Hálószobának nagy, előadóteremnek kicsi az Apokrif új otthona. Az irodalmi folyóirat a józsefvárosi Palotanegyedben található H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központba költözött be. Egész komoly az érdeklődés, néhány perccel a kezdés után már alig lehet beférni, megtelnek a széksorok. Csend van és félhomály, csak a kivetítő és két olvasólámpa világít sejtelmesen.

Elsőként Fehér Renátó szaval sodró lendületű verset, majd a civilben ügyvédként tevékenykedő Kötter Tamás novellarészlete hangzik el a menedzservilág szereplőinek magánéletéről. A végig gördülékenyen folyó est házigazdája Fráter Zoltán, aki felvezet, kérdez és kommentál, közben egy kis humort is csempész a műsorvezetésbe.  Aztán Halmi Tibor következik, aki szociológiai tanulmányairól és ezeknek szövegeiben való megjelenéséről is említést tesz, majd Erős Zoltán olvas fel egy részletet Papp Sándor Zsigmond egy géplakatosról és Karel Gottról szóló novellájából.

A felolvasók: Fehér Renátó, Kötter Tamás, Halmi Tibor és Erős Zoltán

A felolvasók: Fehér Renátó, Kötter Tamás, Halmi Tibor és Erős Zoltán

Pihenésképpen Palágyi László gitározik és énekel a mellékutcában eltévedt tüntetőről, aztán szünet következik. Az épület előtt beszélgetek egy kicsit Renátóval, aki szerint a műsor eddigi része tulajdonképpen felvezetés volt, a fő attrakció ugyanis Evellei Kata első, Álombunker című verseskötetének bemutatója. Kata egész korán került az Apokrif kötelékébe, és szintén fiatalon vált elsőkötetes szerzővé. Fráter Zoltán ismét felvezet, beszél a versekben vissza-visszatérő víz-, vas- és kert-motívumról, a törmelékekből, mozaikokból összeálló szövegekről, és a saját hang meglétéről, ami biztató, de terhet is ró a költőre: ennél rosszabbat már nem szabad írni.

A est további részében Margócsy István kritikus és irodalomtörténész beszélget a szerzővel. Elsőként a címről, amely szerinte oximoron, az álom szóhoz ugyanis általában kellemes érzések kötődnek, a bunker meg a háborút idézi számára. Evellei Kata azonban másként látja: az álom, mint szó, semleges, a bunker pedig egy védett hely, amelyet a külvilág támadásai ellen épít magának az ember. Hát ennyit arról, hogy az író és az olvasó mennyire másként láthatja ugyanazt – és még csak a címnél tartunk!

Evellei Katával Margócsy István beszélgetett

Evellei Katával Margócsy István beszélgetett

Az egyes versek nem kerülnek aztán szóról-szóra elemzésre, általánosságok viszont igen. Margócsy szerint a költő fiatal kora ellenére feltűnően sok a visszaemlékezés a kötetben, Katának viszont ez sem tűnt fel írás közben. Hogy többet is megtudjunk róla, elmondja, hogy mindent külső szemlélőként él meg, nehezen csatlakozik bármilyen közösséghez, de ez a dolgokon kívül állás bizonyos szabadságot is jelent számára. Az írással eltávolítja magától az élményt, miután papírra vetette, az esemény mintha mással történt volna meg. Ezekkel az önjellemzésekkel közelebb kerülünk a megoldáshoz, hogy milyen is ez a bizonyos álombunker, amelyből persze nem árt néha kilépni.

Kata három-négy éve határozta el, hogy neki is kötete lesz, előtte ugyanis irigykedve nézte a kötettel rendelkezőket, akik mintha a felhők között járnának, miközben a többiek a földön másznak. Később néhány szót váltva vele úgy érzem, nála az égben és földön járás is csak pozitív értelemben jöhet szóba. És ha már magasságoknál és mélységeknél tartunk, Fráter Zoltán az Apokrif összejöveteleinek fejlődéstörténetével zárja az estet: a Szabad az Á pincéjéből feljöttek a felszínre, felköltöztek a Csendesbe, majd a Rohamba, most pedig eljutottak a H13 első emeletére. Végszónak tökéletes.