Sokan keresték, április 11-én több helyszínen számtalan ember szerette volna felköszönteni őt. Többek között az Apokrif folyóirat havi rendszerességűvé vált irodalmi estje is e napra esett. A magyar költészet reklámarcává vált költő 108 éves lett volna idén, a fiatal lap pedig hat szerzőt állított ki a közönség elé ez alkalomból.

IMG_5117

A budapestiek nagy része azonban más programot választott megünnepelni a magyar nyelvű verseket, így Reichert Gábor családiasan készülhetett a házigazda szerepére, immáron másodszor. A fiatal kritikus-szerkesztő egyre magabiztosabban érzi magát e szerepben, ezúttal a technika is mellé állt, így feltehette kérdését az első fellépőnek, Borda Rékának. A költőlány már megelőzte a moderátort: harmadszor lépett színpadra felolvasói szerepben az Apokrif estjein.

A tavaly ősz óta hallgatott verseihez képest ezúttal észrevehetően átformálódott nyelvezete, írói hangja, játékos képei jóval nyersebbek (legalábbis a szexualitás és maga az aktus képének állandó feltűnése felnőttesebb verstéma, mint azok a diákszerelmek, amelyeket korábban hallhatott a közönség), Utolsó című versében egészen a letargikus hangulatig is elmerészkedett. E sorok íróját külön megütötte egy érdekes Jézus-megszemélyesítés, ahogy a valaha volt szónokot Borda tárgyiasította a vallássá. Érdemes olvasni és hallgatni őt továbbra is.
Tarcsay Zoltán is „visszalátogatott” az eseményre, ő ugyanis (Reichert szavaival élve) normális állást vállalt nemrég, és így már csak tiszteletbeli (olvasó-)szerkesztője a lapnak. Szó esett regényéről is, amelyen nemrég még nagy erőkkel dolgozott, jelenleg pihen. Verseivel azonban nincs híján, ahogy szó(-)játéknak sem (elég a címekre pillantani: Idillium, Savany, Valavala), amiket talán néha túlsúlyoz. Kérdés: elbír-e ennyivel a hallgató? Akkor biztosan, ha utolsó műveként felolvas gigászi eposzából, melynek rímei (e sorok szerzője szerint) felérnek Romhányiéival, kikiálthatjuk tehát: Tarcsay „Rímhányó” Zoltánt.

IMG_5158

A következő fellépő is ismerős már, Evellei Kata követi Tarcsayt a színpadon. Őt is könyvről kérdezi Reichert, nyílt titok, hogy egy ideje készül verseskötete. Nos, elkészült, és a megjelenés útján is jó irányban halad, de a szerző szerényen ezt nem szeretné elkiabálni. Helyette felolvas, képeiben minden, csak az élet nem jelenik meg, akárha száraz fotókra tekint az ember. Felütései akár egy elbeszélés, és megfér velük Evellei iróniája is. Legyen szó játszóházról, hazáról vagy édesanyjáról.

Ennyi rím, költői kép, na meg szó után jólesik egy röpke szünet. A zenekar most hiányzik, a házigazda kéri meg a közönséget, képzeljék színpadra az Embriokriticizmust, vagy a kedvenc bandájukat.

Eztán ült ki Reichert mellé Sós Dóra, aki e hónapban lépett (hosszú szerzői munka után) a lap munkatársai közé, az online felület szerkesztőjeként. Egyetlen költeménnyel készült, egy utazás történetével, amit a hallgatóságon tesztelt le. Először voltak tehát hallhatóak a Peking-Sanghai utazás titkai Sós Dóra tollából. Hosszan húz határvonalat a magyar és a kínai kultúra között, hogy aztán arra fittyet hányva, átugrálva megteremti a Harmony-t. 16 órás leírást ugyan nem kapunk, ám a mindenhol-megélő-magyarok kék szemével és szőke hajával kapunk képet a „mandulaűrlényekről”.

IMG_5228

Tinkó Máté sem ismeretlen: eddig Terápia-noteszok című ciklusát olvashattuk. Szó esik ezekről a versekről, de csak annyi, hogy egyelőre fiókba zárta a noteszt, a tavasz új verseket, új ciklust hoz. Egészen friss költemények tehát, amikből kimaradnak a szülők, nagyszülők, hiányzik a szerelem, holott a párkapcsolatok szerepet kapnak, az „én” kerül a középpontba. A Zenére sorakozik érdekes felütés címként, kár, hogy „nagy szavakkal” (egész, haza) elveszít könnyedségéből. Mint például az Egyébként motor zaja címűben, vagy az alábbi sorban: „tetszenél egy lépcsőfordulónak”. Tinkó tavaszversei új képet hoznak a kikeletről, az új szerelmek helyett inkább közelít a „tavaszi fáradtság” érzéséhez.

IMG_5297

Nyerges Gábor Ádám már többször zárta a felolvasóestek sorát. A főszerkesztő erre az estére csak egy poénnal készült (illetve egy perfomansszal „nemkészült”, ahogy egy pohár fröccsel véletlenül leöntötték szövegeit), majd következtek a végtelenül komoly versek. Most nem viccelünk. Nem „jéghideg”, csak reménytelen volt az Ez a hideg című vers, és ezzel a fordulattal minden elhangzott verset jellemezhetnénk, a „jégkrémszív” csak nem akart felolvadni (holott a Szívügy után az Olvadó című vers is terítékre került). Nagyon beletörődő szerelmes versek, de az ígéret, és a „ha” felütése nem maradhat el. Végezetül a Mindenem című költeménnyel érkeztünk el az est végéhez, és végre a humorhoz! Hiszen a közönségnek az a mindene.

IMG_5372

Reichert Gábor elköszön, ajánlja az asztalokra kitett remittendát, és ígéri, májusban is találkozhatunk az Apokriffal. Mintha áprilisban járnánk. Csak a költők változnak, meg József Attila, aki csütörtök este a rímekbe, képekbe és szavakba bújt.

“A költészet lapja”, a magyar költészet napja az Apokrif folyóirattal, Roham Bár, 2013. április 11.

Fotók:
Radics Dorottya