Campus Fesztivál 2013. harmadik nap

Hogy mi folyt ott, a Nagyerdőn? Az eredeti kontextusban valószínűleg sör, átvitt értelemben pedig a Campus Fesztivál zárónapja: irodalmi programok, Nabiha-parókás fesztiválarcok, teltházas koncertek, zene mindenkinek, minden mennyiségben – ez volt szombaton.

Utolsó fesztiválnapunkat eddigi szokásunkhoz híven ismét a Kulter sátornál kezdtük. Először Sirokai Mátyással beszélgetett Balajthy Ágnes a költő A beat tanúinak könyve című legújabb kötetéről, spirituális töltetű szövegekről, illetve a költészet és a slam poetry kapcsolatáról. Ezután a Slamboree keretében kaptunk egy kis ízelítőt slamből, rapből, humoros vagy éppen komoly szövegekből. Damien Bonneau és Sirokai Mátyás gitárral és dobszintetizátorral előadott zenés performanszát is meghallgattuk, aztán átmentünk a nagyszínpadhoz, hiszen ott közben már elkezdődött az afrikai-dán énekesnő, Nabiha koncertje.

DSC_0129

Még szombat délután érkezett a hír, hogy valószínűleg a berlini átszállásnál elkeveredtek Nabiha és stábja csomagjai, így a koncertet kölcsönhangszerekkel és Magyarországon vásárolt fellépőruhákkal oldották meg. De ez a legkevésbé sem befolyásolta a hangulatot: a fesztiválszervezők előzetes vélekedése, hogy a dán énekesnő méltó folytatója lehet annak a hagyománynak, amelyet az előző években a Parov Stelar Band és a N.O.H.A. meghívásával elkezdtek, teljes mértékben beigazolódott.

DSC_0314

A Kulter sátornál közben kezdetét vette a beszélgetés Harcsa Veronikával és Gyémánt Bálinttal. A moderátor Vass Norbert többek között a vizualitással, filmekkel való kapcsolatáról kérdezte az énekesnőt, aki elmondta, hogy a Gyémánt Bálinttal és Andrew J-jel közös formációjának, a Bin-Jipnek a neve ’üres házak’-at jelent koreaiul, és az azonos című film a tagok egyik kedvence. Hallottunk megzenésített verseket is az énekesnő Lámpafény albumáról, például Karinthy Frigyes Együgyü meséjét és József Attila Ülni, állni, ölni, halni című versét.

Ezután átsodródtunk a tömeggel a Telekom Teraszhoz, ahol a Carbonfools hangolt. A koncert elején arca nagy részét még kapucni mögé rejtő Fehér Balázsnak nem kellett sokat biztatnia a közönséget, például a hátunk mögött álló lányok enélkül is random sikítoztak, a Birthday, a Clublights és a Hideaway című számoknál pedig szinte az egész közönség végig együtt énekelt a frontemberrel. Nem vártuk meg a koncert végét, mert bele akartunk hallgatni Ákos nagyszínpadi fellépésébe is. És ez most szó szerint értendő, tényleg csak belehallgattunk, mert a régi dalok kemény elektronikus alapra helyezve nem igazán tudtak lekötni. (Emellett a „Hölgyeim és uraim, lehet tapsolni!” felszólítás is túl „előkelően idegenül” hatott nekem.) De a koncert nélkülünk is teltházas volt, a produkció pedig vérprofi.

DSC_0438

Így ismét a Telekom Terasznál kötöttünk ki egy időre, hogy megnézzük, mit csinál a Vad Fruttik a Campuson. Mivel meg akartuk hallgatni a Kulter sátoros beszélgetésben már beharangozott Bin-Jipet, csak az első néhány számon tudtunk maradni, de a zúzás-élmény így is átjött.

Az ITSH Domb Pódiumom fellépő Bin-Jip jelentette számomra a szombati nap legjobb fesztiválélményét. Harcsa Veronika különleges hangja, a gitáros és a DJ képzettsége és tehetsége egymás mellett, együtt hozott létre egy olyan bekategorizálhatatlan stílusú, modern kompozíciót, amelyben szenvedélyesség és visszafogottság között hullámzó dalok kaptak helyet. A többi naphoz képest szokatlanul hűvös éjszaka sem gátolta a közönséget abban, hogy ráadást kérjen – úgy tűnik, másoknak is nagyon tetszett a Bin-Jip zenéje.

DSC_1012

Akik olvasták a nulladik napról szóló tudósítást, azok emlékezhetnek a „Jegyet veszek”-fiúra, és arra, hogy szerdán kora este még nem jött össze az üzlet. Nekik jelentem, később igen, mert a harmadik napon találkoztam vele. Így ezzel a keretes szerkezettel fejezem be a 2013-as Campus Fesztiválról szóló beszámolót. A bazár bezárt.

 

A fotókat Uri Dénes Mihály készítette.