Nem szeretem a könyveket. Tényleg nem. Az embereket szeretem. A könyvek valójában emberek, bár igencsak jól álcázzák magukat. Felolvasások, beszélgetések, vallomások: szerző és szerző, szerkesztő és szerző, olvasó és szerző, olvasó és olvasó szerteágazó kapcsolathálója. Erről szól számomra a könyvhét.

főkép legyen

Hiszen el lehet beszélgetni a könyvárussal, dedikáltatás közben fényképezkedni,  kávézni  a kedvenc szerzővel, régen látott, a fővárostól távol élő barátokkal együtt böngészni a könyvújdonságokat, vagy éppen spontán összefutni a könyvimádó bölcsész szaktársakkal, véletlenül találva rájuk a hatalmas tömegben.

Az előző évekhez képest azonban az első napon alig sétálgatnak a Vörösmarty téren. Munkanap van, gondolom, ám a szombat sem duplázza meg a lézengők számát, talán csak gyerkőcből van több. Versmondással kezdődött a nap a kisszínpadon: az apróságok voltak a legbátrabbak, büszkén mondták el kedvenc verseiket. Természetesen nem maradhatott el a zene sem a könyvek mellől: pénteken a Szélkiáltó együttes lépett fel, szombaton pedig Huzella Péter dalai szűrődtek be a nagyszínpadi beszélgetésekbe.

felolvasás

Ilyet sem csináltam még, hogy együltő helyemben  4-5 beszélgetést hallgassak végig a tűző napon aszalódva, de meg kell mondjam, nagyon megérte. A szombati program igencsak színes és szórakoztató volt, hála a prae.hu szerkesztőségének, főleg Balogh Endrének, aki fáradhatatlan moderátornak bizonyult. A székely stand up comedytől a gyerekkönyveken át egészen a pszichológiáig kalandozhatott a nézőközönség.

,,Egyetlen baj van Székelyfölddel: a fenyőfa tobozt terem , és nem kenyeret” – mondta Muszka Sándor, a Sanyibá című kötet szerzője, aki szerint a székely humor a tragédiák túlélését szolgálja. Ízes felolvasás székelyül: csillagos ötös, a közönség derül, a szerző pedig bevallja, hogy a székely történeteket összegyűjtő kötet célja – a hagyományőrzés mellett – valóban az igényes szórakoztatás.

Dél körül még ragyogóan süt a nap, így a Balaton témájú könyvekről szóló beszélgetés pont ide illik. Annyi családi és baráti nyaralás után mindent tudunk a Balatonról, tele van a fiók képeslapokkal és fotókkal. Mi újat lehet mondani? – kérdezheti a gyanútlan olvasó, aki talán nem is sejti, hogy mi a balatonfelvidéki borok különleges ízének titka (Pikler Éva: Szépséges Balaton), vagy hogy kik azok a siófok (Jeney Zoltán: Révfülöp Fajszföldön). Kovács Emőke A régi idők Balatonja című könyve helytörténeti érdekességek által kalauzolja a múltba az olvasókat, Pikler Éva rendhagyó mesekönyve, a Balatoni böngésző pedig  a valóság és a képzelet határvilága: cigiznek a halak, és egymás mellett úszkálnak az igazi és a felhúzható hattyúk.

Hála a víz- és sörárusoknak, egyre többen sétálnak a kezükben műanyag pohárral a nagyszínpad felé. Lassan a szépirodalmi könyvújdonságokra terelődik a szó. Erdős Virág (Ezt is el) elmondja, hogy a látszat ellenére nem akar politikus lenni, és bevezet minket a közéleti gasztroköltészetbe, Finy Petra (Folyékony tekintet) pedig a költői személyiség és a valós életesemények határáról beszél. Csobánka Zsuzsa feltárja, hogy a Majdnem Auschwitz cím mögött a hétköznapi meg-nem-értés és el-nem-fogadás megannyi sérelme rejtőzik. Mikola Gyöngyitől pedig megtudhatjuk, hogy Esterházy új könyve (Egyszerű történet vessző száz oldal) se nem egyszerű, se nem száz oldal, annál inkább izgalmas játék, melyben az olvasó is játszik a szerzővel, és mindennek lényege a könyvben vissza-visszatérő szó:örülni. 

indiánok-jó kép5

Figyelem az embereket. Egy gyönyörű, fehér ruhás nő rohan valaki felé tűsarkúban, gyöngyökkel a nyakában, arcán gyermeki öröm. Vajon ki lehet? És mi vehet rá valakit, hogy szörnyűséges katonai egyenruhában flangáljon (hát a könyvpromóció, mi más) – az indiánok már jobban tetszenek. Nem is beszélve Dömötör Lászlóról, aki egy táblával sétál: ,,kortárs művész bérelhető” favágásra és portéfestésre, 1 Ft/sec. Magácskának féláron, mondja mosolyogva. Közben mintha Schein Gábort látnám a Kalligram kiadó standjánál beszélgetni. Hamarosan Esterházy Péter is megérkezik majd, hogy dedikáljon. A celebek sem maradhatnak ki: Soma Mamagésát minden évben van szerencsém látni, hamarosan pedig Bombera Krisztina fog beszélgetni Vészabó Noémivel – kiderül, hogy ő a fehér ruhás, sugárzó nő.

Tükröm, tükröm… című kötetét valódi tükörként értelmezi, hiszen minden érintkezés, minden találkozás tükör az ember számára – vallja a szerző. Beszél az anyaság és az alkotás között ingadozó női művészsorsról, mélységről és magasságról, és a világról, úgy alapból. ,,Lássuk egymást a szívünkkel. Mindenki a mesterünk, mindenki tanít minket, gyöngyök vagyunk és a világ egy gyöngy nyakék. Mindenki ragyog valakiért. Ez nemes játék” – mondja, és örülök, hogy gondolatai az enyéimre rímelnek.

szerző-olvasó

Szinte hagyománnyá válik a könyvheti felhőszakadás. Most is kifogok egyet. Az árusok már felkészültek, előkerülnek a ponyvák és a nagy nejlonok. Idén Rostás-Farkas György verseit mentettem meg az elázástól, és az O cino krajorót – a cigány nyelven szóló A kis herceget, aki alighanem idén járt először a könyvhéten.

Ennyi a titok, újra személyes élményt kell csinálni a kultúrából, gondolom hazafelé menet. A könyvhét kicsit olyan, mint egy négydimenziós internet. Itt nem kattintasz a könyvre, hanem kinyitod, nem a google-ben kapsz róla információt, hanem a kereskedőtől, a szerzőtől, a barátodtól, aki már olvasta  mint a régi, internet nélküli szép időkben. Kicsiben ugyan megvan ez egész évben, könyvbemutatók, felolvasások, könyvklubok formájában, még ha nem is ezek a legnépszerűbb programok. De nagyban az igazi.