Önmagáért beszélt a Műút folyóirat Kalicka Bistróban rendezett lapszámbemutatója. Hat meghívott szerző, hat eltérő egyéniség olvasta fel műveit, míg a hetedik szereplőt a kivetítőn látható fotói képviselték. A hallott szöveg és látott kép együttese sajátos művészeti élményt eredményezett.

K. kabai lóránt rövid felvezetője után szinte kommentár nélkül olvasták fel műveiket az est főszereplői: Dékány Dávid, Hegedűs Ágota, Horváth Előd Benjámin, Nagy Márta Júlia, Pálffy András Gergely és Szili József. A sajátos hangulathoz nagyban hozzájárultak a k. kabai által a legjobb kortárs képzőművészként emlegetett Baglyas Erika munkái. A kivetítőn látott képek önmagukban is összművészeti alkotásokként értelmezhetők: szöveg és kép találkozik rajtuk, a felületet pedig néhol az emberi test szolgáltatja. „Nem írok semmit magamra” – juthat eszünkbe a Kispál és a borz híres mondata.  Baglyas Erika nemcsak magára, hanem másokra is ír. Így lesz a testből élő olvasókönyv.

K. kabai  a helyszínen felolvasók írásain kívül kiemelt pár figyelemre méltó kritikát is a legfrissebb Műútból: Reichert Gábor Székely Csaba Bányavidékéről írott kritikáját (Két székely elmegy a kocsma előtt), Bedecs László írását Térey János Moll című kötetéről (Tönkrement a Föld), Bagi Zsolt Krasznahorkai-recenzióját (Kitörni a világból), illetve Lengyel Imre Zsolt Esterházy Péter és Schein Gábor Könyvhétre megjelent műveiről írott kritikáit („Örülni”). Az aktuális lapszám széles spektrumot ölel fel, nagy számban képviseltetik magukat például a nőirodalomról szóló írások. Ezen kívül – ahogy azt az est is bizonyította – változatos formájú és tematikájú verseket,  fordításokat találhatunk benne, például egy igazi kuriózumot is, Nádasdy Ádám Dante-fordításainak részleteit, valamint a hozzájuk készült jegyzeteket.

Műút 2013040

Műút 2013040

A felolvasások sorát Horváth Előd Benjámin, „Benji” kezdte meg. „Mostanában istenes verseket írok” – harangozta be műveit a szerző. Nagy meglepetés érte azonban azt, aki hagyományos istenes versekre számított.  Benji előadása olyan volt, mint a versei: egyedi hangvételű, ellentétektől feszülő és egy kicsit anarchikus. Majd Nagy Márta Júlia következett, aki két, a Műút aktuális számában megjelenő versét olvasta fel: az Újpalotai elégiát, és A tizenhatodik óta pontosant. Utóbbi előadása katartikusan hatott, ahogyan sikerült végigvinni és tetőpontra juttatni a feszültséget a folyton ismétlődő „Apa, apa…” kezdetű sorokkal. A harmadik lírikus, Dékány Dávid megint csak új színt hozott a műsorba. Versei gyakran szólnak visszaemlékező pozícióból, az elbeszélő hangja bizonyos esetekben a gyermeké, így az Örökké tartó szeptemberben is. Ez a fajta narráció rokonítható Nagy Márta Júlia A tizenhatodik óta pontosan versével. Szili József, aki az aktuális lapszámban Philip Larkin verseit ültette át magyarra, az estre korábbi fordításait hozta el.  Többek között Mallarmé Pohárköszöntőjét, és T. S. Eliot A kopár földjét is, értő előadásban. Hegedűs Ágota a Belvedere, a Lisszaboni esemesek (mindennapi nyüszögéseim), a la casa tomada és a Zárójelbezárva c. verseivel készült. Pálffy András Gergely pedig az Origami ember című, kissé pszichedelikus versét olvasta fel, illetve más művei mellett egy Bukowski-fordítását, az Alone With Everybody magyarra átültetett változatát.

A Műút augusztusi lapszámbemutatója magárért beszélt. Sallangok nélkül, mindössze az érzékekre kívánt hatni, és sikerült is neki. A hat meghívott ugyan más-más korú, más-más közegből érkező, egymástól nagyon különböző személyiség volt, közös volt azonban bennük, ahogy egyediségüket érzékeltetni tudták.  A csak képei által megidézett Baglyas Erika pedig alkotásaival feltette az estre a koronát. Hiszen ahogy k. kabai lóránt is idézte a művésznőt: „A saját valóság az egyetlen valóság.” Mi pedig hét különböző valóságot ismerhettünk meg egy este alatt. Nem rossz arány.