interjú Kőváry Zoltánnal

Magyar szakon kezdte, majd pszichológiából doktorált, emellett időnként egyszerre több zenekarban is gitározott. Zenélt az Amber Smithben, majd lassanként nemcsak a húrokon játszott, hanem a szavakkal is: dalszerző-énekesként ma már a The Trousers frontembereként tisztelhetjük Kőváry Zoltánt. A zenekar idén jelenteti meg Freakbeatre keresztelt új lemezét, az I Get Around című dalhoz pedig már klip is készült, melyet igazi szélesvásznú moziteremben tekinthet meg elsőként a nagyérdemű: február 14-én 22:30-tól a Toldi Moziban.

A The Trousers 2007-es Blood for You című számával került be a rádió hullámain át a köztudatba, majd 2008-ban követte azt a Planetary Process (Amazon Records), első albumuk, amin még inkább egy fajsúlyosabb indie hatás érződött. Ezután a zenekar visszatalált a gyökereket jelentő hatvanas-hetvenes évek rockzenéjéhez, melynek hatása jól érezhető a 2010-ben megjelent Soul Machine-on, ami Fonogram jelölést is kapott hard rock kategóriában, most pedig némiképp átalakult felállással ezerrel dolgoznak új lemezükön. Kőváry Zoltánnal a készülő műről és a csütörtöki klippremierről beszélgettünk.

Mit lehet tudni az új lemezről?

Kőváry Zoltán: A Freakbeat elég hosszú ideig készült, majdnem egy évet vagy még többet dolgoztunk rajta. A dobosunk, Csészi és jómagam mellett immár a legutóbbi, szerintem legerősebb felállásunk tagjai, Locke Peti gitáros és Iliás Ádám basszusgitáros is részt vett a felvételeken, valamint állandó vendégzenészeink, Csányi Rita vokalista és Derecskei Zsolt billentyűs. Mire 2010-ben kijött a Soul Machine, szinte már az összes szám meg volt írva azok közül, amit most felvettünk, sőt több is, csak azóta néhány szám kikopott, az utolsó pillanatban pedig még jött kettő. Időközben tavaly októberben kihoztunk egy EP-t, aminek a címe Sister Sludge. Online jött ki, és azon már van négy szám erről a nagy lemezről plusz még egy feldolgozás, a Cornershop nevű zenekarnak egy régebbi száma. Ez úgy jött, hogy összeismerkedtem ezzel a zenekarral, és mivel nagyon szerettem az egyik számot, megkérdeztem az énekest, hogy megcsinálhatjuk-e ezt a számot és beleegyezett. Egy magyar srác a sajtósuk, és rajta keresztül leveleztük le, aki mondta, hogy ez a fickó elég elmélyült művész, úgyhogy nem szokott akármit megengedni a számaival kapcsolatban, de ez tök jól sült el.

Ezenkívül még hat szám van a lemezen, az egyiknek már volt premiere a rádióban és az Antropos.hu-n, ez a Crackin’ Up Alone. Ehhez forgattunk egy nagyon érdekes házivideót is, ami úgy néz ki, hogy a próbateremben letettünk középre egy lemezjátszót, ráraktunk egy bakelitet, amire rá volt írva , hogy The Trousers Crackin’ Up Alone. Csészinek, a dobosunknak van egy ilyen halszemoptikás extrém sportkamerája, ami körbe forog és letettük középre, ráplaybackeltünk, aztán alávágtuk a számot. Ezt nem nevezném igazán videóklipnek, inkább a Youtube-os feltöltéshez készült illusztráció.

Talán a legérdekesebb a többi közül az a dal, aminek az a címe, hogy Real Deep Groove. Ebben egyrészt Ferenczi Szoni énekel – ő a Mary Popkids énekesnője, régebben pedig a Balkan Fanatikban volt. Ez úgy jött, hogy csináltuk ezt a számot, és Csészivel– aki egyébként a hangmérnök is – dumáltuk, hogy van egy rész a számban, ahova vokál kéne. Na most nálunk mindig van vokál, mint említettem, Rita az állandó vokalistánk, de ő másmilyen hangkarakter, mint amilyet mi gondoltunk. Csészinek beugrott Ferenczi Szoni, akivel már dolgozott együtt, így megcsináltuk a számot, szerintünk nagyon jól sikerült. Ha lesz lemezbemutató, szeretnénk meghívni Szonit is vendégművészként, de ugyanerre a számra próbálunk meghívni egy másik vendégművészt is gitározni. Az is egy kicsit hosszabb történet: volt egy svéd The Hellacopters nevű zenekar, és a volt gitáros-énekesüknek küldtük el ezt a számot, hogy gitárszólózzon rá. Ugyanis van egy barátunk, Lars Erik Tindre, aki itt volt Pesten svéd követségi titkár, és mikor visszament tavaly Svédországba, nagyon megtetszett neki az új lemez egyik száma, a Sister Sludge, és csinált is egy management céget Sister Sludge Management néven. Ő szintén nagy The Hellacopters rajongó, és fölvette a kapcsolatot a zenekar volt vezetőjével, Nicke Anderssonnal, és elmondta neki, hogy van egy ilyen terv, hogy elküldenénk neki a számot, ő nyomna rá egy gitárszólót és visszaküldené. Igent is mondott, de már majdnem egy éve volt ez a dolog, utána háttérbe szorult, mert sokáig a lemezre koncentráltunk. Most készült el ez a dal, amiről leginkább gondoltuk úgy, hogy az ő stílusa illene rá, így pár napja elküldtem Larsnak a wav-ot, ő pedig továbbította Anderssonnak, aztán meglátjuk, mi lesz. Szóbeli ígéretet már kaptunk erre, de elképzelhető az is, hogy nem fog összejönni. Márciusban lesz a lemezmegjelenés, hogyha addig visszaküldi, akkor megcsináljuk, hogyha nem, akkor ez meg egy jó lehetőség volt, amivel próbáltunk élni.

Ha nem is így, de együttműködtök más zenekarokkal is, mint például az Ozone Mama.

Kőváry Zoltán: Az Ozone Mama tagjai nagyon jó barátaink, és Gábor Andris is játszik az új lemezen, az Electric Garden című számnak a végén egy hihetetlenül jó gitárszólót lehet majd tőle hallani, és a lemezbemutatót is együtt fogjuk csinálni az Ozone Mamával, mert nekik akkor van EP bemutatójuk, és így elképzelhető, hogy ebben a számban Andris élőben is fog nálunk játszani. Tehát próbálunk kialakítani egy ilyen sajátos kis szcénát ennek a zenének, mert ez egy ilyen köztes műfaj, a stonernek meg a metálnak már van egy nagyobb közönsége Budapesten, meg az indie-nek is, de ennek a fajta rocknak, amit mi játszunk, ez a hard rock, vagy szokták hívni tökös rock and rollnak, ennek próbáljuk a saját területünket kialakítani. Emiatt már csináltunk két ilyen fesztivált, ez a lemezbemutató lesz a harmadik.

Ez a Cock-Rock?

Kőváry Zoltán: Igen, Cock-Rock, eddig Tökös Rock and roll fesztivál volt, de javasolták többen is, hogy ez nem hangzik elég jól, és akkor lett Cock rock. Egyébként a cock az kakast is jelent meg férfi nemi szervet, mert a hetvenes években ezeket a nagy pózoló rock zenekarokat hívták cock rocknak, akik ilyen férfias, tökös zenét játszottak, mint a Led Zeppelin. Az Ozone Mama, a Kollaps meg mi fogunk játszani ezen a fesztiválon, jelezve ezzel, hogy mi egy ilyen stílust képviselünk.

Visszatérve a klippremierhez, milyen lesz a videó?

Kőváry Zoltán: Most az I Get Around című dalunknak lesz egy klipje. Az I Get Around már tavaly kijött, és elég sokat játszotta már a rádió, de a videoklipet csak most van lehetőségünk elkészíteni az Artisjus támogatásának köszönhetően. A klip rendezője Vígh Dávid, aki a Turbo zenekar gitárosa és régi barátunk, a Mortal Moon című számhoz is ő rendezte a klipet… Mutattam neki egy-két mintát, hogy mik azok a klipek, amik nekem tetszenek, és meg lehetne csinálni. Ezt végül két hete forgattuk a Corvin-tetőnek az egyik eldugott termében, jéghideg volt, de néhány óra alatt meglettünk. Igazából most várjuk az eredményt, mert csütörtökön lesz a klipbemutató a Toldiban, de mi még mi sem láttuk a filmet. Dávid most is gőzerővel dolgozik rajta. Mikor felvettük, akkor mutatott ilyen nyers képeket, meg nagyon érdekes technikákat használt, pl. a super slow motiont, ami mostanában a Lars Von Tier-filmekben nagyon jelen van, ilyen iszonyú lelassított jeleneteket is rakott a felvételbe. Ha kijön a klip meg a lemez, illetve most már csinálunk végre egy rendes weboldalt is, akkor brutális promócióba fogunk kezdeni itthon is és külföldön is, aztán a nagy számok törvénye alapján valahová biztos el fog jutni. Azért bízom ebben ennyire, mert a Soul Machine-nél két felkérést is kaptunk, hogy felhasználnák az egyik dalunkat. A Too Tough to Tame című dalunknál például a CBS keresett meg minket Amerikából, mikor újraindították a Hawaii Five-0 című sorozatot, írták, hogy használnák a dalt, végül aztán mégsem használták. Ugyanez volt egy kanadai terepjáró céggel is, már szerződést is küldtek, de aztán végül mégsem vették meg. Úgy gondolom, hogy ezek mindenképp fontos minőségi visszajelzések arról, hogy ezek olyan dalok, ami még olyan országokban is megragadja az embereket, megállnak mellette, ahol jóval több lehetőség van profi felvételeknek a felkészítésére. Itthon ezeket a felvételeket mi magunk készítjük az Artist Factoryban, és nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.

Készültök valamilyen extrával a klippremierre?

Kőváry Zoltán: Lesz egy koncert a mozi előterében, a klipet pedig a moziteremben fogják levetíteni, tehát nemcsak egy egyszerű projektoron lehet majd megnézni, hanem rendes mozivetítés lesz, de ennél többet most egyelőre nem. Most a lemezmegjelenésre és a lemezbemutató koncertre készülünk. Lesz viszont két meglepetés feldolgozás csütörtökön, amiket még sosem játszottunk élőben.

Megjelenik az album CD formátumban is?

Kőváry Zoltán: Igen, szeretnénk. Annak ellenére, hogy a CD is olyan, mint a weboldal: hogyha van, nincs olyan óriási előnye, ha nincs, akkor viszont van egy csomó hátrány. Ha kapcsolatba kerülsz egy promoterrel vagy egy rádióval, akkor elvárják, hogy CD-t adj, és ne egy linket küldjél nekik, hogy itt meghallgathatod a lemezt vagy átküldöd Toldacuccottal, az nem olyan komoly. Nyilván a bolti eladás már szinte teljesen jelentéktelen, viszont ha megyünk játszani külföldre meg vidékre, akkor mindig viszünk magunkkal lemezt, és mindig fogy is belőle. Ez egy fontos relikvia egy koncerten, mert ha az ember elmegy, és tetszik a zenekar, akkor vesz egy CD-t, mert azért nem olyan drága. Tehát mindenképpen kell a CD formátum is.

Ha jól tudom, Skandináviában is megjelenik majd a lemez…

Kőváry Zoltán: Hát én ezt nem mondanám. Lasse ezen a managementen keresztül próbál minket nyomni Svédországban. Valaki azt mondta, hogy Svédországban nyomulni az olyan, mint homokot vinni a Szaharába, mert ott akkora rock élet van. De én pontosan hiszek abban, hogy tudunk olyan dalokat írni, ami sok zenekarnál jobb, és ha meghallanak egy produkciót, és az jó, akkor tök mindegy, hogy honnan jött, meghallgatják és nyomják. Én remélem, hogy fog sikerülni majd akár Svédországban vagy máshol. Akár fesztiválra kijutni, rádióban megszólalni, de lehet, még ki is adják, tehát bármi lehet. De Svédországba szívesen kimennénk, mert azért ott rengeteg olyan zenekar volt az elmúlt 10 évben , amit nagyon jónak tartunk, és hatással volt ránk.

A rock and rollról elég sokan mondják, hogy az ördög zenéje, Te, mint ráadásul szakmabeli, hogyan gondolod: a rock and roll pusztítja, vagy éppen gyógyítja a lelket?

Kőváry Zoltán: Mint minden komplex jelenségnek, ennek is legalább két oldala van, vagy még akár több is. Nagyon sok negatív példát látni, pont ma gondolkoztam el azon, hogy Elvis Presley 42 éves volt, mikor meghalt. Ha megnézed az utolsó koncerten készült felvételeket, úgy néz ki, mintha saját maga nagyapja lenne. Ha megnézed az 1968-as visszatérő koncertjét, amikor még úgy nézett ki, mint egy isten, döbbenetes, hogy kilenc év alatt hova pusztította magát. Ez alapján azt lehet mondani, hogy ez egy olyan életforma, ami nincs valami jó hatással az ember egészségére. De a hetvenes évek különösen ilyen féktelen és hedonista időszak volt, a nagy zenekarok akkor tényleg isteneknek számítottak, rengeteg pénzt kerestek. Akkor volt a nagylemez formátumnak tulajdonképpen a csúcskorszaka, rengeteg lemezt adtak el, és mindenük megvolt, amit csak akartak. Szerintem nem feltétlen a zene az, ami ilyen démoni hatású, hanem a korlátoknak a leomlása. Ha egy zenekar sikeres lesz, és ezzel sok pénzt keres, akkor mindenhez hozzájuthatnak, és ha egy ember labilisabb és hajlamosabb ilyen dolgokat csinálni, akkor belecsúszik. Valaki belehal, valaki aztán visszajön ebből. Nagyon érdekes, hogy bizonyos emberek, pl. Mick Jagger soha nem került a széthullásnak a határára, pedig ő sem maradt ki szerintem semmiből. Tehát ez nagyon egyénfüggő, hogy ki az, aki a totál önpusztításba viszi a dolgokat, aki nagyon korán beadja a kulcsot. Ott van például a 27 évesek klubja, mint Jim Morrison, Hendrix, Janis Joplin, legutóbb Amy Winehouse. Lehet, hogy eddig bírja egy fiatal szervezet, hogy teljesen kizsákmányolják: semmi pihenés, semmi regenerálódás, állandó stressz, szorongás, és akkor ezeket különböző szerekkel próbálják leküzdeni. Viszont a másik oldal az, hogy a zene valami olyat nyújthat az embernek, ami átsegíthetik nehéz időszakokon. Ha az ember serdülő korában beleszeret egy műfajba, akkor tulajdonképpen az identitását is aköré építi. Én, ha akarnék, se tudnék másképp gondolkodni, vagy nem leszek soha öltönyös nyakkendős banki alkalmazott, mert ez egyszerűen hozzátartozik az ember identitásához, és enélkül sokkal kevesebbnek érezné magát. Az a lényeg, hogy ez egy nagy lehetőség arra, hogy az ember kiteljesedjen és csúcsélményeket éljen át, viszont ha nem rendelkezik olyan lelki eszközökkel, melyekkel meg tudja védeni magát a zenészléttel járó megpróbáltatásokkal, egybe tudja tartani magát, le tudja küzdeni az ezzel együtt járó stresszt, akkor könnyen belecsúszik akár addiktív betegségekbe is.