„Mi általában ütni szoktunk, csúnyán, nagyot. Magunkra is.”

Időnként a budapesti kávéházak és koncerttermek egy-egy este erejéig egy másik szobával bővülnek. Vagy A Másik Szobával. A zenekar szerint „ez a másik szoba, itt van az, ami az egyik szobából kimaradt”. Ez a szoba nem áll mindig ott, időnként változik, és „felépítéséhez” nélkülözhetetlen elem Kalapos Éva Veronika (Vacska), Brém Miklós (Májki), Kiss Jácint és Mészáros Gábor, valamint kortárs költők lélekdarabjai és a nyitott fülű közönség. Ha ez megvan, ki is zárhatjuk a körülöttünk csörömpölő kávéscsészéket, a lassú szisszel folyó sörcsapot és a huzatosan nyíló ajtókat.

A Másik Szoba zenekar idén jelentette meg Hangyamenet című albumát, mely a korai akusztikus felállással szemben már dobbal és elektromos gitárokkal építkezik. A banda „alapkövei” négy éve játszottak először együtt. Vacska feladott egy újsághirdetést, miszerint versfeldolgozó projekthez keres embereket. Májki Nyíregyházáról már ismerte őt, Jácint és Májki pedig korábban a Big Happy Woman Churchben játszottak együtt. Ők hárman, két akusztikus gitárral és egy énekkel kezdték meg a próbákat, és alkották meg kortársirodalmi szépzenéjüket. A zenekar tagjaival az új albumról és annak dalairól beszéltünk, amiket nálunk hallgathattok meg először.

másikszoba

Nagy Kátya: Miért éppen kortársirodalmi verseket zenésítetek meg?

Vacska: Sok barátom van a kortárs irodalom képviselői közt, és nagyon sok olyan verssel találkoztam, amivel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy beillenének dalszövegnek is. Versfeldolgozó zenekar sok van, de kortárssal nem sokan dolgoznak, mi direkt olyan költőkkel foglalkozunk többnyire, akik egykötetesek vagy egyelőre kevésbé ismertek.

Hogyan dolgozzátok át a verseket?

Jácint: A feldolgozás szinte mindig a zenével kezdődik. Gitártémákkal kezdjük el, általában az én témáimból indul ki egy-egy szám, és erre keres Vacska olyan szöveget, ami illik hozzá. Ezek általában ritmikus vagy formában írott versek lesznek.

Volt már olyan, hogy nem Ti kerestetek verset, hanem a költő jelentkezett nálatok?

Vacska: Képzeld el, hogy volt. Mátay Katának még a kezdetekkor feldolgoztuk a Tévtavasz című versét, és aztán a Katától kaptam fél évvel később egy mailt, hogy írt egy verset, ami szerinte jó lenne nekünk. Jó lett – meg is született belőle a Vásárolni jó.

Jácint: Mondjuk volt olyan szerző is, aki picit zokon vette először, hogy nem kértük ki a véleményét erről – mert hát nem mindenkit kérdeztünk meg az elején, hogy hozzányúlhatunk-e a verséhez –, de végül szerencsére tetszett neki az eredmény.

Vacska: A szerzők legtöbbször szeretik, ami kisül a verseikből, Falcsik Mari például az egyik, aki mindig terjeszti az ő szövegének a feldolgozását, mert tetszik neki. Ezt ezúton is köszönjük.

Az elkészült feldolgozásokat akkor először mindig ellenőriztetitek a szerzőkkel?

Vacska: Igen. Hála istennek az a tapasztalat, hogy akinek hozzányúlunk a verséhez, annak bejön, amit csinálunk vele.

Mennyire kell belenyúlni a versekbe?

Vacska: Nem nagyon szoktunk, általában csak annyit teszünk, hogy kihagyunk belőle, hogyha hosszú vagy sok, vagy ismétlünk benne, de változtatni ritkán szoktunk rajta.

Májki: Általában egy refrént kiemelünk, ami elvileg a versnek csak egy része, s a jelentése is változik talán így.

Vacska: Ez érdekes, mert például Karafiáth Orsi, mikor a Liebesgedicht című versét feldolgoztuk, és átküldtem neki a linket, örült neki, hogy épp ezt a részt választottuk refrénnek, mert ez által kicsit más lett a vers jelentése is.

Ti is írtok szövegeket?

Vacska: Igen. Én is írok szövegeket és Májki is, mostanában egyre több az olyan dalunk, ami saját szöveggel készül. Az új album számainak kb. a fele ilyen.

Milyenek a koncertek?

Vacska: Régebben az akusztikus felállás miatt inkább csendesülős jellegűek voltak, meg amikor most akusztikus koncertet adunk, az is inkább ilyen beszélgetős, sörözgetős fajta. De a rockosabb koncertjeink, amikből mostanában több van, már sokkal dinamikusabbak, bulizósak, táncolósak.

Vacska: Ez a dal egy konkrét emberhez íródott, egy barátomhoz, akivel néhányszor elég kemény harcaink voltak, az egyik ilyen harc után nagyon dühös voltam rá, akkor írtam ezt a szöveget. Ennek ellenére, mikor ő először hallotta ezt koncerten, halálosan meg volt hatva, hogy én dalt írtam neki, pedig végig alázom benne.

Jácint: Ennél a számnál az volt még érdekesség, hogy hoztam egy új gitártémát, Vacska pedig egy új énektémát, aminek a három részéből kettő egy az egyben ráment a gitárriffjeimre, teljesen véletlenül passzoltak.

Vacska: Elég sokat szenvedtünk ezzel a számmal egyébként, mert elég menetelős-katonás, kicsit kopogós szám, nagyon pontosan kell eljátszani, hogy ne legyen káosz.

 

Májki: Én írtam ezt a szöveget, méghozzá egy korábbi számra, ami egy Lackfi János-versnek az átdolgozása. Azt a dalt még az ő szülinapjára csináltuk voltaképp, és a zene megmaradt, aztán a szöveg megváltozott, mert ez ilyen alkalmi dolog volt akkor csak. Ugyanarra a versritmusra ment, majdhogynem a versre. Egyébként meg a Nyugalom tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint arról, hogy nyugalmat szeretnénk már egy kicsit.

 

Vacska: Ez volt az a bizonyos Mátay Kata-vers, aminek a szövege nekünk készült. Ez lett az egyik leglendületesebb szám és egyébként az egyik legpopulárisabb is.

Jácint: Ebből szerettünk volna klipet csinálni, de a megvalósítását kénytelenek voltunk elnapolni. A dal végleges verziója úgy alakult ki, hogy a Művészetek Völgyében játszottuk ezt, mikor elszakadt a húr szám közben – ami amúgy elég gyakran előfordul –, pont két téma közötti váltásnál. A többiek kénytelenek voltak folytatni. A koncertet felvettük kamerával, és mikor visszanéztük rájöttünk, hogy tulajdonképpen így még jobb is, ha-ha. Így lett benne egy acapella rész, egy olyan megoldás, ami nem volt ránk jellemző korábban.

 

Jácint: Ez az egyik legrégebbi számunk. Az első, amiből házi videoklipet csináltunk.

Vacska: Az nagyon vicces volt, történt, hogy a volt dzsembésünk a Szigeten meglehetősen jó állapotban mászkált egy kamerával a sátrak között, és betért egy olyan sátorba, ahol épp egy Holland marionett bordélyház elnevezésű előadás zajlott. Ebből vágták össze utólag a fiúk a klipet, ami szerintem egészen jól illik a számhoz.


Jácint: Ez egy jól sikerült szám volt az akusztikus albumon is, ami az első ilyen felvett anyagunk volt. Később úgy gondoltuk, hogy vannak olyan részek benne, amiket lehetne még súlyozni, tovább játszani, fokozni, így csináltunk belőle egy új verziót is.

Májki: Ez a második home-video stílusú klip. Az is érdekesen alakult, mert megcsináltuk a szám felvétele előtt egy fél évvel! Ezt a videót úgy vettük fel, hogy a forgatás alatt szólt a dal egy korábbi verziója, kb. 2x-es lassításban, ennek megfelelően mi, zenészek is belassulva mozogtunk. Az volt a terv, hogy végül felgyorsítjuk a felvételt és mi normál tempóban fogunk játszani, mögöttünk meg csak úgy suhannak el az emberek. Aztán fekete-fehérre is változtattuk, így a gyorsítás miatt a burleszk koncepció is jelen van kicsit. Ezt én csináltam, első ismerkedésem volt a Windows Movie Makerrel és Multi Media Studioval.

Jácint: Összeverődött a klipbe a baráti és rokoni társaság. Nem volt problémamentes a forgatás, mert egy kis albérletben gyűltünk össze, és nem volt pontos forgatókönyv, mindenki bement, csinált valamit, aztán kiment, de a kis szobában minduntalan összeütköztek egymással az emberek… Az ilyen bakik mondjuk sok vidámságra adtak okot.

Vacska: A szöveg Szolcsányi Ákos verse. A feldolgozás meghallgatása után Ákos úgy fogalmazott, hogy „hát azért rendesen megbasztátok ezt a számot”, kérdeztem, hogy ez most pozitív vagy negatív, de azt mondta, hogy „ez nem pozitív vagy negatív, rendesen megbasztátok ezt a számot.”

Vacska: Ennek a számnak nagyon izgalmas dobtémája van. Alapvetően nem jellemző ránk az ilyen elvontabb bárzene, de tetszett a volt dobosunknak ez a fülledt hatású téma. És ha már fülledtség, a vers beszélője tulajdonképpen egy szerető. Egyébként ezt a számot sikerült a leghosszabbra nyújtanunk.

Vacska: Ez Szálinger Balázs verséből készült.

Jácint: Ez az első szám, amit előadtunk annak idején a legelső koncertünkön. És ez az egy, ami akkor élőben fel is lett véve, mert a barátunk, aki kamerázott, nem nagyon ismerte a műszert… Úgy gondolta, hogy a szünetekre majd kikapcsolja a kamerát, de véletlenül fordítva csinálta, így épp a szünetek lettek felvéve, és a számok hiányoztak!

Vacska: Fura egyébként, mert ez az a dal, aminek nem szokták megérteni a szövegét, egyrészt, mert nagyon tempós szám, hosszú szöveggel, másrészt pedig elég furcsa a vers is, nem nagyon lehet meghatározni, hogy miről szól. Én magam sem tudom pontosan, pedig elég sokszor énekeltem már, inkább impulzusokat érzek benne, de konkrétumokat nem tudnék megfogalmazni.

Vacska: Én írtam a szövegét, elég depressziós állapotban tavaly karácsony előtt, azért kezdődik úgy a szám hogy ”hány nap van még karácsonyig”. Akkortájt volt az is, hogy áttértünk erre az erőteljesebb, rockosabb vonalra. Behoztam a szöveget, és azon a próbán konkrétan olyan kíséret született hozzá, mint amilyen a fejemben megszólalt, amikor megírtam a szöveget.

Jácint: Ez a dal arról szól, minként élte meg Vacska szüleinek elvesztését.. Megpróbáltuk a zenével is ezt a gyászos hangulatot visszaadni. Elég súlyos, jól átélhető szám lett belőle.

Vacska: Jellemző ránk, hogy ilyen borzasztó „könnyed” számokat írunk. Talán a Vásárolni jó, meg azon kívül egy-két dal van, ami vidámabb, de mi általában ütni szoktunk, csúnyán, nagyot. Magunkra is.

Májki: Hasonló a története, mint a Nyugalomnak. Eredetileg Szabó T. Anna egyik versének átdolgozása volt, ez egyébként az akusztikus lemezen is rajta van még a régi szöveggel, az újon pedig az enyémmel. Megint az volt, hogy magát a zenét meg akartuk tartani, de a szöveg nagyon borús volt sajnos.

Jácint: Megváltozott a tétel hangszeres felépítése is, olyan megoldásokat alkalmaztunk, ami kicsit az indie stílusú zenékre emlékezteti az embert.

Májki: Az előző vers annyira súlyos volt, hogy még ez a negatív hangvételű, mondhatni szakítós vers is hangulatilag lazább lett, mint az. Próbáltunk ettől kicsit elrugaszkodni, mert régi probléma volt a koncerteken, hogy az is, akinek tetszett, meg az is, akinek nem, csak üresen bámult maga elé, ugyanolyan volt a két arc.

Májki: Ez is rajta volt az akusztikus CD-n is, és Kata ez alapján ajánlott fel nekünk egy újabb szöveget. Ennek az új verziónak a refrénjében a dob, gitár erősebb szerepet kap, sokkal kontrasztosabb lett, már-már „metálos” a refréneknél.
Vacska: Nagyon sok olyan számunk van, ami érzeteken alapszik. A Tévtavasz mint kifejezés inkább egy illuzórikus dolog, például hogy benne vagyok egy ilyen hülye, rossz hangulatban, és hallucinálok magamnak egy jó hangulatot, a télben egy tavaszt. Ezek szerintem azért jók egyébként, mert úgy érted, ahogy akarod, azt mondja, amit neked mond, nem magyarázzuk meg, hogy miről szól.

Vacska: Szintén az én szövegem, és nem szerettem volna túlbonyolítani semmiképp, ezért lett benne egy ilyen egyszerűbb, kiabálós refrén is. Igazából arról szól, hogy apróságoktól is jó lehet az ember napja, és néha ez is elég.

Jácint: Ez a szám már nem akusztikus formában született meg, az Ember meg a szívével egy időben készült. Akkor már éreztük, hogy lassan ideje dinamikusabb, energikusabb számokat is készíteni, és ebből a lendületből jött ez is. Szokták szeretni koncerteken, mert jól lehet rá bulizni.

Vacska: Haraszti Ági verse. Ez egy nagyon érdekes hangulatú szöveg, azt hiszem, hogy voltaképpen egy öngyilkosság krónikája. Sikerült hozzá egy elég sötét zenét csinálni azzal az egészen fura sámándobbal, amit Laci hozott, így lett az egész számnak egy elég boszorkányos hangulata. A szöveg is csak egyszer megy végig, utána már csak a zene lesz egyre dinamikusabb, refrén pedig a feszültség fenntartása miatt nincs benne.

Jácint: Az alaptémát én hoztam egy szakítás után. Itt, mint a Tévtavasz végén is, oktávugrással fokozzuk az alaptémát, régen kevés számunkban volt csak ilyen.

Jácint: Ez az egyik legújabb, legmasszívabb számunk. Sokféle zenét hallgatok, de főleg grunge és stoner zenéket, kicsit ezt a hatást akartam beletenni ebbe a számba. Szerettem volna, hogy legyenek benne váratlan fordulatok, meglepetések, így például három és fél perc gitárdömping után bejön egy nagyon lágy, teljesen más hangulatú rész. Ez a legkontrasztosabb váltásunk. Kicsit amolyan „anti-sláger”-nek szántam ezt a szerzeményt, dekadencia jellemzi mind a zenét, mind a szöveget. Személy szerint elegem van a feszültségmentes, „minden szép és minden jó” jellegű népszerű szerelmes dalokból.

Vacska: Ez is szakítós szöveg, egy picit a szakítást a halállal állítja párhuzamba, bibliai elemekkel. Úgy adja vissza, mintha a szakító párnak a szerelme egy csecsemő lenne, aki meghal, amikor szétmennek. Hát igen, baromi vidám ez is.

Jácint: Legutóbbi ötletünk, ami még rákerülhetett az albumra. Ez a dal az energiát is nélkülözi, szép, szomorú, lemondó hangulatú. Egy darab gitártéma viszi végig, ez nálunk új. Ahogy az is, hogy nincs énekdallam, Vacska rámondja a verset a zenére. A dobtéma is minimalista, ez szintén nem jellemző Kreutz Lacira. Ezt a tételt eredetileg csak egy kis intermission-nak képzeltem el a lemezen, de ahogy jöttek az ötletek, teljes, önálló számmá duzzadt.

Vacska: Ez az egyik kedvenc versem Falcsik Maritól. Akusztikus verzióban is megpróbáltuk elkészíteni már többször is, de igazából arra jöttem rá, hogy ezt a szöveget nem lehet elénekelni. Ha nem énekelhetem el, akkor pedig szerettem volna legalább elmondani.