„Nem értem, hogy ha valaki kezet nyújt, miért nem lehet elfogadni.” – mondod. Vidnyánszky Attila nem nyújtott kezet. Ő jött, kapott mindent, amit csak akart. Mindenhol rendezhetett, az Operaház főrendezőjévé válhatott, színházat is kapott. Nem utálta őt senki, még a kritikusok is a tenyerükön hordozták. Aztán Attila úgy döntött, hogy neki még több jár. Ő Kossuth-díjat akart, Nemzeti Színházat, saját érdekképviseletet, saját egyetemet. Azt akarta, hogy ő legyen a legfőbb potentát. Elérte, és most leereszkedőn nyújtja kezét. Csakhogy az a kéz nem üres. Abban a kézben ott van az a kapanyél. Nem a szájból lóg ki, hanem a kézben suhog.

Schilling Árpád nyílt levele Trill Zsoltnak – Heti Válasz

Schilling Árpád nyílt levele Trill Zsoltnak