minden narancssárga:
a szék támlája, a kinti köd, a fürdőkád, a nyelved hegye.
nem emlékszem,
csókolóztunk tegnap vagy csak kibújtál a paplan alól?
– nem magyarázkodtál, ahogy én sem,
csak betetted a hűtőbe a maradék pezsgőt, a pirítóst, a lekvárt,
rákönyököltél a konyhapultra,
s megvártad, amíg kiőrjöngöm magam.
utána kinyitottad a kisszoba ablakát, azt, ami folyton beragad,
beszívtad a szerelem-szagát,
kifújtad a megcsalást,
szilánkjaidat elszórtad a lejtő felé,
majd a lepedő sarkát szorongatva
összekucorodtál
s megsértődtél, mint egy kisgyerek,
akit a játszótéren hagytak.