Fishing On Orfű 2013

MICSODA FESZTIVÁL! KÖSZÖNJÜK A SZERVEZŐKNEK, JA MEG PERSZE NEKTEK IS! A négy nap alatt ezeket lehetett hallani legtöbbször az orfűi kempingben, természetesen “az egy korsó sört kérek”-en kívül.

cikk_t¢part

Valóban, köszönjük a szervezőknek, hiszen ahhoz képest, hogy szinte az összes nagy szponzor kibújt a Fishing on Orfű támogatása alól, egy kicsi és barátságos fesztivált sikerült összehozniuk. Minden koncert flottul zajlott, a színpadok nem harsogták túl egymást. Hiába volt teltház az utolsó két nap, mégsem volt elviselhetetlen a tömeg.

Azonban ez a fesztivál sem gondolt arra, hogy van igény a változatos délutáni, nem is feltétlenül off programokra. Nyilván volt Öko-sátor, meg hennafestés, kivonult a Csinos presszó (Pécs Szimplája) termelői piaca, ahol házi szörpöt és egyéb jóságokat lehetett kapni, meg mehettél lovagolni, fesztiválrepülni, de hiába csak 4 nap az egész, azért unalmas, hogy nincs nagyon más. De nyilván minek is kéne nagy fantázia, úgyis mindenki alszik, meg a koncertekért jön, JA meg ott az ORFŰI-TÓ! Rendesen ki is lett használva a víz, a fesztiválozók elfoglalták majdnem az összes létező stéget, és rákvörösen tértek vissza a koncertekre.

Első nap Péterfy Bori kínszenvedések közepette próbált őrült hangulatot teremteni a Deli Máté Nagyszínpadon, azonban a rettentő elcsépelt teátrális hajdobálásai sem vitték előrébb a dolgot. Persze, azért be kellett vetnie, hogy felmászik a színpad egyik tartóoszlopára és onnan tapsoltatja a közönséget, de ez már csak egy szánalommosolyt húzott az arcomra. Viszont abban biztosak lehetünk, hogy ő futott a legtöbbet a tapsért a Subscribe-os srácok után.

IMG_7647

A fesztivál fashion díját az Anna & the Barbies énekesnője kapta, aki a koncertjük alatt kakadunak öltözve nyújtogatta a nyelvét egy órán keresztül. A nyíregyházi Alvin és a mókusok már majdnem előhozta bennem a nem létező punk tinikoromat, viszont a számaik alatt sokkal érdekesebbnek tartottam, hogy vajon az az Orange erősítő mögöttük az övék-e vagy sem. (Sajnos ez végül nem is derült ki.) A Punnany Massif-on feltettem a kezemet, mert nem tudom a szöveget, és leginkább menekültem volna az áradó lazaságuktól.

Második napon a nagyszínpadnál volt mindenki. A Heaven Street Seven első dalként, ám elrontott kezdéssel eljátszotta a “mindenki számára ismeretlen” Dél-Amerika c. számot, a Quimby hozta a már öt éve bejáratott koncertjét, de legalább azt kaptuk, amit vártunk és szerettünk volna. RATM Tribute by Subscribe-on kialakult a szokásos kellemetlen lökdösődés, de a legviccesebb az volt, ahogy a backstage-ben Somló Dani (a Grand Mexican Warlock dobosa) próbálta magát “betáncolni” a színpadra különböző nadrág-letologatások és emberek ölelgetése mellett, persze sikertelenül.

cikk_quimby

A harmadik napra már a kopár fű is sörpárától gőzölgött. A nagyszínpadon fellépett az újból turnézó Európa kiadó, a Kaukázus, a Kiscsillag és zárásképp a Vad Fruttik. Nekem az utolsó napon az Óriás koncertje nyert: teljesen szolidan, de mégis tökösen játszották le a koncertjüket, és utána még egy kis szeánszot is tartottak a backstage-ben.

cikk_subscribe

Nem feltétlenül szeretnék nagy konzekvenciákat levonni befejezésképp, és lehet, hogy a pénzügyi problémák miatt alakult így a fesztivál line-up, vagy csak a Lovasi-barát együtteseké volt a terep, de én ennél sokkal többre vágyom. Jó volt a hangulat, mert ez egy fesztivál. Visszajött-e a tinikorom emléke? Talán. Sokat segített az Orfűi-tó? Sokat. De úgy gondolom, hogy egy nagyobb vérfrissítés ráférne a fellépők terén a fesztiválra. Jó volt, de pont elég is volt.

Fotók: Jozifek Zsófia