Beszámoló Nagypál István A fiúkról című verseskötetének bemutatójáról

Viszonylag kevés ember gyűlt össze december 4-én este a Nyitott Műhelyben, ám akik végül mégis ott voltak, azok jórészt a fiatal kortárs magyar irodalom jeles képviselőinek mondhatók. A légkör talán éppen a kevés ember miatt így még meghittebb, családiasabb volt, kellemes és érdekes estnek nézhettünk elébe néhány pohár bor mellett.

Nagypál István elsőkötetes fiatal költőt, nemzedéke egyik egyéni hangú, immár ismert képviselőjét Nagy Márta Júlia költő-irodalomkritikus, a József Attila Kör egykori titkára, valamint Izsó Zita, az idén Gérecz Attila-díjjal jutalmazott fiatal költőnő faggatták első, a JAK-füzetek sorozat 175. darabjaként megjelent A fiúkról című kötetéről.

Az estnek feltűnően pozitív vonása volt, hogy a szerző viszonylag sok verset olvasott fel. Nagy Márta és Izsó Zita lényegre törő, felkészült, okos kérdéseket intéztek a szerző felé, olyanokat, melyekre válaszolva a mindenkori olvasónak feltámadhat az érdeklődése a bemutatott kötet iránt. Szóba került sok más egyéb mellett, hogy Nagypál István versei elsősorban a gyermekkor világában helyezik el magukat, a költői beszélő a gyermek még ártatlan, romlatlan perspektívájából igyekszik megszólalni, ám sajnos folyamatos csalódásokkal kénytelen szembenézni, valahol pedig ezáltal válik felnőtté.

Nagypál István kötete három ciklusra tagolódik, melyeknek látszólagos hősei, megszólítottjai három ismert német regény főszereplői, Hermann Hesse Demiánja, Lenz Arnéja és a Robert Musil Törlesse. A költői beszélő őket szólítja meg három cikluson át, ám fokozatosan kiderül, hogy e három különböző maszk mögé bújtatott megszólított valójában egy és ugyanaz a személy, a költő csupán más-más perspektívákból ábrázolja. Szóba került többek között a kötet olykor enigmatikus sorai közül kiolvasható implicit homoszexualitás, a fiú és fiú, férfi és férfi közötti intim viszony, Izsó Zita és Nagy Márta Júlia ilyen irányú, a homoszexuális irodalom / gender irodalom kategóriáira vonatkozó kérdéseire azonban Nagypál István egyszerűen és szűkszavúan válaszolt: megítélése szerint nem sok értelme van az irodalmi művek ilyen jellegű kategorizálásnak, a kötet versei sem hangsúlyozzák annyira, hogy férfi és férfi közötti szerelmi kapcsolatról lenne szó bennük.

A fiúkról című verseskötet, bár címe már magában foglal ilyen jellegű utalásokat, ennél sokkal általánosabb perspektívából közelíti meg a témát: az emberi kapcsolatok nemtől, szexuális orientációtól független jellemzőire kíván reflektálni, egyfajta kapcsolat- és önboncolás keretében feltárni azokat a visszásságokat, mely két, egymáshoz közel álló ember intim kapcsolata során kialakulhatnak. Nagypál István szavaival élve, őt talán kissé pontatlanul idézve a három regényhős a versciklusokban egyfajta negatív fejlődésregény / leépüléstörténet (anti)hősévé válik, a kötet pedig nem más, mint a költői beszélő megszólítottjától, életének egykori talán legfontosabb szereplőjétől való elidegenedésének lírai krónikája.
 

Miként arra Izsó Zita és a Nagy Márta Júlia is kitértek kérdéseikben, a fiatal költő verseinek érdekes tendenciája, hogy elsősorban nem magyar irodalmi hagyományokból, nem kortárs magyar szerzők versvilágából, hanem a világirodalomból merít. Explicit módon megjelenik, bár pusztán csupán egyfajta díszletként és maszkként Hesse, Lenz vagy Musil egy-egy paradigmatikus regényének hőse, ám a kérdésre, hogy kik azok a költők vagy más műnemben alkotó irodalmi szerzők, akik igazán hatottak Nagypál István lírájára, meglepő válaszokat kaphattunk. A költő elsők között említette a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas lengyel költőnőt, Wislawa Szymborskát, valamint a kortárs amerikai irodalom számos jeles képviselőjét, többek között a viszonylag fiatalon nagy karriert befutott Megan O’Rourke-ot és a Nobel-díjra jelölt Joyce Carol Oates-ot, de szóba került Roberto Bolano vagy akár a kortárs magyar irodalom nagyjai közül Kertész Imre is.

A közönség azt is megtudhatta, hogy a jelenleg egyébként Lengyelországban élő Nagypál István a versírás mellett többek között műfordítással is foglalkozik, elsősorban angol nyelvből kísérli meg magyarra fordítani Szymborska, Megan O’Rourke és más kortárs amerikai költők verseit, valamint tervei között szerepel a nemzetközi színtérre történő kilépés, azaz merész, kísérletező módon a saját verseit is angolra fordítja, pontosabban az amerikai angol irodalmi szabályoknak megfelelően angolul újraírja azokat, olykor olyan képeket illesztve a magyar szövegekben olvasható alakzatok helyébe, melyek megítélése szerint az angolszász-amerikai irodalmi hagyomány közegében jobban megállják a helyüket. Sőt, merész módon már el is küldött néhány angolra fordított / angolul megírt verset az egyik legnívósabb amerikai irodalmi folyóiratnak, amelynek szerkesztőségétől izgatottan várja a választ.

Amint az a beszélgetésből kiderült, Nagypál István verseire nem csupán a líra, de a dráma műneme is hatást gyakorolt, általában mindig valakitől valakihez szólnak, ám a megszólított néma marad, ezáltal afféle drámai monológokként is értelmezhetők. A költemények címzettje legtöbbször egy másik, a valóságban is létező, konkrét személy, aki, bár nincs néven nevezve, körvonalai mégis jól kirajzolódnak a kötet sorai között, így a fiatal költő esetén nem igazán volna értelme önmegszólító versekről beszélnünk.
 

Mint az már az elején említésre került, a könyvbemutató kifejezetten pozitív vonásaként értékelhetjük, hogy a szerző és a moderátorok lényegre törően, tömören nyilatkoztak meg a kötet formai és tartalmi elemeiről, és a beszélgetés mellett a viszonylag szerényen, fegyelmezetten megnyilatkozó, a felé intézett kérdésekre pontos és őszinte válaszokat adó Nagypál István pedig jó előadásmóddal olvasott fel a könyv negyven verse közül legalább 10-12 opuszt, kötetbe foglalt lírai munkásságának ezáltal egyfajta keresztmetszetét is nyújtva a jelenlevő hallgatóságnak, igencsak nagy kedvet csinálva a könyv további verseinek elolvasásához.

A körülbelül egyórás beszélgetést és felolvasást immár sokkal kötetlenebb formában baráti hangulatú sörözés-borozás, irodalmi anekdotázás, valamint természetesen dedikáció követte azok részére, akik a szerzőtől kollegiális alapon vagy éppen recenziós példányként megkapták, illetve viszonylag nagy kedvezménnyel megvásárolták a bemutatott verseskötetet. Méltán bízhatunk benne, hogy A fiúkról című verseskötet a JAK-füzetek sorozatába jól illeszkedő, ugyanakkor a költő nemzedékén belül is egyéni lírai hangjának köszönhetően e sorozattól függetlenül is széleskörű szakmai recepciót kiváltó, a fiatal kortárs magyar líra egyik fontos darabja lesz. Miként azt talán éppen Izsó Zita is megjegyezte, Nagypál István könyve az azóta a középnemzedék jelentős képviselőjévé avanzsált Peer Krisztián Belső Robinson című első kötete óta talán az elmúlt 15-20 év egyik legerősebb első verseskönyve magyar nyelvterületen. Bízzunk hát benne, hogy a szerző és műve a nem is olyan távoli jövőben beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Nagypál István a FÉLonline.hu-n megjelent versei itt olvashatók