– avagy hogyan torkollhat egy séta a párizsi diáknegyedben konesszőrködésbe?

Artistes hongroises aprés-guerre á Paris (Háború utáni magyar művészek Párizsban)

Az ember, ha van olyan szerencsés, hogy sorsa Párizsba veti, jó turistaként megpróbálja teljesíteni a lehetetlent: bejárni az összes nagyobb párizsi múzeumot. Szimpla művészetszeretetből, vagy mert kultúrsznob,  vagy egyszerűen csak hogy villoghasson a shopban vásárolt Mona Lisás körömreszelőjével, amikor hazajön. Ki tudja. Mindenesetre idén nem csak a szokásos látványosságok előtt eshetünk hasra Párizst járva, hanem azért is, mert rájöhetünk, ha klassz dolgokat akarunk látni, nem feltétlenül kell messzire mennünk.

crop

Párizs hatodik kerülete egyszerre galerista- és diáknegyed, egyszóval kihagyhatatlan. A Rue Mazarine, a Rue Bonaparte és a Bd. Saint-Germain alkotta aranyháromszögben mindenképpen érdemes elveszni – legalább egyszer. (Hol van ehhez a mi Falk Miksa utcánk, vagy a Bartók Béla út éledező galérianegyede? – de ne legyünk telhetetlenek.) Itt, ahol annyi a galéria, mint réten a vadvirág, bújik meg a Galerie Le Minotaure és a Galerie Alain le Gaillard, ahol február 1-je és április 10-e között Artistes hongroises aprés-guerre á Paris címmel Franciaországba emigrált magyar művészek munkáiból rendeztek kiállítást, amelynek plakátja ellepte Párizs galérianegyedének kirakatüvegeit.

A tárlat Beöthy István (1897-1961), Hantaï Simon (1922-2008), Kallós Pál (1928-2001), Reigl Judit(1923-), Réth Alfréd(1884-1966), Rozsda Endre (1913-1999), Szenes Árpád (1897-1985), Nicolas Schöffer (1912-1992) és Victor Vasarely (1906-1997) munkáiból válogatott. A művekben keveredik a magyar művészet a nyugati hatásokkal, a konstruktivizmus és az absztrakció különböző formáival. Kiemelném Reigl Judit Sans titre – azaz cím nélküli – 1985-ös munkáját, amely a kiállítás plakátján is szerepelt. A 180×200 cm-es alkotás hatása a Rothko-képekhez fogható: szinte beszippantja a színek finom egyensúlyán merengő nézőt.

crop (2)

További kecsegtető kalandok arthisták és egyéb kultimádók számára

Bár ez a kiállítás már nem tekinthető meg, senki se csüggedjen, ha magyar művészek nevével szeretne találkozni párizsi útja során: május 22-től ugyanis Hantaï Simon műveiből rendeznek kiállítást a Pompidou Központban. A kiállítás apropója a művész halálának ötödik évfordulója lesz. Alapvetően az ’50-es években készült művei lesznek megtekinthetőek, köztük néhány olyan alkotás is, amik korábban még nem lettek kiállítva.

crop (1)

S persze, ha tényleg vagyunk olyan szerencsések, hogy ellátogassunk Párizsba, a kötelező Musée d’Orsay látogatás alkalmával ne felejtsünk el elmorzsolni egy könnycseppet a Virág Judit Galériától tavaly vásárolt Rippl-Rónai előtt sem. Ha ez is megvolt, már tényleg csak a Mona Lisás körömreszelőt kell beszereznünk.

Fapados záradék

Ha a sors valami okból mégsem lenne kellően kegyes hozzánk, akkor se keseredjünk el: szerencsére ugyanis Reigl, Rozsda és Hantaï műveiért elegendő elzarándokolnunk a Ludwig Múzeumig, ahol Az égbolt másik fele című kiállításon 2014. január 1-jéig megtekinthetjük egy-egy művüket (s emellett a szintén ott kiállított Picassók vagy Andy Warhol Single Elvise igazán csak ráadás lehet).

A képek a Galerie Le Minotaure facebook-oldaláról származnak.