Az idei második Spiritusz Irodalmi Fesztivál zárónapjára is bőven jutott a színvonalas programokból: a december 12-i nap a József Attila Kör jegyében telt: szerzők és szerkesztők pódiumbeszélgetése, valamint folyóirat-bemutatkozás mellett kiállítás-megnyitó és koncert várta az érdeklődőket. Lapunk szempontjából kitüntetett fontossággal bírt a JAK fiatal szerzőinek, valamint a LÉK csoportnak a fellépése is.

Noha a hivatalos műsorrendhez képest jó félórás késéssel indult a nap, a csúszás jót tett a nézőszámnak: így Kerber Balázs és Tinkó Máté szerzői bemutatkozását körülbelül húsz fő kísérte figyelemmel, a későbbiekben pedig körülbelől 30-35 fős közönség gyűlt a fellépők köré.

A kérdezői szerepkört ezúttal Schein Gábor töltötte be, aki rövid felvezetés után rögtön át is adta a szót a költőknek. A felolvasások után (Kerber Balázs: Kék levegő, Gonzo a strandon, Hazafelé; Tinkó Máté: Pontosan így és Súlyfelmérés) a moderátor a tárgyi világ felmérésének és az én ebbe a világba történő belehelyezkedésének szándékát jelölte meg a két költői világ közös pontjaiként – megállapításaira reflektálva Kerber a nem-tudás személyes kutatásának fontosságát hangsúlyozta, illetve, hogy a vers végénél el kell jutni egyúttal egy bizonyos probléma megértéséhez is. Szövegeiben tehát nincs szigorú strukturális meghatározottság, a kiindulópontok nem a dikciós ösztön játékossága köré szerveződnek. Tinkó állítása szerint ezzel szemben koncepciók mentén építi világát, úgy, hogy közben a mások látását, mások történetének elmondását helyezi előtérbe.

Figyelmes és érzékeny kérdés volt a moderátor részéről a közös fórumhoz fűződő viszonyról való érdeklődés (lásd Kiültetés versantológia, melyben mindkét szerzőtől olvashatunk), ehhez kapcsolódóan a szerzők egyetértettek abban, hogy a közös platformok nem az egymáshoz hasonló költői megszólalásmódok, sokkal inkább a különböző szerkesztői irányvonalak mentén körvonalazódnak, rendkívül heterogén együttest adva.

Tovább kutatva a szerzői nemzedék meghatározhatóságát, Schein Gábor a külföldi irodalomhoz való viszonyról, illetve lehetséges hatásokról kérdezett. Kerber Balázs 20. századi olasz szövegeket emelt ki, valamint a klasszikus kínai líra mozaikosságát mint legfontosabb ösztönző erőt. Tinkó Máté Thomas Bernhardot és Samuel Beckettet jelölte meg külföldi mestereiként.

A végig dinamikusan zajló, mindegyik fél részéről felkészült beszélgetést versolvasás foglalta keretbe (Kerber Balázs: Mielőtt hátranézel, Tinkó Máté: Amíg a dolgok nem rendeződnek).

Tíz perc szünet után következett a Látó-est első felvonása. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratot ezúttal Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettes és Márton Evelin író és rádiós képviselték, a moderátori szerepkört Csobánka Zsuzsa töltötte be.
Adta magát a kérdés, mit is jelent tulajdonképpen Budapest és Magyarország a meghívott vendégek életében? Mindkét esetben a barátok, illetve a Roham jön szóba, gyakorlatilag az, hogy „reggel elindulunk és este megérkezünk” (Szabó Róbert Csaba) – ebből a szempontból tehát abszolút pozitív a viszony.
A bemelegítés után a Látó került fókuszba. Márton Evelin első regénye kapcsán került a folyóirathoz, Szabó Róbert szerint „úgy kellett felfedezni” – a Látó egyik kiemelt feladata, hogy folytonosan újabb és újabb szerzőknek adjon megjelenési lehetőséget, illetve az utógondozásra és a szerzőkkel való kapcsolatápolásra is nagy figyelmet fordítanak.

A Kulter.hu első budapesti bemutatkozó estje következett eztán a szerkesztők, Áfra János, Vass Norbert, Barna Péter, Herczeg Ákos, Nyilas Attila és Papp Sándor közreműködésével, a moderátor Tinkó Máté volt. Szóba került a lap múltja: sok átalakuláson átesett az eredeti alapítóstáb. Az internetes folyóirat kiadásban az a legkülönösebb – meséli Áfra -, hogy a tagok személyesen nagyon ritkán találkoznak. A VizuálKult rovat vezetőjével alig fél éve foghattak először kezet, a KULTOK konferencián, a KULTprogramok rovatvezetőjével, Kovács Judittal pedig még egyikőjük sem találkozott.

A szerkesztők meséltek napi munkájukról, a beérkezett szövegekről, a háromszáznál is több tagot számláló szerzői körükről és arról is, hogy nagyon fontosnak tartják, hogy a lap a Debreceni Egyetem vonzáskörében működik, ezzel is bebizonyítva, hogy nem csak Budapesten van kulturális élet és kiváló bölcsészek. Fontos, hogy a Kulter.hu nonprofit vállalkozás, mindenki ingyen és azért dolgozik, hogy olyan produktum kerüljön az internet vizuális asztalára, amely minőségével az olvasó maximálisan elégedett lehet. Ugyan, mivel támogatásra sehonnan nem számíthatnak, most egyesület alapítással próbálkoznak, de mint elmondták, sajnos ez sem egyszerű feladat a mai túlbürökratizált magyar hivatali  valóságban, legutóbb például abba kötöttek bele, hogy a Kulter.hu nem magyarul van, amin a közönségnek éppúgy, mint a szerkesztőségnek röhögnie kellett. A jövőre nézvést elmondták: hamarosan dizájnváltáson esik át a lap, és ameddig ki nem fulladnak, ugyanilyen magas színvonalon űzik a kulturális újságírást, mint eddig.

Az est folytatásában lehetőség nyílt arra is, hogy a Lehetek Én is Költő (LÉK), a Debreceni Egyetem lassan tizenöt éve működő irodalmi műhelye is bemutatkozzék a budapesti közönség előtt. Az rendezvény szervezői, Balázs Zoltán és Urbán Ákos a Szövegtest formációval az elmúlt éveket megidézendő, beszélgetéssel egybekötött felolvasás keretében az alapulástól egészen a jelenig kísérelték meg színre vinni az alkotóműhely zanzásított történetét. A moderátori feladatokat két irodalmi lap szerkesztője látta el, Reichert Gábor (Apokrif) és Braun Barna (FÉLonline.hu).

Vida Virág (a LÉK alapító elnöke), Nagy Péter (alapító tag), Herczeg Ákos (a LÉK harmadik elnöke), Áfra János (a LÉK ötödik elnöke), Barna Péter (a LÉK hatodik elnöke), Strausz Kinga (a LÉK egyik jelenleg is aktív tagja) és Balázs Zoltán (mint egykori LÉK-es) jelenlétével került színrevitelre a LÉK történetének bemutatása. Ahogyan az esten is elhangzott, maguk a tagok és egykori tagjaik is olyan jelenségként tartják számon a műhelyet, amely egyetemi vagy egész debreceni életük egy bizonyos szakaszát meghatározta.

A felolvasással egybekötött estet Urbán Ákos nyitotta meg, s ez a felvezetés ugyan még egy kicsit zötyögősen indult, de a felolvasások után igen izgalmas beszélgetésben folytatódott tovább. A programok sokszínűsége, a közönség kitartása és érdeklődése, és a programok kifogyhatatlan mondanivalója okán, bár a LÉK kis csúszással kezdődött, hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta meg a LÉK életében született versekből válogatott szövegeket 1998-tól napjainkig. Bár szép gesztusként ösztönözte a meghívottakat, mégis többször megemlítették, hogy például az 1998-2001 között született verseket a LÉK-antológiában már nem tartják időszerűeknek, de a történelmi utazás kedvéért mégis eleget tettek ennek az igénynek.
Ezt követően Braun Barna és Reichert Gábor felváltva tett fel kérdéseket a jelenlevőknek. A beszélgetés érdekességét főként abban tudnám megragadni, hogy míg az egymást követő generációk továbbadták a LÉK szellemiségét, az egymással szorosan nem érintkező alapító és a mindenkori jelen LÉK tagjai, akkor és ott a Roham pódiumán, egymás számára más és más aspektusában tárták fel az irodalmi műhely fontosságát, lényegét a maguk idejére reflektálva. Másrészt felszínre kerültek olyan apró történetek is, amik a legutóbbi generációkhoz már nem jutottak el, ilyen módon a meghívottak személyes élményei is felfrissültek, és úgy tűnt, meg is szépültek.

Herczeg Ákos az esemény jellegét ragadta meg, amit az egyetem órái mellett történő szellemi, irodalmi inspiráció gyanánt fontosnak érzett a maga idejében, és előrebocsátotta a jelenlevők számára. Áfra János frappánsan úgy fogalmazta meg, mint amiről nem beszélni jó, hanem benne lenni. Amit még kiemelt, és ezzel mindenki egyet is értett, hogy a LÉK működésének minden időszakára jellemző, hogy a felolvasott szövegekhez értékelő beszélgetés vélemények is társulnak, ezért hasznos időtöltést is jelent, hiszen aki eleget csiszolta magát, megpróbálhatja a különböző publikálási lehetőségeket a Szkholionban vagy a Kulteren. Áfra János ezt az egyetemi élet szocializációjának egyfajta lépcsőjeként emelte ki olyan modellként, ami jól működik Debrecenben.

Reichert Gábor kíváncsi volt arra, hogy a generációk hogyan jelölhetőek ki a közel tizenöt év távlatában. A válasz több irányból, Nagy Pétertől és Herczeg Ákostól érkezett, akik úgy látják, hogy ezek a generációk nagyrészt a „kihalásos alapon” a leköszönő elnök helyét átadva egy-egy személyhez köthetők, de nem lehet annyira markánsan meghúzni a határokat, mivel tagjai folyamatosan átlógnak egy régebbi időszakból egészen máig; idősek és fiatalok is látogatják az esteket. A generációs váltás Vida Virág szerint egy teljesen természetes következménye az egyetemi szervezésű körnek, ezért működése is az egyes elnökök kézről kézre cseréje rugalmasságot biztosít a műhely működése számára. Herczeg Ákos összefoglalta a „LÉK-esnek lenni” tapasztalatát, tehát hogyan változik a tagok szerepe, hogyan lesz valakiből az, aki bemegy az első alkalomra, és néhány év múltán hogyan lesz az, akire öregként tekintenek. Tehát életszakaszt is meghatároz a LÉK, amibe egyaránt lehet belenőni és kinőni. Utóbbi értelmezhető szó szerint, hiszen vannak a LÉK-esek között azóta olyanok, akik az irodalmi alkotással komolyan foglalkoznak. Vida Virág például örömmel látta, hogy az általuk annak idején megalapított műhely még mindig működik, tagjaik és egykori tagjaik értek már el sikereket a kortárs irodalomban. És az idősek, amikor megtehetik, vissza-visszatérnek ezekre az estekre.

Braun Barna az archivációt, az internetes portált hiányolta, és rákérdezett, gondoltak-e valaha a tagok ilyesmire. Vida Virág pontosan vezette és archiválta a LÉK működését az első években, és később ki is adtak egy antológiát Megálló néven – ebben az 1998-2001 közötti időszakról válogatták össze a legjobb LÉK-es verseket. Ennek a kiadott antológiának a folytatása később valamiért elmaradt, de megemlítésre került az is, hogy a Szövegtest (szovegtest.blogspot.hu) ilyen jelleget kíván betölteni, és vállalná a kimaradt időszak utólagos archiválását, vagy legalább a jelen tagok munkájának bemutatását. S ebben szívesen veszi az együttműködést, és vállal szerepet más ilyen jellegű kezdeményezések esetében. Strausz Kinga kiemelte, hogy már jó néhány éve működik a LÉK egy újabb hozzáállása az estek megszervezését illetően, hiszen az alkalmak népszerűsítése érdekében címeket adnak az eseményeknek és külön plakátokat tesznek ki időszakonként, illetve létrehoztak egy Facebook-csoportot, hogy nagyobb hírt és egy visszakereshetőbb belső működést prezentáljon az érdeklődők számára.

Balázs Zoltán az est zárásaként megköszönte a megjelentek munkáját, a szervezők együttműködését és előrebocsátotta a LÉK 2013. február 16-i, 15. születésnapjának megünneplési szándékát. Az est nagy nevetések közepette és kellemes hangulatban ért véget.

Ezután Borsik Miklós kiállításmegnyitója következett a színpadon Nemes Z. Márió és Kerber Balázs közreműködésével. Kerber a kiállításhoz írt beszédét olvasta fel, majd Nemes Z. olvasott képek ihlette szövegeket, míg végül Borsik szájdobolásával véget is ért a II. Spiritusz minifesztivál, a forralt bor égisze alatt.