Február 8-án, egy fagyos téli napon történt. A MüPa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme színültig megtelt kíváncsiskodó vendégekkel. A Magashegyi Underground Szimfonik Remix koncertjének apropóját következő lemezük öt új dalának ősbemutatója képezte, azonban senki sem tudta igazán, mire lehet majd számítani, de pont ettől volt olyan élvezetes. A színpadon már sorakoztak a szimfonikusok, az ütősök, fúvósok és a kórus is. Bocskor Bíborkára, a Magashegyi Underground fronthölgyére azonban még várakoznunk kellett. Végül a fények a színpadra vetültek, és a több mint ötven főt számláló zenekar szép lassan rázendített. A dobok lágyan, fokozatosan hangoltak rá az előadásra, majd szép lassan minden hangszer becsatlakozott, végül Bíborka is belibbent az éterbe gyönyörű fekete-fehér ruhájában. Barátságos, bájos mosollyal köszöntött minket, és amint kieresztette gyönyörű hangját, a zene is teljessé vált. Hogy mi is történt pontosan az elkövetkezendő két órában? Nehéz ügy szavakba önteni.

Olyan volt ez, akár egy mosolyterápia. A gazdag hangzásvilág, Bíborka mély, karakteres hangja konstans mosolygásra késztetett. Elvarázsolt, beszippantott, energizált. Legismertebb dalaik pedig szimfonikusan váltak igazán teljessé. Gyönyörűen, delíriumos hangulatot árasztva csendült fel például a Szívtakarítás, de nem maradhatott ki a mostanság sokat játszott Álmatlanság sem. A koncertre szánt dalcsokor gondosan volt összeállítva, a hangulat folyamatosan hullámzott, de abszolút nem csapongóan. Így a kicsit merengőbb, melankolikusabb szerzemények után, mint a Nyár, némafilm könnyedebb hangvételű dal következett. A tempósabb, táncra perdítők sem maradtak el, például a Rongyolódó.

Az est pikantériáját azonban a két vendégszereplő adta. Először Fehér Balázs, a Carbonfools énekese bukkant fel a színpadon. Szólóprojektjének első dalát énekelte el nekünk, a Downt, melynek zeneszerzője Magashegyi Underground dobosa, Toldi Miki. Balázs érces, jellegzetes hangja még színesebbé varázsolta az estét. A következő vendég Závada Péter volt, az Akkezdet Phiai tagja, kortárs költő és slam poetry előadó. Bíborkáék előadásában elhangzott Péter Szinopszis című verse, majd egy koprodukcióban megmutatták, milyen könnyedén simul egymásba költészet és zene. Izgalmas egyveleg, reméljük, lesz folytatása!

Ki kell azonban emelnem az este folyamáról néhány pillanatot. Ilyen volt a Körmenetet nyitó akkordcsokor, melyet Bíborka játszott egy szál bendzsón, majd válaszolt rá elementáris erővel a zenekar. Következő ilyen pillanat, mikor a hatalmas orgona – mellyel már a koncert elején flörtölt a közönség – mély hangjával kísérte végig az énekesnő tiszta, hajlításokkal teli hangját. Folklorisztikus hangulat lebegte körbe a hangversenytermet. Felejthetetlen élményt szerzett a Ragyogás. A feszes dobszóló a végletekig fokozta a feszültséget, és a tempó őrületesen sebes volt. Szeánszos varázsa teljesen beszippantott. Még egy igazán aranyos meglepetés maradt hátra, természetesen a visszatapsolás után. A Szeplős váll acapella változata nagyon jó ötlet volt a zenekar részéről, a közönség nem is igazán akarta leengedni a színpadról a zenészeket, mi sem volt árulkodóbb jel a véget nem érő vastapsnál. Természetesen a Magashegyi Underground teljes mértékben megérdemelte az elismerést, azonban nem szabad elfeledkeznünk a különleges felállás többi komponenséről sem, a Harmónia Garden Orchestra, a Talamba Ütőegyüttes és a Discantus Énekegyüttes tagjairól. Az összhang egy pillanatra sem tört meg, csak a profizmus érződött ebben a pár órában.

Összességében úgy érzem, hallgatóként hatalmas zenei élménnyel gazdagodhattunk mindannyian, akik pedig lemaradtak, ne búsuljanak, készül a DVD az előadásról!

Képek: A Magashegyi Underground Facebook-oldala