Apokriféknak sikerült a 2013-as évet azonnal egy ünneppel kezdeniük.

Hogy a felolvasás emelte ilyen magasságba az estet, vagy az utóbbi időkben divatos Valentin-nap: a közönség döntése. Talán húszan üldögéltek vagy álldogáltak az állandó helyszínné avanzsált Roham Bárban este hat előtt, mindenki az eseményre várva. A hosszú ideje tartó Facebookos promóból ítélve valószínűleg még a szervezők sem állapították meg, a humor vagy a halálos szerelem jegyében fog telni a februári este. Az a húsz ember erre volt kíváncsi.
Az előbbire tippelt valószínűleg mindenki, mikor Fráter Zoltán elkezdte felkonferálni a szereplőket a címadó zeneszámot követően (Kispál és a Borz – Eltalált állat). Az idegen elnevezés miatt felejtődik el, hogy a február 14-i ünnep vallásos gyökerű: Szent Bálint a 14. században vált az ifjú szerelmesek, jegyes- és házaspárok védőszentjévé. Ezt ugyan nem tudhattuk meg a felvezetőből, de a hangulatot sustorgó zenei aláfestéssel garantálták. Eltalált ötlet volt-e; ezt szintén nézője válogatja. Tény, hogy néhány esetben zavaró volt a hangereje, annak állítgatása, és a számok hangulata sem igazán adta vissza az elhangzó szövegekét, szerencsés eset, ha passzolt az aláfestés.

Az estet kezdő Sós Dóra biztosra ment, hangulatkeltőnek saját maga hozott zeneszámot. A sárközi csárdás sikeresen zavarhatta meg a közönséget, pár alternatív szám után teljes csavar volt. A próza első mondata mindjárt tisztázta is a felmerült kérdéseket a hallgatóságnak, ízes beszédű parasztember hangján szólalt fel az Apokrif köreiben már rutinos szerzőnő. Még a bemelegítővel is nehéz volt felvenni Sárköz fonalát, főleg a meglepetéssel, hogy a nagyon szerelmes versek helyett prózai szöveg nyitotta meg az „igazán apokrif Valentin-napot”. Pista bá’ megannyi kalandja szépen fűződött fel egymás után, habár nem csak a Szekszárd környéki tájszólások bukkantak fel a szövegben, így halmozva sikerült egyszer-egyszer kizökkenteni a hallgatókat. Mi történt Pista bával az öregotthon mozgalmas (volt ott szerelem, küzdelem, halál) napjain túl: csak a folytatásban!

Amit illendő Evellei Katával nyitni. A lap korrektora is több fellépést megélt már. Viszont volt-e, ami ennél jobban sikerült? Kamaszos, csalódott verseivel a közönség végre megérthette, milyen a bizonyos „apokrif szerelem”. Fráter első kérdése is ebbe talált: honnan tudhat ennyit egy szerző az emberi kapcsolatokról, ennyi csalódást képekbe önteni, ha még nem volt benne része? Itt a nyereség abból, ha valaki a lelki szemetes szerepét játssza: Evellei nagy sikerrel forgatta vissza verseibe az ismerősök, barátok által magára borított érzés-zuhatagot, és második fellépésében jó adag öniróniával, játékos humorral fűszereste meg. A közönség elégedetten (lásd: derültséggel) fogadta ezt a levest.

Azt est nagyon rendes sorát Tinkó Máté nyitotta, képviselve a férfi oldalt a szerelemben. Sós Dórához hasonlóan visszanyúlt a családi gyökerekhez, képeiben elsősorban nagyszülei, szülei szerelmét ismerhette meg a hallgató. A hosszú ideje egyenletes (magas) színvonalat nyújtó költő versei közül Fráter a Szép Versek kötetsorozatba is beválogatna – ha szerkesztené. Második felvonásában az ezotériára került át a hangsúly, főszerepben Terápianotesz nevet viselő ciklusával. A közönségnek eszébe sem jutott nevetni, humor helyett Tinkó a szerelem munkás oldalát hozta el a Rohamba, hogyan találnak egymásra újra és újra nagyszülők, szülők, végül ő maga.

Nyerges Gábor Ádám – a nagyon szerelmes, de azért rendes srác. Az Apokrif főszerkesztőjével zárhatjuk a fellépők sorát, akinek sikerült átmentenie az Evellei varázsolta hangulatot. A másodikkötetes szerző legutóbbi, Számvetésforgó című könyvét vitte magával a színpadra, és sikerült a közönség közé vetnie legkamaszosabb szerelmes verseit. Állítása szerint már kiunt az állandó szenvedésből (fokozatosan a múzsák és a közönség után), de ma este még egyszer leporolta a megszámlálhatatlan halálos szerelmet és az öniróniát. Állandó kiszólásokkal tarkítva ő sem kifejezetten rendes szerelmet hozott magával, ám vita felett áll, hogy költészetet, felolvasva is jól érthető verseket. Ezt teszi a rutin.

Le ne maradjon Sós Dóra csattanója, avagy a folytatás! Az otthon eseményei egy Valentin-napba torkolltak. Minden egy groteszk szerelem felé haladt a 80 feletti főhős, és a szintén idős Ilon között, míg derült égből villámcsapás: egymásra találtak az öregeket meglátogató unokák. Pista bá így válhatott narrátorból rezonőrré, levonva a tanulságot: lehet, hogy buta divat ez a Valentin-nap, de nem mondhassa azt senki, hogy ne érte volna meg megrendezni.
Szociális otthon helyett a Roham adott helyet erre az Apokrifnak. Történtek-e itt is csodák, majd a nagyon rendes apukák elmondják a nagyon szerelmes anyák történetét évek múlva a gyerekeknek.

Nagyon szerelmes lányok/nagyon rendes srácok, vagy egy igazán apokrif Valentin-nap, Roham Bár, 2013. február 14.