„Haza a magasban”

„Kötet előtt állni olyan, mintha nagyon rosszul néznél ki” – indította a beszélgetést némiképp meglepően Németh Gábor, ezzel utalva arra, hogy van valami vészjósló ebben a kifejezésben. Fehér Renátó maga is megfogalmazta korábban ezt a „Rémet”. A kifejezés egyrészt azt is sugallhatja, hogy aki kötet előtt áll, az megrekedt egy kezdeti stádiumban. Másrészt pedig folyamatos nyomás alatt tartja az alkotót.

A következőkben az ő költészetében meghatározó haza motívumról esett szó. A költő a 2010/11-es Évjárat rovat keretében megírt Január kilencedike című prózájával indította az estet, és elmondta, hogy ezek az Apokrif számára írt „számvetések” minden évben ugyanazt tematizálják: egy patetikus pillanatban a hazáról és a családról való gondolkodást. Németh Gábor azonban kettősségről beszélt ezzel kapcsolatban, szerinte a téma folytonosságával, megdermedtségével szemben áll a „’89-esek nemzedékének” – amelybe Renátó is beletartozik – aktivitása. Példának a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalását hozta fel, amikor is megmutatkozott, hogy a mostani generáció sokkal professzionálisabb, mint például Németh Gábor saját nemzedéke volt, akik esetében egy ilyen esemény keretében sokkal nagyobb lett volna a zűrzavar: „Több párt alakult volna meg és oszlott volna fel, egy nő elájult volna stb.” – ironizált a kérdező. Renátó erre reagálva saját generációjával szemben azt a kritikát fogalmazta meg, hogy csak azokban az ügyekben aktívak, amelyek őket érintik. Talán éppen ezért nyúlt egy másik generáció tagjaihoz, amikor támpontot keresett.
Fehér Renátó életében nagyon meghatározó Petri György, Kőszeg Ferenc és a Beszélő szerepe. Németh Gábor kérdésére, hogy miért éppen ez az időszak fontos számára, azt válaszolta, hogy ebből lehet hagyományt építeni. Olyan értékek voltak ekkor, mint a tisztesség, gerincesség, meg nem alkuvás. A legvonzóbbnak mégis a „bazsalygó csínytevést” tartja, ami tőle távol áll, és ezt tanulná el a leginkább. Komoly ügyekben oldottan gondolkodni… ez fontos lehet publicisztikai és versszinten is. Petri személye az est folyamán még többször visszatért, ezzel is mutatva szerepének fontosságát a fiatal költő életében.

Németh Gábor „Egész népemet fogom…?” kezdetű kérdésére Renátó válasza az volt, hogy ha így lenne, se vallaná be. Végül a nem válasz mellett kötött ki, kifejtve, hogy először saját pozícióját igyekszik megoldani, ha mindenki ezt tenné, akkor talán már beszélhetnénk országos szintű változásról.
Ezt a gondolatmenetet folytatva, a csoporthoz való tartozás kérdését feszegette a kérdező. Van ugyanis egy bevett indulási forma: csapatban kezdeni. Renátó a Körhinta Kört említette elsősorban, mint számára meghatározó közeget, amely nemcsak intézményi szinten, hanem gondolatilag is egy igazi alkotóközösség volt. Az Apokrifet azonban más kategóriába sorolta, hiszen ebben az esetben kész folyóiratról beszélhetünk, szerkesztővel, olvasókkal. Inkább befogadói közösségnek tekinti, szemben a Körhinta Körrel, aminek alapításában ő is részt vett.

Németh Gábor két fontos dátumot emelt ki Fehér Renátó költészetével kapcsolatban. A 2006-os Szabadság téri incidenst, amely, ahogy később megtudtuk, megihlette a költőt, akkoriban egy kamasz rockzenekarnak írt Szabadság tér címmel egy dalszöveget. Illetve 2008-at, az utolsó évet, amikor részt vett a sárvári írótáborban, a Körhinta Kör indulásának időpontját. Renátó a Körhinta előtti szövegeit nem tekinti mérvadónak, nem tartja őket alkalmasnak a dialógusra. Ennek okaként a kortárs irodalom ismeretének hiányát említette. 2007-ben a Magyar Író Akadémián tartott, Tóth Krisztina vezette versszemináriumon ismerkedett meg először behatóbban a kortárs szerzőkkel. Így talált rá Petri Györgyre is (vagy talán Petri talált rá, hisz valamilyen véletlen folytán őt választotta Renátó a referátumtémák közül), aki meghatározó figurává vált számára.

Ezen a vonalon továbbmenve a 2008-as Petri-vitáról esett szó. Németh Gábor arra volt kíváncsi, hogy mit gondol Renátó ezzel kapcsolatban. A fiatal költő válasza az volt, hogy szerinte elsősorban a Petri köré épített kultusz volt a vita fő motivációja, az, hogy Petrit valamilyen oknál fogva leemeljék arról a piedesztálról, ahová korábban állították. És hogy miért épp 2008-ban lett ez aktuális? Renátó a szakdolgozatában is megpendíti a kérdést. Ő abban látja az okát, hogy ekkor kellett „hátrébb lépnie” a szakmának a politikától. Az aktuális miniszterelnökben megrendült hit saját védelmező bástyái mögé kényszerítette a szakmabelieket.

Németh Gábor a későbbiekben kifejtette, hogy Petri György pusztán politikai költőként való beállítását hibásnak tartja. Úgy gondolja, hogy ebben az esetben a politikai retorika a metafizikus kiszolgáltatottságot kívánja átadni. Hozzátette, hogy Petri költészetében megteremtődött egy olyan figura, akit nagyon nehéz a tényleges magánéleti embertől elválasztani. Németh Gábor arra utalt, hogy ez a veszély talán Renátót is fenyegeti. Renátó válasza az volt, hogy reflexíven figyel arra, hogy milyen figurát közvetítenek a versei. Újra-és újrakonstruálja azt, folyamatos kétellyel, minél több szemszögből figyelve. Arra a kérésre, hogy válassza ki azt a verset, amelynek álláspontja legközelebb van ahhoz, ahogy most látja magát, a Férfinak szegődnivel válaszolt. Németh Gábor felvetésére, miszerint a mű túl rezignált, a költő a következőképp válaszolt: azt képzeli közéleti lírának (bár inkább közérzeti líráról beszélne), hogy saját személyes élményeit összeköti a tág életélményekkel, a mikrotörténetet párhuzamba állítja a makrotörténettel. Ebben az értelemben a versben férfinak szegődni nem csak a lírai én milyensége miatt nem lehet, hanem a környezet sem ad rá alkalmat.

Az est egy kísérlettel zárult. Németh Gábor arra kérte Fehér Renátót, hogy egy közösen kiválasztott versnek, az Anyák napjának a keletkezésébe, motivációiba vezessen be minket. A mű tökéletes mintája volt annak a felfogásnak, amit Renátó az est elején vázolt. A személyes élet összejátszása a tágan vett életeseményekkel. Az „Anya” mint sajátos hazakép jelenik meg a versben (hasonlóan például Esterházy Péter: Egy nő c. művéhez, ahol a haza nőalakkal kapcsolódik össze, vagy korábbra visszamenve, Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem! kettősében, ahol szintén ez történik), több aspektusában is. A vers három nőt tematizál. A „kisanya” Egerszegi Krisztina, a szöuli olimpián. A második a valósághoz köthető anya, aki szövegszinten kevésbé jelenik meg, mint a másik kettő. A harmadik anya pedig, a „nagyanya”, egy sajátos Mária-kép, annak attribútumaival együtt (implikálva ezzel a Szűz Máriának ajánlott országot). Renátó reményei szerint a két „szélsőséges” anyakép egy olyan teljességet ragadhat meg, ami minden viszonyulást le tud fedni az anyával és a hazával kapcsolatban. Tehát családi viszonyok és a haza párhuzamba állítása adja meg a vers ívét.

A beszélgetés érzékenyen tárta fel a fiatal költő motivációt és elképzeléseit saját költészetéről, és tágabban értelmezve – generációja lehetőségeiről is. Németh Gábor egy Petri-idézetet citált: „Egy esetből kell általánosítani…”. Fehér Renátóból pedig érdemes lenne.

Kötet előttiek 4. – Vendég: Fehér Renátó (2013. január 28., RoHAM Bár) – A József Attila Kör szervezésében megrendezett sorozat negyedik estjén Fehér Renátóval (költő, kritikus) Németh Gábor (író) beszélgetett.

Fotók: Molnár Fruzsi