November 26-án, hétfő este egy érdekes kísérletet tekinthettünk meg a RoHAM Bárban. Az irodalom és a jó ízlés határait feszegető – és sok ponton legalábbis ez utóbbit biztosan áthágó – novellák és vers felolvasására került sor. Sarkítva az volt az est lényege, hogy ki tud undorítóbb szöveget írni, és vállalja be annak felolvasását. Másrészről: mi a művészet egyik lehetséges célja, ha nem az, hogy olyan gondolatokra és érzésekre kényszerítse az embert, amelyek kellemetlenül érintik, amiket inkább elfojtana, valamint a tabudöntögetés, polgárpukkasztás vagy akár a bomlasztás és botránykeltés? Mély, lehetőleg valamit a belvilágában végleg megváltoztató benyomást tenni a befogadóra. Persze lehet ezzel az állásponttal vitatkozni, de elhanyagolni nem. Amit pedig nem érdemes: tagadni, amikor bebizonyosodik, hogy születhet ebből valami zseniális.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy hogyan, milyen körülmények között és kinek jut eszébe egy ilyen est ötlete. Nos, pontosan úgy történt, ahogy azt elsőre bárki elképzelheti magának: művészi hajlamú fiatal értelmiségiek ültek valami romkocsma félhomályában iszogatva és beszélgetve. Igen, mondhatjuk erre, mindenki tudja, hogy a legjobb (agyament) ötletek így születnek, ahogy a világmegváltó tervek, és a bullshitfilozófia gyöngyszemei is, de ezek általában nem szoktak megvalósulni/megjelenni. A Nedv-edzés című felolvasóest viszont, Novák Zsülietnek köszönhetően, tényleg megtörtént.

Elérkezett a felháborító, orgazmikus, az összes létező testnedvtől csöpögő, mit csöpögő, áradó 1. NEDV-EDZÉS! A világ leggusztustalanabb és legundorítóbb felolvasóestjére várjuk mindazokat, akik nem vetik meg a horrort, a pornót, a horrorpornót” – állt a Facebook-esemény leírásában. Alatta pedig, a felolvasók polgári és „pornós” nevei. A plakát szintén alkalmas a nyugalom megzavarására, kedélyek borzolására. Ez egyszerűen vérlázító! – gondolhatták egyesek, például azok, akik az esemény meghirdetése után törölték ismerőseik közül a főszervezőt (bizony, történt ilyen). Maguk a felolvasók is ellentmondásos érzésekről számoltak be. Novák Zsüliet alias Tiger Littlebitch az esemény Facebook-oldalán pár órával a kezdés előtt kilátásba helyezte, hogy ha annyian leszünk, ahányan visszaigazoltunk, 64-en, elsírja magát, „bár az is nedves”. Talán kisebb számú közönségre számított, de szerintem egyértelmű volt, hogy a beígért nyalánkságok sokak fantáziáját megmozgatják annyira, hogy egy dolgosan töltött hétfői nap végén elvonszolják magukat a RoHAM Bárig. Kalapos Éva Veronika alias Eve Silver azt hajtogatta, hogy biztos nem sikerült a követelményeknek (miszerint minél rosszabb, annál jobb!) megfelelő szöveget írnia, szokása szerint elkomolykodta a feladatot, és a többiek bizonyára könnyedén túlszárnyalják undorítóságban. Később, már a felolvasása elején, kiderült, hogy kétségei alaptalanok voltak… Soltész Béla alias Jürgen Schneller-Tiefer pedig arról számolt be, hogy amikor szolid ingében, sötét pulcsijában megérkezett a helyszínre, úgy érezte magát, mint egy konszolidált polgár, aki mit sem sejtve hirtelen egy bűntanyán kötött ki. Ez a későbbi fejlemények fényében különösen mulatságosan hangzik.

Végül azonban mind az öt beharangozott felolvasó fellépett a színpadra. Azt hiszem, nincs értelme annak, hogy részletes leírásokba bocsátkozzak a szövegek tartalmát illetően. A megfelelő módon való befogadáshoz szükség volt arra a közegre: a RoHAM színes festményekkel díszített falaira, a félhomályra, a Novák Zsüliet által moderált, általános jókedvet szító beszélgetésre, a közönség más tagjaira, akikkel együtt lehetett nevetni, fintorogni és egy-egy felolvasás után a megkönnyebbüléstől – hogy vége – felszabadultan tapsolni. Mucha Attila alias Kate White volt az első. Tejes ketchup című novelláját hozta el, aminek említésére többek – úgy tűnt, már korábban olvasták – felszisszentek. Meg is tudtuk, hogy miért… Később még egy hasonlóan szaftos történetet olvasott fel. Németh Dorka alias Dorothy Diamond következett. Azt hiszem, novellája jónéhány nőből kiváltotta az „igen, ez ismerős”-érzést vagy legalábbis a megértő együttérzést, de az nem valószínű, hogy ezt mindegyikőjük be is vallaná. A Kalapos Éva Veronika alias Eve Silver által érzékletesen leírtak, legalábbis annak egyes elemei vélhetően szintén hasonlóan hatottak sokakra. Tudjátok, az a pillanat, amikor valami olyasmit tesztek, amire egyáltalán nem vagytok büszkék, és bevillan a gondolat, hogy „ha ezt anyám látná…”. Novák Zsülietnél (alias Tiger Littlebitch) ismét előkerült a hentesáru motívum, amit szerintem remekül alkalmaz. A történet utal egy korábban megjelent novellájára. Soltész Béla alias Jürgen Schneller-Tiefer egy mai magyar valóságba helyezett történetet épített a válogatott nyalánkságok köré… és mindezt ugyanabban a kellemes, nyugodt modorban olvasta fel, ahogyan szerintem egy gyerekmesét is felolvasna, ha az lenne a feladat. A túl hangosra állított mikrofonja ellenére is ilyennek hangzott. Valamikor közben pedig elhangzott Németh Dorka legelső verse, amit direkt az alkalomra költött, benne bámulatosan nagy mennyiségű vulgáris és tabu szóval. A legnagyobb ovációt kapott szerzőnek díjat is osztottak: az Arany Pénisz Soltész Béla jogos tulajdonába került.

A Nedv-edzés: kulturált felnőttek játéka, ami azt a kérdést feszegeti, hogy vajon mennyi mocskot bír el a nyelv, a szerző lelke és fantáziája, valamint a befogadó agya és gyomra. Lehet, hogy ez így leírva nem hangzik valami jól, de nagyon szórakoztató volt, és tényleg, a következményekkel járó mély benyomás sem maradt el. Még most is folyton az esthez kapcsolódó asszociációim vannak mindenről. A felolvasások alatt végig le voltam nyűgözve, hogy mi mindent le lehet írni, amiről alap esetben nem is gondolná az ember. Pontosabban azt gondolná, hogy nem szabad, nem illik. Pedig mi baj is származhatna belőle? Úgy tűnik, semmi. És mi jó? Ezt mindenki eldöntheti a történtek és az itt leírtak fényében.

Aki nem hiszi, járjon utána: a sikerre való tekintettel tervben van további Nedv-edzések megrendezése.

 

Fotók: Jozifek Zsófia