– Queens Of The Stone Age-lemezkritika

Hat év telt el a legutóbbi lemez, az Era Vulgaris óta. A tagok nagy része időközben új zenekarokat alapított, vagy másokhoz állt be játszani. Közben a QOTSA csendesen működött, egyet-kettőt turnéztak, valamint kiadtak egy újrakevert verziót az első lemezükből. Már 2008-ban bejelentették, hogy lesz folytatás, de a szívünk csak tavaly dobbant nagyot, amikor megjelent az egyszavas facebook-post: „Recording.” Ez már azután történt, hogy a frontember Josh Homme 2011-ben klinikai halált halt térdműtét közben. De talpra állt, visszatért közénk és kirobbanó formában van. A …Like Clockwork vitathatóan a QOTSA legjobb anyaga lett.

A júniusban napvilágot látott lemez megjelenését a Daft Punk anyagához hasonlóan többhónapos figyelemfelkeltés előzte meg. A zenekarhoz amolyan hatodik tagként csatlakozott a horrorisztikus figurákat rajzoló brit művész, Boneface, ő felelt a borítóért és más promóciós képek elkészítéséért. Karaktereit Liam Brazier keltette életre, így születtek az apokaliptikus történeteket elmesélő klipek az új lemezhez. A jó ízlés kereteibe egyáltalán nem férnek bele, de megfelelően reprezentálják a QOTSA lényegét: nyersesség, vadság, egyediség.  Annyi biztos, hogy sokkal eredetibb és különlegesebb képi világot kapunk a Clockworktől, mint például Britney Spearstől. Aki szereti az ilyesmit, csemegézzen, mert profi munkák.


A zenekar folyamatosan frissülő gárdájából már jó ideje csak Josh Homme maradt meg alapítótagként. A mostani lemez felét a régi jó cimbora, Joey Castillo dobolta fel, de időközben Homme kirúgta. Vendégszereplőként ismét feltűnik Dave Grohl, de a posztot hivatalosan az ex-Mars Volta dobos, Jon Theodore tölti be. Két dalhoz hozzájárul a 2002-ben családon belüli erőszak és fegyvertartási perek miatt távozó Nick Oliveri is. Ő az a megkötött kecskeszakállas figura, aki a No One Knows klipjében néz velünk farkasszemet. A vendéglistán ott van még az Arctic Monkeys Alex Turnere, és – kapaszkodjatok – Elton John is. Előbbi gitárosként, utóbbi a Fairweather Friends zongoristájaként szerepel.

Tökig lehangolt gitározással lépünk be a …Like Clockwork világába. A sötét hangulatú Keep Your Eyes Peeled magában hordozza a zenekar hamisíthatatlan, húzós blues hangzását, amit nem lehet utánozni. A soron következő I Sat By The Ocean bizonyíték arra, hogy a QOTSA egy 1998 óta ki nem ürülő, hatalmas gitár-riffgyár. Sok hozzájuk hasonló bandát felemésztettek az évek, de ők fennmaradtak. Nem azért, mert haladnak a korral, nem azért, mert elpoposodtak – hanem mert megtartották azt az energiát és azt az atombombát, ami már a kezdetek óta benne van a dalaikban. A tagcserék egyértelmű jelei annak, hogy belső viszályoktól sosem volt mentes a banda, de talán ennek is köszönhető, hogy ennyire súlyos és őszinte zenéket kapunk tőlük.

Úgy van teli semmihez sem hasonlítható dalokkal a lemez, hogy még a hangszerelésen sem változtattak semmit. Különféle torzítókkal és effektekkel feltuningolt gitárokkal gazdálkodnak, itt-ott billentyűkkel megfűszerezve.  Az If I Had A Tail-be jutott mindkettőből, így született meg egy olyan totális lazaság, amitől rögtön Harley-ra pattannánk és szarnánk a világra. A My God Is The Sun, az elsőként megjelent dal a Clockworkről gitározásban bővelkedik, igencsak minőségiben. Ha ilyen stílusú zenét nevezhetünk fülbemászónak, akkor ez a dal az. A jól kigondolt, feszített darálást először a brazíliai Lollapaloozán játszották el közönségnek, jóval a megjelenés előtt. Az erről készült YouTube-videó jelentette a második nagy szívdobbanást a Clockwork kapcsán.


Egy brutálmetál klip hozzá

Mint fentebb is írtuk, Homme két éve a halálból tért vissza. Ezt követően még hónapokig ágyban feküdt – ennek az időszaknak a lenyomatai felfedezhetőek a lemezen is. A The Vampyre Of Time And Memoryben ilyen sorok hangzanak elt: ”I want God to come and take me home… I survived. I speak. I breathe.” Ez a dal harapós befejezésbe torkollik, és bár a címadó Like Clockwork is felhangosodik, utána visszaesünk az érzelmes zongorázáshoz – a kettő közötti kontraszt adja meg a teljes katarzist. Homme itt egy teljesen más oldalát mutatja be, éneke szentimentálisabb, mint valaha.

A …Like Clockworkön annyi zenei csemege van, hogy nehéz lenne szavakba önteni minden mozzanatát. Tíz olyan dalt tartalmaz, amelyik mindegyik külön-külön is megér egy misét. Jó hír, hogy a QOTSA ügyel az olyan világvégi, amerikai ember számára nem is létező országokra is, mint Magyarország, ezért jobbnál jobb teljes koncertfelvételeiket az egész világon elérhetővé tették, itt van például egy.

Ennél is jobb hír, hogy július 3-án a VOLT nagyszínpadán 21:30-tól teszik tiszteletüket. Fú, de jó lesz…