Kezdhetném azzal, hogy családias hangulatban telt a második Spiritusz Minifesztivál második napja (dec. 11., kedd), de tudvalevő, hogy ez azt jelenti, hogy borzasztóan kevesen jöttek el rá. Minek is kerteljek. Magyarázkodni lehet, hogy félév vége van, a vizsgaidőszak vészesen közeleg, hideg van, túl korai órára volt kiírva a kezdés (18:30), és egyébként is nyakunkon a világ vége, de a legtöbb esetben felfüggeszthető 2-3 órára a tanulás címén való facebookozás vagy szinte bármi egyéb elfoglaltság egy kellemes irodalmi est kedvéért a RoHAMbárban.

Aki mindennek ellenére ott volt, az tanúja lehetett lapunk rendhagyó költészeti műsorszámának. Felolvasott négy szerzőnk, Katona Ágota, Körtesi Márton, B. Horváth László, valamint Braun Barna, bár ő az esemény leírásában „csak” moderátorként szerepelt. Az Ősködő FÉL-est (úgy tűnik, különösen erősek vagyunk a fárasztó szóviccek gyártásában) címen futó felolvasás lényege az volt, hogy az egészen fiatal, nemrégiben indult költők nagyon korai zsengéikből olvastak fel: kamaszkori és elsőként publikált írásokat. Ezzel az a baj, hogy ha a közönség nem ismeri jól a felolvasók mostani, kiforrottabb műveit – meg merem kockáztatni, hogy még ezek sem biztos, hogy egészen kiforrottak – nem fogja különösebben élvezni a kiforratlanokat. A nagyon nagy költők első verseit se tartjuk általában jó műveknek, csak későbbi munkásságukkal összehasonlítva lesznek érdekesek. Másrészről megfigyelhettük a kamaszkorban írt versek jellegzetességeit: az érzelmestől a viccesen undorítóig. Nem vitatható az sem, hogy előfordultak jó megoldások, találó képek. Továbbá elhangzottak olyan művek is, amikre az eddig leírtakat nem lehet vonatkoztatni, pl. egész jól sikerült késő kamaszkoriak, vagy a Kiültetés antológiában, illetve máshol (Apokrif, FÉLonline) már megjelentek. Az egyszerű hallgató számára talán túl élesek is voltak ezek a váltások, túl sokfélét hallottunk ahhoz, hogy mindent rendesen követni tudjunk.

Következett a FISZ programja: Tejpor Újratöltve. Egy amolyan retró, „vissza a ’80-as évekbe” témájú közös elmélkedés és eszmecsere, a végén felolvasással. A színpadon balról jobbra: Szabó Tibor Benjámin, a Kamufelhő írója, Falvai Mátyás prózaíró (Gépindák), Kele Fodor Ákos költő, Csepregi János író és Borbáth Péter író, aki moderálta a beszélgetést. Mostanában az az érzésem támadt, hogy túl sok gyermekkor témájú irodalom születik, ez meg is fogalmazódott abban a felvetésben, hogy meg kéne tiltani a szerzőknek, hogy egy könyvnél több olyat adjanak ki, amiben a gyermekkorukat dolgozzák fel. A végére mégis meggyőztek arról, hogy ez főleg „itt, ebben a Közép-Európai szutyokban” (Szabó Tibor Benjámin) egy kimeríthetetlen téma, amiről nemcsak lehet, de érdemes is sokat, sokféleképpen írni. Legérvényesebb a szubjektív nézőpont, ami a hasonló téma ellenére is egyedivé teszi az írásokat. „De csinál az ember bármit, ami nem róla szól?” (Csepregi János) Közhellyel élve: a körülöttünk lévő világ rengeteget változott az utóbbi évtizedekben – talán ez készteti az írókat arra, hogy, ahogy Falvai Mátyás mondta, az eddiginél korábban forduljanak saját múltjuk felé, akár már 20-as éveikben, ahelyett, hogy öregkorukban próbálnák megragadni a tisztán visszarémlő emlékképeket.

A harmadik, „szörnyek az irodalomban” témájú műsorszám szintén FISZ-es szervezésű volt (Poszt Halloweeni Irodalmi Őrület). A beszélgetést Csepregi János prózaíró vezette rendkívül dinamikusan és szórakoztatóan, résztvevői pedig Mészáros Márton irodalomtörténész, egyetemi oktató, Nemes András prózaíró, Végh Vozo Zoltán kis- és reklámfilmrendező és Kemenes Iván (bevallása szerint ex-)képregényrajzoló voltak. Az eszmecsere főleg zombi és Twilight témában folyt. Megtudtuk, hogy Mészáros Márton olvasás közben korrektúrázza a Twilightot, és példaként hozza fel irodalomelmélet-tanításakor – de tegyük hozzá, hogy ő sem tartja nagyra, csak megfelelő szemléltető eszköznek. Felvetődött, hogy vajon a szóban forgó könyv valamikor a magas irodalom részévé válhat-e. Gondoljunk például Shakespeare drámáira és szonettjeire, amik hajdan egyáltalán nem számítottak színvonalas kulturális értéknek. Jót mulathattunk azon, hogy előkészületben van az első magyar zombifilm, aminek Zombik a Parlamentben lesz a címe! Hogy miről fog szólni? Pontosan arról. A Parlament pincéjében légkondicionálás céljából tárolt jégből zombiként olvadnak ki a régi idők szörnyetegei: Szálasi, Kádár és társai. Az uralmat fölöttük az szerzi meg, akinek fején a Szent Korona. Azt hiszem, mégsem kell féltenünk ezt az országot…

A felolvasások és beszélgetések után Gimpel Tamás, a magyar Villon lépett fel gitárjával és zavarba ejtően önironikus és vicces, tehát összességében jó dalaival. Szép esténk volt. Sajnálhatja, aki inkább facebookozott, vagy a vizsgáira készült!

Fotók: Polgár András