1)
mostanra már biztos
beborult az ég
és még azt se mondhatod hogy
vihar közeleg –

talán jobb lenne tényleg indulni
magára hagyni a vérkeringést
legalább hajnalig míg krákog a hús
és csúfol a szív
hisz te maradtál hátra utoljára
magad után a semmivel
itt hagyod

úgysincs semmi haszna
a spirális tovább köröz
te is látod
füstszagban nyugalomban
a horizont feléd mozdul

hát nem röhejes
körülötted
meztelen gyermektestek
a macskaköveken
vagy csak te képzelődsz
puha lépteid alatt reccsennek meg a gerincek
szép ez a hang
az ősz behatolt
és te élvezed –

az éjjelt
ahogy cseppen az eső
úgy kattan a metronóm
minden a lihegésed ritmusára kalibrált
s ez megnyugtató
még ha kikényszerített is

már régóta jársz
kerítések és utcatáblák suhannak el melletted
nem vagy egyedül
a panelházak mentén kipirosodott szemű
angyalok figyelnek
hallhatatlan kémlelői a képernyőnek –

és ez végképp elriaszt

2)
mert
az
az egyetlen
egy
kimerevedett képkocka
te vagy

a 8 bites kinyilatkozás
a laggoló idegrendszer
kullogása
e borotválatlan hajnalban
bőridegen hidegben
túl az isten levágott lábujjkörmén
hol az elhűlt levegő
nem mozdul csak nehezedik
rád
mint e felismerés

hogy itt már nem vár meg senki sem
és a vér maradéktalanul visszahúz
a szent porhoz
az anyátlan semmibe
újból ugyanoda érve

beláthatod hogy nagy butaság az egész
úgyhogy inkább fejlődj formába és

siess

mert valamerre tartanod kell
hogy hová nem tudom

csak sorolj át egy másik sávba hogy meglásd
a távoli autók reflektorát
a bibliát kíméld

csak tépd fel a leukoplasztot és kukkants alá mi lettél
egy nyílt seb egy kezeletlen fertőzés
de légy büszke rá

metszetek és változatok
mely testedből valók –