martin_kippenberger_zuerst_die_fusse_2_big

,,Miért rendezünk kiállításokat? Miért nem vesszük komolyan a művészetet, miért intézmény- és művészetpolitikai célok vezérelnek csak? Miért vonjuk meg az együttérzést a látogatótól?  Miért akarunk sokadszorra valakit bemutatni, úgy, hogy nem állítjuk szembe magunkat a problémákkal? Miért kényszerítjük a látogatót arra, hogy természetesnek vegye valaki halálát? Miért teszünk úgy, mintha minden rendben lenne? Miért nem próbálunk magyarázatot adni arra, hogy egyszer csak volt egy művész, mégpedig az ismerősünk, a kortársunk, s aki hirtelen nem lett? Miért nem vesszük komolyan az állítását, hogy mint művész, ő is csak ember? Mi értelme van tehát a kiállításnak, amely megpróbálja elhitetni, hogy beszél valakiről, miközben csak éppen róla nincs szó? Miért nem reflektál arra, hogy kérdéses az a választásunk, miszerint csak művészetről beszélünk? Miből gondolták a kurátorok, hogy a múzeumban bárkit bármitől függetlenül ugyanúgy be lehet mutatni?”

Heszky András kritikája a berlini Kippenberger-kiállításról az artportal.hu-n.