Csak hatan vagyunk. A két szereplő és a négyfős hallgatóság. Nyár közepe van, közel negyven fok, a Kalicka is kihalt, nekem kimondottan hiányoznak a zajos külföldiek. Az ismerősök, akikkel szívesen összefutottam volna, nyilván az éppen zajló FISZ-táborban vannak, vagy a kismillió nyári fesztivál valamelyikén, esetleg, még leírni is rémes, szimplán nyaralnak valahol. Pedig a város tartogat programokat ilyenkor is, melyek akár éppen a fentebb felsorolt tényezők révén válhatnak érdekessé. 

Például könnyen adja magát az az illúzió, hogy egy ilyen nyári estén, ilyen családias, már-már intim közegben sokkal jobban megismerhetünk egy fiatal szerzőt, akiről addig alig tudtunk valamit, mintha annyian lennénk, hogy moccanni se lehetne.  Természetszerűen sokkal közvetlenebb a hang, ahogy egy költő saját alkotói módszeréről beszél, ahogy értelmezi önmaga művészetét, kontextualizálja, s ahogy terveit is megosztja közönségével. Így alakult ez Nagypál István Pink Songbook című estjén is,  bár kétségtelen ebben az esemény másik szereplőjének, Sós Dóra Gabriellának is nagy szerepe volt kiváló kérdései révén.

Ha bárhol, bármikor szóba kerül Nagypál István A fiúkról című kötete, nekem mindig azonnal a tavaly szeptemberi Jövőnéző Fesztivál jut eszembe.  Úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül, s bár minden bizonnyal más okokból, de Sós Dórának is eszébe jutott ez a rendezvény, amelyen A fiúkról szóló egyik könyvtrailer végül közönségdíjas lett. Sós Dóra a kötettel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ha JAK-PRAE.HU közös kiadvány, akkor biztos nagyon kellett szólnia. Nagypál István szerint a bumm még várat magára, kevés írás jelent meg a könyvről, azok viszont pozitív kritikák voltak. Még két fontos dolgot tartott megjegyezni ezzel kapcsolatban, egyrészt örült, hogy ő is szerepelhet azon a listán – a JAK-kötetek szerzőinek névsorában – melyen Esterházy és Nádas is rajta van, valamint, hogy a kötet szerkesztésének folyamatába beleszólhatott. A kézirathoz képest néhány verssel kevesebb lett a kész könyv, de ez tudatos volt, több olyan verset is beillesztett az első változatba, amelyek szerinte sem voltak elég jók, de mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy látszódjon a perspektíva. Ami kikerült, az ő döntése alapján került ki végül, s csak egy-kettő olyan akadt, amelyet szerkesztői kérésre inkább átírt.

Nagypál a kötet kompozíciójáról elmondta, hogy nem volt előre eltervezett, tudatos döntés, hogy így áll majd össze a kötet, egyszerűen ott és akkor ezek a témák foglalkoztatták. A könyvtrailerek kapcsán pedig annak örült különösképpen, amikor a készítők saját magukat is belevitték a kisfilmbe, mert számára fontos, hogy ilyen módon hatással lehetett mások kreativitására.

Mint kiderült, az est két szereplője a Queer Kiadó egyik pályázata és az abból született antológiai révén ismerték meg egymást. Sós Dóra, mint a kiadó főszerkesztője, Nagypál István, mint a Ne légy láthatatlan című antológia szerzője, méghozzá azon szerzők egyikeként, aki a téma ellenére is nevét adta az írásához. Nagypál elmondta, hogy ennek ellenére nem érzi magát aktivista alkatnak, inkább afféle magányosan búslakodó öreguras figura. Az olvasók részéről történő kategorizálással, címkézéssel még nem szembesült, bár szerinte ez az antológia sem olyan jellegű, hogy ezt váltaná ki a közönségéből. Úgy gondolja, a kötetben olvasható történetekben sokkal hangsúlyosabb a két ember közti intimitás ábrázolása, mint az, hogy annak a két embernek mi is tulajdonképpen a neme. Ha mégis szembesülne a címkézéssel, akkor azt is inkább öregurasan morogva venné tudomásul.

Nagypál István

Nagypál István

A téma átvezetett a készülő verseskötetre, és az is kiderült, miért éppen Pink Songbook az est címe: a reménybeli második kötet munkacíme ez, bár Nagypál István elmondta, hogy nem tudja még, a magyar vagy az angol változat mellett tegye-e le végül a voksát. Az angol esetében úgy véli, akadnak majd, akik épp ezért nem veszik le a könyvespolcról, míg a magyar változat, a Rózsaszín daloskönyv esetleg olyan képzeteket kelt, például az olyan iskolai olvasmányélményekre, asszociálhatnak róla, mint a Fanni hagyományai, ami valószínűleg szintén nem ösztökéli az érdeklődőt a kötet megvásárlására.

Sós Dóra inkább Petrarcára asszociált, és azt emelte ki, hogy bár daloskönyvről van szó, igazán gazdag sokszínűség jellemzi a műfajok tekintetében a kéziratot. Szerinte egyébként letisztultabb, átláthatóbb, könnyebben befogadhatóbb is egyben ez az anyag, mint az első kötet. Fel is tette a kérdést, valamiféle fejlődési, érési folyamatról beszélhetünk-e. Nagypál szerint bizonyos szempontból igen, a mostanában írt versei eltolódtak az alanyiság felé, a képiségről a szövegre és a betűre tevődött át a hangsúly. Hogy valójában mitől történt mindez, mitől lettek nyíltabbak a szövegeire, arra viszont nem tud pontos választ adni.

A daloskönyv-jelleg kapcsán még az is szóba került, hogy ahogy Duke Ellington írt Ella Fitzgeraldnak daloskönyvet, úgy ír Nagypál is verseket egy P. néven szereplő személyhez.  Beszélt arról is, hogy nem Petryről és nem is Pilinszkyről van szó, mint ahogyan már többen is feltételezték.  A készülő kötet központi motívuma a rózsaszín háromszög, ebből bomlanak ki a továbbiak, a moderátor úgy fogalmazott, nem is találkozott ennyiféle transzformációjával a rózsaszínnek, mint amilyen gazdag e téren Nagypál kézirata. Külön kitéretek a Nagymonológ című versre, amely ideális kötetindító alkotás, már csak azért is mert ez egy olyan szöveg, amely még nem kapcsolódik szorosan P-hez, inkább bevezet a kérdéskörbe, megalapoz, elindít egy úton, ami önmagunk keresésével kezdődik.

Sós Dóra Gabriella és Nagypál István

Sós Dóra Gabriella és Nagypál István

A leendő kötetbe összegyűjtött írások nagy része egyébként már megjelent vagy megjelenés előtt áll folyóiratokban. Nagypál István elküldte már a kötetet kiadókhoz is, valamint rengeteg irodalmár barátjának, ismerősének, akik közül biztos lesz valaki, aki majd valamilyen formában segítségére siet..

Az est során Nagypál István mind a már megjelent, mind az készülő kötetből is olvasott fel verseket.