugyanúgy benne van az unokában is, aki szintén képtelen együtt élni a feleségével.

csobánka3

Végeredményben nincs, nem is lehet megoldás, akár egy családi ebédnek is több története lehet, mondta Csobánka, amikor Mészáros Sándor a regény nehezen megfejhetőségét pozitívumként emlegette. Mészáros kiemelte még a nyomozás motívumát, ahogyan a főszereplő önmagát is keresi a nagyapja élete utáni kutakodásban. Ahogyan a többi szereplő sorsában is önmagát mutatja meg, miközben nem is igazán történetmesélésről, inkább állapotok ábrázolásról van szó.

Mészáros rákérdezett, Csobánka Zsuzsa vajon képekben vagy elgondolt történetekben gondolkozik-e, amikor ír. A szerző úgy válaszolt, nincs más anyaga, csak a saját élete, azt olvasztja bele folyamatosan a szövegekbe. Így aztán minden szereplője ő maga is egyben. Egyszerűen elkezdődik Jacob és Edit története (amivel eredetileg éppen Mészáros tanácsára kezdett komolyabban foglalkozni), aztán valahogy összeáll az egész. Érdekes pillanat volt számára írás közben, amikor egy másik fontos regényszál, Goran és Lulu története egyszer csak összekapcsolódott a kiindulóponttal.

Városnevekkel találhatja szembe magát az is, aki csupán a könyv tartalomjegyzékébe lapoz bele.  Csobánka Zsuzsa Kairótól kezdve Krakkón át Szabadkáig, maga is járt regénye helyszínein, szerinte döbbenetesen erősek ezek a terek, egyszerűen betüremkedik a hatásuk, meg kell őket írni. Auschwitzba mindenképp elment volna, akkor is, ha nem írja ezt a regényt. Fontos tapasztalat volt számára annak képtelensége, hogy nevetségesen süt a nap, repülnek a madarak, nő a virág,  no meg ott vannak a különböző nyelvű ismertetők a turisták részére, stb, miközben persze érezni lehetett annak súlyát is, hogy itt emberek haltak meg.

csobánka2

Kardos Dániel és Vázsonyi János

Szó esett még arról, hogy a regényírás annyiban más a többi kifejezési formához, elsősorban a versekhez képest, hogy sokkal őszintébb és nagyobb a tétje. Csobánka úgy fogalmazott, hogy egyrészt ő ás le mélyre önmagában, ugyanakkor másokat is kifeszít vele. Ez a próza kegyetlen, ellentétben a költészete „lilás” (Cs.Zs.) illetve „habos” (M. S.) jellegéhez képest.

A regényíráshoz szükséges ihlet fenntartásával kapcsolatban Csobánka Zsuzsa egy friss élményét osztotta meg a közönséggel. Egy ösztöndíj keretében tizenhét napot töltött más művészeti ágak képviselőivel Csehországban egy kastélyban és a hozzá tartozó kápolnában, és sokat tanult ezalatt a rövid idő alatt az emberi természetről. Felszabadító érzés volt számára például, hogy nem érezte szükségét bárkitől is megkérdezni, hogy vagy. A Majdnem Auschwitzot folytatja most, Goran történetére koncentrálva, és ezen az elvarázsolt helyszínen, a különös emberek társaságában is tudott haladni vele.

Meghitt, családias, bensőséges eseményként emlegettem ezt a könyvbemutatót az írásom elején, ehhez a hangulathoz sokat adott hozzá Kardos Dániel és Vázsonyi János zenéje is.