Belekóstoltak már kismillió különböző műfajba, évek óta aktív szereplői a magyar könnyűzenei életnek. Találkozásuk új dimenziókat nyitott meg, közös munkájuk eredménye a minőségi, átgondolt, mégis könnyed popzene – Fábián Julival beszélgettünk jelenlegi zenekarának múltjáról, jelenéről, jövőjéről.

Kettőtök közül Zoohackerről tudunk kevesebbet. Tudnál mesélni az ő zenei múltjáról?

Fábián Juli: Kezdjük az elejéről… az ELTE karvezetői szakára járt, önképzett zongoristaként vették fel. A Szabó Ervin könyvtár zenei részlegében dolgozott, gyűjtött is ott darabokat évekig. Ezekből különböző mixeket is készített, amiket a honlapján osztott meg a közönséggel. Egy ideig tanított is, valamint lounge számokat írt Konraddal, akivel nagy sikereik voltak. Ötven-hatvan Buddha Bar válogatáslemezen szerepeltek, ezekre felkerülni szakmailag nagy büszkeség. Többféle rendezvényen felléptek, dolgozott közben énekesekkel is. Aztán találkoztunk, és kicsit minden megváltozott.

DSC_0838

Hogy nézett ki ez a találkozás? Hogy született meg a Fábián Juli & Zoohacker?
Azokban az időkben többek közt a Barabás Lőrinc Eklektric zenekar énekesnője is voltam . Ő akkor már egy ideje figyelte a pályafutásomat, kacérkodott a gondolattal, hogy egyszer odaáll elém egy felkéréssel. Saját bevallása szerint akkoriban ezt egyszerűen még nem merte megtenni, mert nem tartotta magát érdemesnek rá. Én ezt nyilván máshogy láttam volna. Úgy lépett elő a homályból, hogy csinált egy remixet az egyik Eklektric számról. Ezután felhívott, találkoztunk, beszélt a terveiről, mutogatott különböző alapokat. Ezek hallatára elindult bennem a zene, ráéreztünk egymásra zeneileg és emberileg is.
Egy kis idő eltelt, mire letisztultak a zenekaraim és mindenki ráért annyira, hogy tudjunk vele foglalkozni. Innen viszont a közös pályafutásunk gyorsan ívelt felfelé, amint megjelent a kislemez, elkezdték játszani a rádiók, jöttek a koncertek, az Eurovízió, majd a leállás. De most teljes fényünkben ragyogunk így heten, és annyi minden van még előttünk, amit nem is sejtetek…

Ennek nagyon örülünk. Rengeteg helyen vagy és voltál énekesnő, nem nehéz ilyen sokfelé szakadni?
Régen az vitt tovább szakmailag, hogy sok mindenben egyszerre próbáltam ki magam, több dolgot vittem párhuzamosan. Mostanában inkább egy-két igazán fontos zenekarra koncentrálok. Egyébként lehet többfelé szakadni, de nekem mindig voltak súlypontjaim. Ez zeneileg még izgalmas is volt, hogy sok helyen jelen vagyok. De pár fókuszpontra mindig odafigyeltem, például a saját zenekaromra, a Jazz Riffre. Vagy ilyen volt például az Eklektric is, ennek végeztével jött a Fábián Juli & Zoohacker. Most már a jazz vonal is átalakulóban van. Jelenleg az a helyzet, hogy a Zoohackeres projectre maximálisan tudok koncentrálni, de van pörgés ezen kívül is – a Random Trippel szoktam fellépni, a Kerekes Banddel csináltunk nemrég közös számot, és meghívtak a Szimfonik Live-ra is. De most már nem tévesztem azt szem elől, hogy kik a családom – ettől persze lehet barátkozni mással is, de mégiscsak „hozzájuk megyek haza”.

Említetted a jazz vonal átalakulását. Ez kulturális változásnak tudható be, vagy zenésztársaiddal döntöttetek úgy, hogy másfelé indultok el?
Ennek egyszerű oka van – kivált a zongorista a duómból és a Jazz Riffből is, az ő markáns személyisége nélkül pedig nem láttam értelmét folytatni. Mivel a jazz nagy szerelmem, nem tudok és nem is igazán akarok meglenni nélküle. Biztos, hogy kitalálok majd valamit, de egy kis időt és teret hagyok még a dolognak. Egyrészt a Zoohackeres project miatt, másrészt azért, hogy megszülessen bennem a gondolat, az elképzelés, ahhoz mindig idő kell.

DSC_0872

Térjünk át kicsit a fesztiválokra. Teli vagytok fellépésekkel – ha játszatok valahol, akkor koncert után pihi, vagy megnéztek más zenekarokat is?
Fesztiválokon igyekszem megnézni a többi zenekart, de ez nem mindig sikerül, mivel ilyenkor mi is „dolgozunk”, fellépünk. Inkább a koncertjeim előtt szeretek pihenni – akkor hangolódom rá, akkor kímélem a hangom – fesztiválokon sokszor por van, zajongás, koszos leszel… ilyenkor nem szoktam nagyon csacsogni másokkal, inkább magamba fordulok, kicsit autisztikussá válok. A koncertek után sokszor ott maradunk még másokat is meghallgatni, lazítani, de ez mindig attól függ, épp mit szavaz meg a társaság, kinek milyen elfoglaltsága miatt kell vagy nem kell hazaindulnunk.

A hazai szcénából kik a kedvenceid?
A Quimbyt nagyon szeretem, csípem a Heaven Street Sevent, a Ladánybenét, az Irie Maffiát, csomó énekest… ilyenkor mindig zavarban vagyok, mert olyan sok jó banda van, hogy biztos nem említek olyat, akit amúgy kéne. A Carbonfools jutott még hirtelen eszembe, de az előbbieken kívül is van még bőven.

Eurovíziózás lesz még a részetekről a jövőben?
Lehet, hogy lesz. Ezt azért nem tudjuk és nem akarjuk még eldönteni, mert változnak a feltételek és nem lehet tudni, hogy akkor épp hogy fog állni a zenekar. Idén nem valószínű, hogy megyünk, mert inkább a saját lemezünkre szeretnénk koncentrálni, ami egyébként egy angol nyelvű anyag lesz. Úgy tudom, hogy a mostani nevezés feltétele az, hogy magyar nyelvű dallal indulj. Nem ártana akkor már olyat beadni, aminek esélye is van, de mi most nem az Eurovíziónak akarunk megfelelni, hanem a saját léceinket akarjuk megugrani. Az a fontos, hogy a lemez kész legyen minél előbb.

Türelmetlenek vagyunk, mikor jön ki?
Nem akarok ígérgetni, de ha minden jól megy, akkor még ebben az évben. Esetleg tavasszal, de annál tovább nem szeretnénk húzni, mi is nagyon várjuk már, hogy megjelenjen. Rajta lesz az EP összes száma, amellett 6-7 másik is, tehát lehet készülni újdonságokra.

 

Fotók: Bornemissza Péter