“Mi soha nem azon tanakodtunk, hogy hogyan legyünk „cool”-ok; az a cél, hogy idejöhessenek azok, akik kiszorulnak a hideg tornateremből.”

Varga Jánossal, a Zöld Macska Diákpince egyik vezetőjével beszélgettem a diákszínházi befogadóhely nehézségeiről.

563316_393453880703394_1173705631_n

Fekete Anikó: Mióta létezik a budapesti Zöld Macska Diákpince?

Varga János: A Zöld Macska 2000 eleje óta létezik. Ekkor jutottunk el oda a feleségemmel, Letenyei Krisztinával, hogy megszerezhettük ezt a helyet, és nekiállhattunk a barátainkkal együtt „szétverni”. Az 1990-es években ez egy sörfőzde volt, csak tönkrement. Utána évekig üresen állt. Amikor idejöttünk, minden romokban hevert. A barátaink, akkori diákjaink és ismerőseink, üzletfeleink segítettek szétszedni és valamilyen módon használható állapotba hozni ezt a helyet. Köszönet mindenkinek visszamenőleg is! Nélkülük ez a hely nem lehetett volna ilyen jó és működőképes az elmúlt tíz évben.

Mióta funkcionál diákszínházi befogadóhelyként?

Már születése pillanata előtt is az volt. Amikor még folyóvíz sem volt, már akkor próbáltak itt emberek, két bontás és kalapálás között játszottak. Erre alakult ez a hely. Ha visszamegyek húsz évet a múltba: a kilencvenes évek közepén kezdtünk el a feleségemmel színjátszással foglalkozni. Ő a Hunyadi Gimnáziumban (az akkori Steimecz Gimnáziumban) tanított Pestszentlőrincen. Egy volt tanáromnak, Leszkovszky Albinnak egy ismert színdarab-adaptációját, a János vitézt próbáltuk meg színpadra vinni a kilencvenes évek közepén. Nagyon sikeres volt az előadás, Pesten és az országos versenyen is arany minősítést értünk el. Akkoriban fordult elő az a képtelen helyzet, hogy – készülve az országos fesztiválra – az adott gimnáziumban még az igazgató sem tudta elintézni, hogy a pedellus a próba idejére kinyissa vasárnap a fűtetlen tornatermet. Ezért a 32 nm-es egyszobás lakásunkban folytattuk a felkészülést (az angol nyelvű versenyre is, ahol ezüst minősítést kaptunk). Akkor döntöttük el a feleségemmel, hogy ha valamikor megtehetjük, csinálni fogunk egy olyan helyet, ahol ingyen próbálhatnak azok a fiatalok, akik alkotni is akarnak valamit azon kívül, hogy berúgnak és mondjuk összetörik a bútort. Ez volt a mozgatórugó 10 éven keresztül, és aztán megtaláltuk a későbbi Zöld Macskát. A hozzátartozó étteremre, kávézóra, sörözőre-teázóra szükség volt, mert már akkor is tudtuk, hogy magában nem fogjuk tudni sokáig fizetni a villanyt, a gázt és az egyéb közműveket. Sajnos tavalyelőtt óta nem kapunk támogatást, pedig mi is alternatív befogadóhelyként pályáztunk néhány évig az NKA-nál. Így hozzájutottunk némi pénzhez, ami elég volt ahhoz, hogy eszkábálni tudjunk egy kis nézőteret, világítást vásároljunk, és fizessük a rezsit. Az elmúlt két évben nem kaptunk támogatást, így maradt az étterem bevétele, amiből a hátsó színpadot tartjuk fenn.

226211_182231615158956_890844_n

Saját kedvetekre alakíthattátok a teret. Kik kerestek meg titeket az átalakítás után, hogy szeretnének itt próbálni?

A régi ismerőseink. Mi valamilyen szinten mindig benne voltunk a diákszínjátszásban. Voltak kis szünetek, gyerekszületések, egyebek, de továbbra is érdekelt minket. Nagyon gyorsan megtaláltak bennünket az emberek. Annak, hogy ingyen lehet próbálni, gyorsan híre megy ezekben a körökben! Kicsi a színházterem, inkább csak kamara-előadásokra alkalmas. Igazából nincs magassága, a járások is korlátozottak. Mindenféle alkalmatlansága mellett azért nagyon sok minden történt itt. Volt, hogy százhetven darab ment le egy évben (ebben benne vannak a fesztiválok is). Volt olyan év, amikor megtaláltak minket különböző alternatív csoportok, innen-onnan kirúgott csapatok, jöttek idegen nyelvű előadások. Ez ilyen formában hellyel-közzel működött az elmúlt kilenc évben.

Manapság hogy lehet hozzátok bejelentkezni?

Vannak elérhetőségeink, de elsősorban személyesen. Mindenképpen előnyt élvez, aki megkeres minket. Ezt fontosnak tartjuk.

Létezik a Zöld Macska fesztivál. Kérlek, mesélj róla!

A fesztivál három éven keresztül működött. Pályázati meghívásos rendszerben csináltuk. Kamarafesztivál volt. Jelentkezhettek önszerveződő csoportok, amatőrök, félprofik és alternatívok. Fizettünk rangos szakmai zsűrit (ezt is a támogatásokból), ők minősítették a darabokat, segítettek a csoportoknak, útmutatást adtak stb. Ez a műhely segítség volt azoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy eljöttek. Idén is szeretnénk megszervezni. Azok járnak ide már 10 éve, akik innen-onnan kiszorultak. Akiket nem szívesen látnak, mert nem jelentenek bevételt a nagyobb művelődési házaknak, vagy mert nem ismert csapatok. Mi próbáljuk nem elfelejteni azt a hideg tornatermet, ami után annak idején ácsingóztunk.

Nagy szerencse manapság, hogy léteznek ilyen befogadóhelyek, mert még mostanában is vannak szorult helyzetben lévő csoportok.

Hasonló helyzetben lévők mindig is lesznek, s talán a mi ügyetlenségünk is, hogy nem tudjuk magunkat rendesen finanszírozni. A Ferencvárosi Önkormányzatnak köszönetet mondhatunk, hiszen folyamatosan közszolgáltatói szerződés keretében, ha minimális összeggel is, de támogat bennünket, ez fedezi a féléves villanyszámlát. Egyébként minden mást nekünk kell kitermelni, 90%-ban magánerőből működünk. Valószínűleg nem is lesz módunk ezen változtatni, hiszenaz állami források nem látszanak bővülni a következő időszakban sem.

Mik a tervek a jövőre nézve? Hogyan lehetne bővíteni a helyet?

Lehet, hogy a bővítés nem megfelelő szó, inkább a megtartás a fontos. Főleg a minőség megtartása, mert tényleg nagyon jó dolgok érkeznek hozzánk. Az említett Zöld Macska Fesztivál is egy eszköze ennek, hiszen a célunk az, hogy szakmailag segítsük az itt dolgozókat. Fontos visszacsatolási pont vagyunk, fontos, hogy merjék megmutatni magukat. A hosszútávú terv az, hogy ez megmaradhasson. Nem panaszkodni akarok, nekünk nem ez a megélhetési forrás. Hobbinak nem mondanám, mert annál több, és más, de egy fontos része az életünknek, hogy tudjuk azt, hogy ez működik. Jó érzés napközben embereket látni próbálni, örülünk, hogy tehetünk értük ennyit…

549406_406796599341783_1268000470_n

Történt változás az elmúlt tíz évben az idejáró csoportokat tekintve?

Persze, nagy a fluktuáció. Van, aki kiemelkedik innen, van, aki abbahagyja. Fontos, hogy mi olyanok vagyunk, mint egy kő a patakban, amire rá lehet lépni, lehet rajta időzni, de aztán tovább is lehet lépni. Ki-ki a maga útján.

Milyen közösségi fórumokon tudja magát képviselni a Zöld Macska?

Sajnos ebben elég gyengék vagyunk. Van Facebook-oldalunk, de a Zöld Macska egy “antivirtuális” tér. Valahogy nem is érezzük azt, hogy intenzívebben kéne hirdetnünk magunkat, bár nyilván nagyon fontos lenne.

225708_182234105158707_3819513_n

Zsák a foltját-jelleggel így is megtalálják a helyet a csapatok?

Igen. Alapvetően, ha huszonéves emberekkel beszélgetek, akkor azért tudják, hogy mi ez a hely. Még Angliában is találkoztam olyanokkal, akik ismerik. Bizakodással tölt el, hogy lesz egy kollégium mellettünk (ha valaha megépül), és itt lesz a Közszolgálati Egyetem is. Ez  új, potenciális forrás, közönség lehet nekünk. Gondolkodunk bővítésben is. Mi soha nem azon tanakodtunk, hogy hogyan legyünk „cool”-ok; az a cél, hogy idejöhessenek azok, akik kiszorulnak a hideg tornateremből.