Campus Fesztivál 2013. nulladik nap

Július 17-én délután, a nulladik nappal megkezdődött Debrecenben a Campus Fesztivál, Kelet-Magyarország legnagyobb zenei rendezvénye. A móka idén új helyre költözött, és a tapasztalatok alapján összességében úgy tűnik, ez nem hátrány. De erről később.

Amikor szerda délelőtt az egyik bevásárlóközpontban a kérdésemre, hogy tudnak-e adni Campusos programfüzetet, sajnálkozó „nem”-et és egy „sajnos mind elfogyott”-at kaptam válaszként, több dolog futott végig egyszerre az agyamon. Egyrészt az, hogy nem kellett volna szerdáig halogatni a programfüzet beszerzését, másrészt az, hogy ezek szerint ismét nagy az érdeklődés a Campus iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy volt olyan, aki a fesztivál bejáratának közelében próbált jegyet venni szerda délután. Kérdésünkre elmondta, az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy ki kellene nézni a Campus-ra. „Jegyet veszek” táblája előtt körülbelül egy óra leforgása alatt ketten álltak meg, de üzlet még nem jött létre.

DSC_0056

Mivel a délutáni koncertek annyira nem érdekeltek, úgy döntöttünk, felfedezzük az új helyszínt. Idén a Vidámparkban és az Oláh Gábor utcai sporttelep területén várják a fesztiválozókat. Bennem, debreceniként, nyolc éves korom előtti emlékek aktivizálódtak, amikor megláttam az elvarázsolt kastélyt, a hattyúforgót meg a többi, most funkcióját vesztett játékot. Tagadhatatlan, hogy van valami retro bája a helynek, és szerintem ez egyáltalán nem tesz rosszat a hangulatnak. A sátorozók pedig úgy érezhetik, erdőben laknak: a camping területét egy akácfás részen jelölték ki. Bár szerda délután még viszonylag szellősen álltak a sátrak, nem csodálkoznék azon, ha ma este már nem akác-, hanem sátorerdő állna a camping helyén. Itt is kifüggesztették a zöld házirendet a fesztiválozók ökotudatosságát fejlesztendő, ehhez a projekthez kapcsolódik az újratölthető söröspohár is: idén csak ebben a 200 forintba kerülő, visszaváltható pohárban lehet sört vásárolni, így valószínűleg sokkal kevesebb szemét marad utánunk.

DSC_0148

A fesztivál területének felfedezése után elindultunk a koncertekre. A Magashegyi Undergroundot már sokan várták, a Metróhuzat első, még a hangbeálláshoz tartozó taktusaira többen lelkesen ugrálni kezdtek, de Bocskor Bíborka aztán pár percre még leállította a mókát: „Zsoltikám, be vagyunk gerjedve, mit csináljunk?”. A hangtechnikai nehézségek megoldása után viszont semmi nem állhatott a buli útjába. Bíborka különleges mozgáskultúrája most egy sámánasszonyt idézett, a transzcendessel való kapcsolatra ő maga is reflektált egy rövid, két dal közötti megjegyzésében: „gyönyörű metaforikus helyen vagyunk, háttal a temetőnek”. A „néhány lux, és éjjel lesz” sor az Álmatlanságból pedig különösen aktuális volt az alkonyatkor koncertező bandától.

DSC_0366

„De a Heaven Street Seven mindjárt kezdődik” – mondta egy lány kikerekedett szemekkel a barátnőjének 20.40 körül, amikor az arra próbálta rávenni, hogy menjenek még el valamerre a koncert előtt. Ezzel a megállapítással mi sem tudtunk vitatkozni, így utánuk mi is elindultunk ismét a Friss Rádió Színpad felé. A Magashegyi Underground által megalapozott hangulatot láthatóan tudta überelni a HS7, viszont a legnagyobb tombolás a Supernem koncertjén volt, még ha nehezen is indult a buli – szerintem ismét hangtechnikai okok miatt. Az biztos, hogy a szerdai fellépők közül a közönséggel való kommunikációra Papp Szabolcs helyezte a legnagyobb hangsúlyt, és ez sokaknak nagyon szimpatikus volt.

DSC_0448

Mivel láttuk a programban, hogy az estét a Vitéz László Pódiumnál DJ Tente zárja, úgy gondoltuk, ezt – a buli végéhez illő név miatt – kár lenne kihagyni. Nem tudom, mások pontosan ugyanilyen megfontolások miatt kötöttek-e itt ki, de láthatóan jól érezték magukat. Kíváncsian várjuk a következő napot.

Fotók: Uri Dénes Mihály