Jonathan Levine: Eleven testek

Warm Bodies 3Immáron bebizonyosodott, hogy az eddig is fogkínzóan édes, mézesmázos romantikus filmek legújabb üdvöskéi már fél lábbal se hajlandóak a realitás talaján állni, hanem épp ellenkezőleg, hat láb mélyen kapirgálnak ötletek után. A Twilight-széria után most itt az Eleven Testek, mely minden erejével igyekszik bebizonyítani, hogy a halál csak ideiglenes akadály.

A Jonathan Levine rendezésével készült film rögtön főszereplőnk, R (Nicholas Hoult) meglehetősen életunt monológjával kezdődik. Ezt azonban megbocsáthatjuk neki, ugyanis szegénynek még a film eseményei előtt sikerült szerencsétlenül elhaláloznia, egy mindig megbízható zombi vírusnak hála. R azonban más, mint a többiek: gondolkodik és próbál kapcsolatot teremteni az otthonául szolgáló reptér többi elhunytjával, legfőképp M-mel (Rob Corddy), akiben hozzá hasonló lelket vél fölfedezni. Elrettentő példaként állnak előtte a Csontik: zombik, akik már minden emberségüket levetették – a bőrükkel együtt.

Miközben R társaival együtt elindul némi kaját keresgélni, megismerkedünk a túlélőkkel is, akik a közeli városban barikádozták el magukat. Julie (Teresa Palmer) és társai a szokásoknak megfelelően kilépnek a fal rejteke mögül, hogy gyógyszereket szerezzenek be az ott élők számára. Természetesen, mint minden jó zombifilmben, eme csapat nagy része a megismerésüket követő tizenöt percen belül elhalálozik, ugyanis mit ad isten, pont R-be és kompániájába botlanak bele.

Ha ez egy átlagos zombi film lenne, itt véget is érhetett volna. Sürgősen elhalálozó barátjának agyát megzabálván azonban főhősünk szerelembe esik a lánnyal és sikerül megakadályoznia, hogy desszert legyen belőle. Így kezdődik a két világból származó ifjú, R és Julie kapcsolata. A két név láttán innen hallom, ahogy Shakespeare nemhogy pörög a sírjában, de menten föl is kel onnan, hogy a stáb minden egyes tagjának ő maga rágja le a lábait.

Meglepő módon azonban ez a halálra ítélt ötlet mégsem csuklik össze, ugyanis sok más természetfeletti románccal szemben van ennek a filmnek egy hatalmas előnye: nem veszi magát komolyan. A rendező és minden bizonnyal az eredeti könyv írója is tisztában volt vele, hogy az „egy zombi és egy ember szerelmesek lesznek egymásba”-ötletet elég nehéz vigyorgás nélkül fogadni, és épp ezért sokkal kevésbé kezelik komolyan az egészet, mint mondjuk egy vámpírokról és vérfarkasokról szóló filmsorozat, ami szintén elég híres mostanság.

Warm Bodies 2

Nehéz lenne azt mondani, hogy az Eleven Testek bármennyire is földrengető lenne. A történetet, bár zombikkal még nem láttuk, mindenki ismeri, és mégis annyira őszintén és mindenféle túlzóan érzelmes maszlag nélkül adja le, hogy az embernek és zombinak is önkéntelenül mosolyt csal az arcára. R belső megjegyzései rendkívül humorosak, főleg mikor már igyekszik imponálni Julie-nak, valamint van abban valami túlvilági pátosz, mikor az R vezetésével Julie után eredő zombicsapat a Rock You Like a Hurricane dallamára vonul.

Warm Bodies 1

Bár hónapokkal ezelőtt magam ástam volna el az összes effajta történetet, az Eleven Testek egy apró, ámde csodálatos fekete pont a csillogó vámpírok mezején. Tisztában van azzal, hogy mennyire idióta a koncepciója, de ahelyett, hogy beadná a derekát a melodrámának, inkább megmarad egy vicces, néhol egész szívmelengető filmnek. Épp ezért hajlandó vagyok még egy esélyt adni a stílusnak, abban a reményben, hogy a következő ehhez hasonló film nem bizonyul agyzabálónak.

Az IMDb szerint a film 7,0, szerinted?