Félidőnél tart a nagy öreg feszt és eddig úgy fest, kisebb pontlevonásokkal, de jól fog vizsgázni a 2013-as tanévben.

Jelen cikk íróját késésért felírtuk – mea culpa -, mentségére szóljon, hogy most már végzett egyetemistaként érkezett az Egyetemisták és Főiskolások Turisztikai Találkozójára, de szerencséjére a vizsgastresszen máris egy remek könnyűzenei bemutatón, a Soeri és Poolek koncerten vezethette le.

soory

A két műanyag Ken-frizurás világsztár Steve és Doug Butabi reinkarnálódása, akik felhagytak az örökös küzdelemmel, hogy VIP vendégek legyenek, és beálltak dj-nek, hogy bukjanak rájuk a csajok.  Bejött nekik. Hű társaik  – az örömlány és a csirke – mellett idén a színpadra csábították a Rauch bajor ruhás hostesseit, ám a változatosság kedvéért ezúttal nem csak látványelemként hívták őket fel, Bencsik Adrienn például vokalistaként is tündökölt a diszkócsászárok mellett. A két napszemüveges barbie félisten tökéletesen alakította a trash diszkókirályokat, őrjöngésre és body surfre késztetve a közönség tagjait és az égből aláhulló gumikrokodilokat is. A diszkóorgiát egy gonosz házibulis húzással az Aerosmith csajozós lassújával zárták, de szerencsére hamar helyreállt a világ rendje, és pár perc múlva már részeg fiúk ugrálva locsolták a sörüket, miközben a hangszóróval duettezték, hogy „I don’t care”.

resz

Ha már sör, nagy öröm, hogy idén Soproni a söröm, a RE-poharak pedig a szimpla műanyag korsók helyett fület is kaptak, így nem kell bajor pincérnőként keblünkre ölelni a sört, és azzal végig egyensúlyozni a pult és a raklapos asztalok közt lévő akadálypályán, ha netán hatod magunkkal iszunk. Az áruk is viszonylag baráti, romkocsma-közeliek, inkább az Instanthoz, semmint a Szimpla Kerthez mérve és kajaügyben is hasonló a terep, hódít a jugoszláv plieskovica és a jó magyar disznótoros csemegepult.

hajo

Éjjel a sátorban fogvacogtatóan hideg van, reggelre pedig szauna, egy biztos, az ember, ha nem hozott otthonról elég takarót, inkább folyékony formában veszi magához a nagykabátot, így vadabb fantáziálások során azt sem zárhatnánk ki, hogy valamiféle égi paktum köttetett az italárusítók és Szent Péter között, hogy inkább belülről melegedjen az istenadta libabőrös nép. Ám sajnos így napközben a vízpart is túlélhetőbb kevesebb sörrel, ugyanis nem kell versenyt inni a nappal. A Balaton-part így hiába fájdítóan szép, ha bemenetelkor csontig hatolóan hideg, így most nem hemzseg úgy a tó, mint tavaly Velencén, pedig most igen praktikusan, a Civil falut ki sem lehet kerülni és ha meg már úgyis pancsolni megyünk, miért ne nyernénk előtte egy napszemüveget, egy frizbit meg egy felfújható labdát?

Ha már napszemüveg, idén is a kocka formás a divat, a tavalyi BME-snek itt a koppintása kékben a Bázistól, fehérben a Corvinustól és zöldben a BME Önkéntes naptól, így mindenkinek biztosítva van a kellő UV-védelem…cuki

A csütörtök délután stand-up comedyvel indult a Rauch Arénában, és  (a tavalyi eső elől menekülő tömeget) Kiss Ádám vicces teadélutánján láttam a legnagyobb tömeget, így aki késett, lemaradt, ugyanis faltól-falig ültek az emberek, sátron kívül pedig már esélyünk sem volt a hallgatózásra a Pepsi Nagyszínpad koncertje miatt.

Sebaj, slam poetryre azért befértünk, ahol a rímre pörgetett nyelvek őszintén, de viccesen, ironikusan adtak elő olyan gondolatáramlatokat, mint a művész képzeletbeli fia születésnapjára írt „levelet” vagy a tanulságos, húgom étkezési problémáiról szóló művet. A slamereket egyébként mindennap a standuposok után érdemes keresni.

kicsi

A 30 éve talpon és hangszernél lévő Pál Utcai Fiúk koncertjén még Zorro és Jack Sparrow is tiszteletét tette az ős- és nem is olyan ősrajongók mellett. A PUF varázsa így szerencsére már a huszonéveseknél sem áll meg a Legelőnél, ahogy a Kispál és a Borz még holtából is „kísért”, a Tökéletes Helyetteseknek köszönhetően, akik nevükhöz híven teljesítettek.

A világhírű Kiscsillag zenekar koncertjén nem ültek a kiscsajok, hanem álltak a férfiak és tomboltak a lányok, romantikáztak a párok, míg a végére a zenekar előadta világsikerű táncprodukcióját, amivel saját jóslataik szerint jövőre simán nyerik a British Talentet, a fiúk tököt fognak, a lányok mellre nyúlnak tőle, ha meghallják: Kit simogasson? A koreográfia néhány egyszerű, jól begyakorolt mozdulatból áll, amit a rajongók már jó néhány koncerten elsajátíthattak, de a tegnapi műsorhoz mérten mindez eddig csak gyakorlás volt, hogy egyszer, végre, valóban a Balaton pár száz méteres közelségéből csapdoshassunk a kezünkkel és rázhassuk karjainkat, mint a pom-pom lányok.

pepsi

A Nagyszínpadot tegnap este a Quimby zárta, akik egy hónapja érkeztek meg európai turnéjukról. A már megszokott és megszeretett, örök üdvrivalgást kiváltó dalokon túl bemutatták sokat sejtető Kivándorló bluesukat, a visszataps előtt Kiss Tibi pedig megköszönte a közönségtől, hogy figyelnek rájuk, mert a közönség az, aki élővé tehet egy zenekart. Talán ez a legjobb útravaló az összes zenerajongónak és zenésznek, így most megfogadom Kiss Tibi tanításait, felkapom a füles korsómat és engedelmetekkel nem csak a sátorból hallgatom a lassan színpadra álló Punnany Massifot…