A Rájátszás jó alkalom volt egy kis bemelegítésre mindazoknak, akik odavannak az irodalomért, versért, zenéért, dalért, egyszóval a rímért. A beszélgetés résztvevői Erdős Virág, Kollár-Klemencz László, Grecsó Krisztián, és a még csak föl-földobott Rájátszás könyv CD melléklettel, ami már raktáron van, meleg, a napokban jelenik meg, és alig várja, hogy a vásárlók elkapkodják a boltok polcairól.

rajatszas

Az egész est mulatságosan kezdődött, a fénytechnika ördöge játszott, mielőtt az írók, zenészek belelendülhettek volna. Valuska László moderátor megszokottnak hitt kérdésekkel bombázta a résztvevőket, ami most azonban tényleg robbant. Nem tudom, azért-e, mert mindenki készül egy kis ingyenes Rájátszás koncertre, például popsztárok akarnak-e lenni a költők? A válasz, megtudtuk, sokféle lehet. Grecsó Krisztián szerint vannak korszakokon átívelő dallamok, melyek magukban hordoznak valami esszenciálisat, mint például a Cseh Tamás-dalok. De Grecsó titokban sokszor az Ezt is elviszem magammal-t hallgatja, mert ez a szám például szerinte ilyen lényegi tartalommal bír. Erdős Virág is mulatságosan kezelte ezt a kérdést, szerinte ez a közös munka, vers zenére és fordítva jó alkalom volt, hogy néhány szövege megszólalhasson. Ő nem gondolkodott popsztárságon, de Kollár László és Grecsó között megérett egy kis gyerekes viccelődés: Grecsó eszerint az igazi popsztár alakját egyszer már felvette magára az Akváriumban adott koncert alatt, ahol, kész szenzáció, Kemény Istvánt többen is látták mosolyogni. Mondjuk Laci szerint Grecsó azért indult költőként sikertelenül, hogy végül popsztár legyen. Megtudtunk apró titkokat, hogyan talál egymásra a szöveg és a dallam, mikor együtt kell dolgozni. Például az Ezt is elviszem magammal-ban a keletnémet hatású macit Laci kicserélte volna valami másra, de Virág nem engedte.

Aztán szó esett a vers szeretetéről, a szöveg és a dal-zene kapcsolatáról, amiről Kollár Laci naivan elbeszélt egy történeti szösszenetet, hogy ezt ő hogyan képzeli el. Eredetileg amit együtt kezeltek, verset és dallamot, az szétvált, mert egyikük írni tudott, a másik énekelni, és kész volt az énekes meg a poéta. Ez kissé összehangzó volt azzal, amit Krisztián a stúdiómunkáról vidáman megjegyzett, hogy sok problémát okozott, hogy neki nincs olyan szép hangja, mint Lacinak.

Persze kiderült, minden résztvevő személyes kapcsolatot ápol a verssel és a prózával, valamint a verssel és a dallal; kinek-kinek más miatt fontosak, és mindük számára másképp kapcsolódnak össze ezek a fogalmak a gyakorlatban. Látszott, hogy mindannyian élvezik a közös munkát, és már most tele vannak új ötletekkel, sőt a szinte stand-up-ba áthajló beszélgetés közepette, amúgy a közönséggel karöltve, élvezték az estet. A közös szellemi térben empatikus előadók beszélgettek az együttes munka gyümölcséről.

Valuska László a vers népszerűségéről kérdezett, a slammelés kultúraközvetítő jelenségéről, amely a szöveg régi népszerűségét idézi. Virág szerint az emberek ki vannak éhezve egy kis rímre, másrészt arra is jó, hogy nyitottá tegye az őrületet, amelyben élünk.
Krisztián szerint olyan dologról van szó, ami az utca emberének elvárásához igazodik, mivel a szigorú és kemény dolgok rájátszással, a rímek segítségével pazarlóan tudnak beszélni belső és közhangulatokról. Ezt követően már megbokrosodtak a gitárok, Erdős Virág és Grecsó Krisztián felolvastak saját verseikből. Elhangzott az Ezt is elviszem magammal, a Szív ha üt, és egyéb nyalánkságok.

Végezetül, Bangó Margit hátha eljön ígéretében (de ez csak vicc), várnak mindenkit nagy szeretettel április 21-én a Millenárison egy ingyenes Rájátszás-koncertre. A Rájátszás könyv is megérkezik közénk, hurrá, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programfolyamának keretében. Jöhet a bumm.

 Rájátszás: Mika Tivadar Mulató, április 15.