Tegyük fel, hogy Don Juan alakját az elcsábított nők oldaláról próbáljuk vizsgálni. Mit látnánk vajon? Valószínűleg semmi mást, csak a rizsporos parókáját sarokba hajító ficsúrt, aki épp a napi rutinnak próbál eleget tenni. Persze, e rutin a másik számára életét meghatározó eseményévé nemesedik. Beteljesült szerelem innen, közelebb az 1003-as számhoz amonnan. Ugyanazon tett különböző megélése. De vissza a kérdéshez: hogy mutatna Don Juan az 1003 elcsábított nő oldaláról? Álnok csábító? Nem igazán, lévén, hogy a karmai közé került hölgyek szerelmi vallomás ártatlan áldozatai, akik nem vesznek, vagy nem is akarnak tudomást venni társnőik létezéséről. Leállíthatatlan lepedőakrobata? Nem, lévén, hogy a hölgyek nincsenek tudatában önnön áldozatszerepüknek. A szerelmes udvarló, aki csakis őmiattuk létezik? Nos, igen. Ha Don Juan alakját az 1003 elcsábított oldaláról vizsgáljuk, ezt a képet kapjuk. Mi a gond a képpel? Az, hogy nem Don Juan.

Márton László (nem összekeverendő a Menedék, a Jakob Wunschwitz igaz története vagy a M.L., a gyilkos című könyvek szerzőjével) a Koestler asszonyaiban erre tett kísérletet: Arthur Koestlert megrajzolni másképp, most az életében fontos szerepet játszó nők oldaláról. Az ehhez hasonló próbálkozás azonban magában rejti annak a veszélyét, hogy az elkészült rajz vázlat marad csupán. Egy teljes életmű hiteles bemutatása persze megköveteli a redukálást. Ám ha a szűkítés a nőkre, a szexre, a párkapcsolatok vékony vonalaira soványodik, azt a hamis látszatot kelti, hogy az adott életmű csakis e vonalon írható meg. Márton előszavában írja, hogy nem a nagy emberek hálószobatitkairól szóló „tengernyi kötetek sorát kívánta eggyel szaporítani.” A szerelmek puszta történetének leírása nem követelheti magának a teljesség igényét. Csupán egy töredékes (vagy épp hamis) kép marad a nyughatatlan Don Juanból. Ám a Szép Heléna folyamatos keresésének jelensége más. Egy rögeszme, amelynek narratívája mentén már megírható az életmű, s amelynek megírását nem más, mint Koestler vállalta több kötetében. A szép Heléna kutatásának kényszerűsége, illetve e kényszernek való engedelmesség már tágabb perspektívában képes bemutatni az életművet, kimutatva azon jellemző tulajdonságokat, amely más területeken is érvényesülhet. De még mindig csak alfejezetről beszélünk. 

 Az életmű alfejezete Márton kezében kötetté válik, melynek fogadtatása kétélű lehet. Egyrészt a férfi-nő kapcsolat „divatos” témája alkalmat adhat arra, hogy Koestler szélesebb körökben is ismerté váljon Magyarországon. Ha Márton László célja egyfajta Koestler-reneszánsz elindítása, nem is tűnik rossz ötletnek főleg azoknak ajánlani a könyvet, akik keveset, vagy talán még semmit nem hallottak az íróról. No, de itt tűnik fel a „csonka Don Juan” képének veszélye: főszöveggé kövéríteni azt, ami zárójelben szerepel.

Márton így kezdi: „Ebben a könyvben az olvasó azt találja, amit a cím ígér.” Nézzük hát a címet: Koestler asszonyai. Sokatmondó, nem tagadás. Lehetett volna Koestler és a nők, Koestler kalandjai, stb. De nem lett, s nem is véletlenül. Márton ígéretét részben betartja: egy olyan férfi szerelmi kalandjairól írni, amelyekben a gyengébbik nem mintegy megalázkodik, olyan kapcsolatokat bemutatni, melyek fényévekre állnak az egyenlőség, s az egymás iránti tisztelet fogalmaitól. Márton a Koestler, a lázadó című munkájában (Arión Kiadó, 2006) már kísérletet tett az író ellentmondásos, önző, akaratos és erőszakos személyiségének bemutatására. Sikerrel. A Koestler asszonyaiban a karakter tovább mélyül, ám többet nem igazán tudunk meg annál, hogy Koestler mellett a legtöbb nő szolgalelkű asszonnyá vált. A cím eddig tehát betartja, amit ígér, de nem tovább.

Az asszony ugyanis, titokban bár, a legjobb tanár. S Koestler ezt ki is használta. Elhagyott nők sora, mint az én fejlődésének határkövei. A férfi, akinek Kierkegaard csábítója suttog a fülébe: minden nővel addig jó, amíg tanulhat tőle. Tanulni pedig minden nőtől lehet. Elméleti forrása Don Juan-i létezésnek: ha hűséget fogadok egynek, a többit csalom meg. Persze lehet visszakozni amiatt, hogy e felfogást képviselő számára a nő nem más, mint egy egyszerű tárgy. Ám a probléma többrétegű: a nő nem egyszerűen tárgy, hanem a személyiség kialakításának egyetlen forrása. Az „erősebb nem” önállóságba vetett hite nem más, mint csalóka illúzió. Márton talán ezt a paradoxont sugallja: az általa leírt kapcsolatok férfidominanciája csupán látszat, melyet sokkal inkább a kívülről erősebbnek tűnő egyén meghunyászkodása jellemez a legtisztábban.

Ám sajnos eme észrevételek nem a kötet egészét, hanem csupán egyes szakaszait jellemzik. S bár furcsának tűnik, Márton néha mintha elfeledkezne témájáról, s a sorok hirtelen átváltanak egy már megírt életrajzi könyv puszta rövidített kivonatába. A könyv szövege e szempontból két részre tagolódik: az egyik Márton, a kutató keze munkája, a másik válogatott idézetek formájában Koestleré. Mindkét szövegrész azonban egy hosszabb és teljesebb mű összefoglalójának hat. Az idézetek sokasága, amelyek szinte a kötet felét kiteszik, főleg azok számára hathat zavaróan, akik túl vannak már Koestler életrajzi kötetein (Nyílvessző a végtelenbe, A láthatatlan írás), s akik nem újraolvasni szerettek volna, hanem sokkal inkább jobban megismerkedni az író személyiségével. A Márton által írt részek sem igazán adnak újat: egy-egy érdekesebb anekdotát (Koestler – Mamaine – Camus kaland, Koestler és Simone de Beauvoir viszony) leszámítva nem más, mint a Koestler, a lázadó összepréselt változata, fókuszálva a szerelmi kalandokra. S akinek még nem volt szerencséje találkozni Márton korábbi kötetével, annak megmarad a már sokszor említett „csonka Don Juan” töredező arcképe.

Márton tehát betartotta címben ígérteket. Legalábbis részben. A nőkkel való kapcsolatok leírása, mint a rejtőzködő személyiség egyik legmeghatározóbb megnyilvánulása jó ötlet. Egyetlen mozdulat, egyetlen szó tükrözhet egy egész életet, a részből egészt lehet alakítani, az alfejezetet, a lábjegyzeteket kötetté lehet hizlalni. A Koestler asszonyai erre tett kísérletet. Az eredmény egy olvasmányos, szórakozató, helyenként kifejezetten érdekes könyv, amely sajnos nem mert mélyebbre ásni, amely csupán ismétel, s amely a Koestler-irodalom egy megkerülhető, de ajánlott kötetévé válik. A csonka Don Juan is Don Juan ugyebár. 

Márton László: Koestler asszonyai, Noran Libro Kiadó, Budapest, 2012, 275 oldal, 2690 Ft