A MésziStock, mintha minden évben, egy bármilyen mainstream fesztivál két helyszínét kiraknád egy puszta közepére, meghívnád oda a tágabb ismerősi köröd és ott innátok az olcsó sört két nap és két éjjel. Azért jó, mert pofára fesztivál feelingre házibuli. Idén úgy láttuk, hogy a tavalyihoz képest sokat fejlődött az esemény: mindhárom színpad sátorban volt, így nem kellett sem a naptól, sem a széltől tartani, több lett a WC, nagyobb a lajtoskocsi, és még a sör is jobban esett.

1

Péntek este hétkor a húrok közé csapott a székesfehérvári Zombori csapata. A zenekar népi furulyása, Jeszenszky Marci azonnal a fesztivál hivatalos állatává avatta a szöcskét, melyből indén is annyi volt, hogy, ha minden példánya egy forintot ért volna a büfében, mindenki ingyen ivott volna. Felpörögtünk a friss folktól és a hideg sörtől.

Keresvén a bulit, a koncert után áttévedtünk az Idő van zenekar koncertjére, akik feldolgozásokat és nagyonidegen nyelvű saját számokat játszottak. Ezen a koncerten találkoztunk minden idők legkúlabb fesztiválarcával is, a baszeros kislányával, aki úgy ropta a No Wave színpadon, hogy táncra perdültek tőle még a legzordrészegebb fiatalok is. A frontasszony hangja meg… nahát!

2

Mire kiugráltuk magunkat az embernél alig magasabb sátorban, a nagyszínpadon már nagyban játszott a Carbovaris nevű fiúzenekar. Az ifjak trendi indie muzsikát toltak, tizenkét dallal meg is volt a tucat. Őket követte a Blahalouisiana, szőke énekesnő, stb. Az interjúvolt közönség egyik fele szerint angol rock, míg a másik szerint ez már tökre indie, szóval ezen kétségek között hallgattuk végig a koncertet, ami egyébként állati jól sikerült.

Ennek örömére gondoltuk, maradunk egy kis jóféle reggae-re, ha már úgyis a szervezőasszony szaxizik benne, meg amúgy is. A Lions of Suburbia volt a péntek este csúcspontja, megtelt a Stock színpad sátra rajongókkal, haverokkal. Annyira jó bulit csaptak, hogy ki kellett pihenni, ezért körülnéztünk a másik sátorban, ahol a Bunce nevű izé nyomta a Dj-t meg a vizuált, ami jó volt, csak nem lehetett leülni arrafelé, így maradt a sörpad hajnalig. Első este szárazra ittuk a büfét: sört reggelre nem lehetett kapni.

3

A másnap viszonylag korán kezdődött. Mivel a büfék be voltak zárva, kénytelenek voltunk a közeli kocsmában kávézni a hamburgerhez. A regenerálódáshoz 14:30-kor a Shortstory játszott, messze profi egyszálgitár + ének zenét, jó volt, hogy szólt, jó volt, hogy nem kellett pörögni rá. Őket a Wakablack Sound System Setje követte, válogatott reggae zenékre indult be a sörcsap, előmásztak a sátorral (a földdel vagy a paddal) egy anyaggá izzadt honpolgárok a fekhelyükről.

Reggae reggae-t követett: a Speakers of Zion koncertjén az énekes, Piedone Jamaicából rasztafári misét celebrált nekünk. Megtudhattuk például, hogy ez nem a valóság, hanem Babilon, ahol mind eltévedt lelkek vagy mi a faszok vagyunk, ami egy kicsit riasztó volt, mert másnaposan az ember a legkevésbé sem hisz a szent rasztafürtben, ugyanakkor az ima énekes része jó volt, úgyhogy maradtunk.

4

Pedig Ez Zene, állítja a PEZ zenekar, akik kicsit felpörgettek minket az árnyékvilági pistulásból. Koncertjüket a MésziStock himnuszával zárták (SzevaszStock, MitiszStock, MésziStock stb). A No Wave sátorban eközben a húrok közé csapott a Watuei formáció. Rájuk a színpadka méretéhez képest sokkal többen voltak kíváncsiak, joggal. Irdatlan kreatív zenét nyomtak egy dob, két elektroakusztikus gitár és egy nagybőgő segítségével.

Eközben a nagyszínpadon befejeződött a Guttin Grevue nevű mi az isten. Nem tudtuk eldönteni, hogy ez most úgy hülyeség, hogy komoly, vagy ahogy van. Egy zombinácinak kifestett énekes tolta a szöveget, mellette egy ska zenekar minden kelléke. Volt jelmez, állítólag show is, nálunk mondjuk annyira nem talált be az egész.

5

Őket követte a Stockon hagyományos Kipu koncert. A tavalyi zúzás óta egy új gitárost is beújított az együttes, idén mégsem sikerült jól a koncert. Nem a srácokkal volt a baj, hanem a közönséggel, most sajnos elég kevesen voltak és azok is álltak mint lfszhdgvzb. Hiába a buzdítás, egy-egy pogón kívül semmi, de semmi nem történt. De legalább jól zenéltek a srácok, még ha keveset is. A visszataps után Fekete Gyula eljátszotta a foreveryoung Haffaruru című nótájukat, amit ez együttes már együtt fejezett be. Az utolsó dal az Altató volt, amit már a közönséggel közösen a színpad szélére ülve ubájáztak el.

6

Ezután úgy döntöttünk, elég a Rock is meg a Roll is, így átmentünk a másik sátorba, ami eddigre már Parabává változott. Válogatottan jó zenék követték egymást Czinki Feri Dj setjében, ami néha egy trombitás csávóval is kiegészült. Az idei Stock a részünkről itt be is fejeződött, a többi emlékeinket aki tudja, adja vissza, vagy tartsa meg, mindegy. Reméljük, amíg fű nő és szöcske terem a Zámolyi elágazás melletti placcon, lesz MésziStock is. Jövőre veletek ugyanitt.

Fotók: Braun Benji