Bánkitó Fesztivál 2013

Vízpart, gyönyörű táj, remek zenék, rengeteg érdekes program, elképesztő dekoráció – mindez szponzor, reklámposzterek nélkül. Egy önmagát építő fesztivált láttunk Bánkon.

DSC_3009

Az a legjobb a 0. napban a Bánkitón, hogy péntek reggel még van szabad stég – később ugyanis nem lesz. A napot mindenki intenzív rápihenéssel kezdte az esti koncertekre, szerencsére az időjárás is mellénk állt, és idén tudtunk strandolni. Egyébként népszerű szabadidős tevékenység a nézőtérről való vízbe ugrálás – akár koncert közben is.

Most is rengeteg civil sátor volt, ahol bárki megismerkedhetett a kiállítókkal, mindenki igyekezett odacsalogatni a lézengőket a sátrához. A Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálat sátrához például társasokkal és játékokkal (egyébként Bánk igen gyerekbarát fesztivál, rengeteg gyerekprogram van). A szolgálat zsidó származású családok szociális segítésével foglalkozik, több mint 500 családdal állnak napi kapcsolatban, tartanak korrepetálást gyerekeknek és többek között párterápiát is, sőt önkéntes segítőnek is jelentkezhet bárki. A Magyar Kerékpárosklubnál bringás társast játszottunk, és közben meg is tanultunk néhány dolgot a helyes biciklis közlekedésről. Most is volt SzocBringa Program, ingyen javíttathatták meg a biciklijüket azok, akik valahogy eljuttatták a fesztiválra. Az apróságokat és ruhákat áruló Narancsliget adományboltban is körbenéztünk, ami nemcsak egy egyszerű bolt: az adományokat eladva hátrányos helyzetű családokat segít.

972237_650969144932149_1545646359_n

A legnépszerűbb délelőtti program az árnyékban alvás a tónál, mivel a sátrakban már reggel nyolckor meg lehet főni. Mi inkább az aktív pihenést választottuk, így elmentünk a St.ég.13 kiállítás megnyitójára, ami Képzős diákok projektje. A kiállítás szabadtéren volt, kaptunk vezetést is. A művészek előre megtervezték, hogy a térben mit és hogyan használnak fel az alkotásaikhoz. Így lett felújított bakterházból “kiállított tárgy”, egy másik installáció pedig azokra reflektált, akinek hiányzott Budapest – ők leülhettek néhány szénabálára, és hallgathattak városi zajt.

Voltunk Slam Poetry versenyen is, ami valójában nem verseny volt, csak arra kérték a közönséget, hogy tetszésüket a taps intenzitásával fejezzék ki. A fellépők lelkes “amatőrök” voltak, és ugyan van még hova fejlődniük, de a közönség nagyon élvezte az előadást.

A line-upra idén sem lehetett panasz Bánkon; nekem mindig az az érzésem itt, hogy noha kevésbé ismert zenekarok lépnek fel néhány húzónév mellett, mégis egyformán profi mindenki. Itt nincsen közönség nélküli koncert, és ez főként annak köszönhető, hogy a tóparti színpadra szervezik a délutáni “chillesebb” zenéket. Általában nem is ülve, hanem vízszintes helyzetben hallgatjuk ezeket, mint például Járai Márkot. Srác egy szál gitárral, kék ég, a nézőtéren labdázó gyerekek, néha elszálló sárkányrepülő, simogatásért rohangáló kutyusok. Ez mind az, amit szeretek Bánkban: itt non-stop nyugalom van, a teljes lelki béke eléréséhez csupán egy törölközőre van szükségünk.

66702_650974664931597_204326161_n

A péntek estére a Tószínpadnál melegedtünk be. Ebben segített az egyik legeredetibb és legszórakoztatóbb magyar zenekar, a Csaknekedkislány, az ő zenéjükre nem lehet nem táncolni. Tavaly is fergeteges koncertet adtak, bár nekem az idei kicsit rövidnek tűnt, a közönségen is érződött, hogy maradnának még. Egyértelműen a pénteki napon léptek fel a legnagyobb húzónevek: a Wattican Punk Ballett őrülete átragadt a közönségre is, iszonyatosan dinamikus koncertet adtak, több ponton teljesen randomnak tűnt, melyik hangszer mögé ugranak be hirtelen a tagok, és kezdenek el azon játszani. Mondjuk szükségük is volt a spontaneitásra, mert a technika idén sem volt barátságos a fesztivállal: ezen a koncerten is elszállt egy mikrofon. A beállási időket azonban határozottan sikerült mérsékelni a tavalyihoz képest, már egyik koncertre sem kellett egy órát várni. A Rotfront sem okozott csalódást, megkaptuk a “balkánbulit”, amit vártunk. Annyian voltak kíváncsiak a társadalomkritikus tánczenére, hogy nem is fért be mindenki a sátorba.

DSC_2959

Az Ivan and the Parazol szombaton csapott a húrok közé, ami különös időutazás volt a ’60-as évek rockzenéjébe. Erre rá is játszottak egy a Riders of the Storm feldolgozással – egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy a Doors áll a színpadon. Utána várnunk kellett kicsit a Nemjucira, akiken sajnos meglátszott a fáradtság – a ZP-ből érkeztek a koncertre. Eleinte kevesellték a közönség lelkesedését, de a végére egészen sikerült összhangba jönniük.

A Colorstar koncert mindenki kedvence volt, viszont történt egy kis technikai malőr a vége felé: elszakadt egy basszusgitárhúr. Úgy volt, hogy a zenekar emiatt befejezi a koncertet, mire kisebb lincshangulat alakult ki a színpad előtt. Amikor már mindenki kiszállingózott a koncertsátorból, megoldódott a probléma, és újrakezdték. Nem volt nagy pánik, körülbelül öt perc múlva mindenki újra ott ugrált a sátorban.

1014007_650972534931810_1086381876_n

A táborban három helyszínen szól a koncertek után a zene. Nekünk Jerome Andrieux francia DJ szettje tetszett a legjobban, de mindenki megtalálhatta a maga ízlésének megfelelőt: az elektronikus zenétől a rock and rollig minden stílus képviseltette magát.

DSC_3060

A Bánkitó fesztivál a legegyedibb fesztivál az országban. Minden programon látszik a szervezők lelkesedése, mindenki próbál valami pluszt hozzátenni a munkájával. A Nádas Kempingben a reggeli kávé közben a Komédiás disznó című mesét hallgatni, ami észrevétlenül ékelődik be egy DJ szettbe, vagy Parov Stelarra zuhanyozni, fák alatt táncolni, szénabálák között, miközben egy retro kisbuszból szól a zene, szerintem utánozhatatlan élmény. Bánk azt mutatja meg, hogy az önkéntesség működik, a befektetett energia megtérül, és sokkal kifizetődőbb egymásra támaszkodni, mint a szponzorokra. Azoknak ajánlom a fesztivált, akik ki szeretnének vonulni kicsit a városból, aktívan pihenni, színházba menni, filmet nézni, kiállításra járni, strandolni, bulizni – egyszóval mindenkinek. A Bánkitóban kétségtelenül az a legrosszabb dolog, hogy évente csak egyszer van.

Fotók: Molnár Fruzsina