Vagány Históriák – Beszélgetés az irodalom és a gazdaság kapcsolatáról.

Kénytelen vagyok bevallani, engem harmadik megtekintéskor is képes volt valamivel lenyűgözni a Vagány Históriák fotósorozat. Ez esetben azzal, hogy végleg bebizonyosodott, ez a forma valóban túl tud lépni a képen látható szerzők és azokat személyesen is ismerők szűk szakmabeli körén, és olyan érdeklődőkkel is képes felfedeztetni a kortárs irodalom nagyon is élő, eleven és nem utolsó sorban élvezetes mivoltát, akiket a hagyományos kultúraközvetítési módokon nem feltétlenül sikerült a témával megszólítani.

Ez esetben nem a megszokott mainstream (pesti) helyszínek egyike, hanem a pasaréti Bálint Galéria Kávézó adott otthont a rendezvénynek, mely egyrészt egy Beszélgetés az irodalom és gazdaság kapcsolatáról címet viselő kerekasztal-beszélgetésből, illetve a portrésorozat vetítéséből állt. Utóbbit most is gitárzene (Kardos Dániel) és a fotókon szereplő szerzők által kiválasztott versek felolvasása (Fekete Réka Thália) kísérte.

Bár az est összességében jól sikeredett, mindez egyáltalán nem a kerekasztal-beszélgetésnek volt köszönhető. Soknak tűnt az öt meghívott vendég (Tas Krisztián, a II. Kerületi Városfejlesztő Zrt. vezérigazgatója, László Géza, a Netvestor Kft. elnöke, Térey János író, költő, drámaíró, műfordító, Balogh Endre, a Prae.hu kulturális portál főszerkesztője, Fabricius Gábor reklámszakember, designer, filmes – a moderátor pedig Péczely Dóra szerkesztő volt), s valószínűleg a téma is túlságosan nagy területet kívánt felkarolni. Ezenkívül, bár mindig örömteli, hogy aktív és érdeklődő a közönség, közbevetett kérdéseik azonban tovább forgácsolták a beszélgetés egységét, amelyre így végül ráillett a híres szófordulat: ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét.

Nagyon hamar szóba kerültek a sztereotípiák, felbukkant az elefántcsonttorony kifejezés is, illetve hogy a kreatív szakmák (marketingesek, reklámszakemberek) és az irodalmi élet képviselői között nincs párbeszéd és nem értik, nem ismerik egymás értékeit. Ezt ironikus módon a gondolatmenetet megfogalmazó Fabricius Gábor demonstrálta legjobban, amikor például felvette azt, hogy egy szerzőnek el kellene döntenie, akar-e sok emberhez szólni, utalva arra, hogy az írók még mindig az elefántcsonttornyaikban vannak, és valójában nemigen foglalkoznak az olvasóval. Péczely Dóra erre replikázott: szerinte alap, hogy egy szerző azt szeretné, írásait minél több ember olvassa.

Szó volt pozitívnak tartott kezdeményezésekről is, mint például a Red Bull által felkarolt Pilvaker Slam Poetry rendezvényről, de arról is, hogy az irodalom bizonyos rétegei nem képesek elérni azt az ingerküszöböt, hogy bekerüljenek a szponzorációs áramkörbe.

Alapvetően két témakör, a könyvkiadás és a rendezvények köré csoportosultak a felvetések. Balogh Endre a hallgatóság soraiból érkező kérdésre (van-e egyáltalán állami támogatás a könyvkiadásban) válaszul gyorstalpalót tartott az állami finanszírozás és a magánmecenatúra jelenlegi állapotáról és lehetőségeiről, ebből kibontakozóan szóba került az is, hogy jó lenne, ha a sporthoz hasonlóan e területen is létrejönnének a magánszektort a támogatási rendszerbe hatékonyan bevonó adó- és egyéb kedvezmények.

Az irodalmi rendezvények tekintetében a fizetős/nem fizetős program kérdése volt a neuralgikus pont. Kissé furcsán hatott, hogy minderről hipotézisként ejtettek szót a résztvevők, miközben valójában az elmúlt időszakban egyre gyakoribbakká váltak a belépődíjas felolvasóestek és irodalmi beszélgetések, és úgy tűnik, emiatt nem fordulnak el az érdeklődők az ilyen típusú rendezvényektől. Mindezt egy ad hoc szavazással (akkor is eljöttek volna erre az estre, ha pénzt kértek volna érte? ) a mostani közönség is bizonyítani látszott. A beszélgetésbe egyébként bekapcsolódott a kávézó tulajdonosa is, ő saját bevallása szerint nem merne pénzt kérni a nála zajló irodalmi rendezvényekért.

Érdekes lett volna, de megint csak éppen hogy belekaptak a beszélgetés résztvevői abba témába, hogy hasonlóképpen kellene az irodalmi életnek is eljárnia, mint ahogy a borász szakma tette: összefogva, egységben sikerült elérniük, hogy szinte magától értetődő és természetes legyen a fogyasztók számára is, hogy termékeik annyit érnek, amilyen összegre sikerült ezzel az összefogással az árakat felverniük.

A beszélgetés azonban itt hirtelen véget ért, de rövid szünet után folytatódott az est a Vagány Históriák vetítésével. A legutóbbi alkalomhoz képest annyi újdonsággal, hogy az erre az alkalomra felkért előadó, Fekete Réka Thália igyekezett mindegyik szöveget annak lehetőségeihez mérten dramatizálni.

Így varázsoltak Kardos Dániel gitárjátékával együtt például Miklya Anna szövegéhez egy zsúfolt helyen sok-sok csacsogó női hangból kiemelkedő szintén csivitelő szólamot, így énekelték el Szálinger Balázs versét, mintha egy népdal lenne, s mondták el a női hangot a férfihang által visszhangozva Gerevich András szövegét. Továbbá érdekes volt még, ahogyan Fehér Renátó versét a szinte már elviselhetetlen ordításig fokozódó hangerővel adta elő a színésznő, és nagy sikert aratott Lanckor Gábor alkotásának előadása is.

Az eldalolt Szálinger-vers az elején (a költő mosolyt fakasztó portréjával együtt) azért is bizonyult fontosnak, mert ez volt a pont, ahol tényleg sikerült az est második részére is szép számmal maradt közönségnek feloldódnia, valamint az utolsó kétséget is eloszlatni, hogy valami véresen komoly, merev, az élettől idegen, patetikus jelenséggel lenne itt dolgunk. Ezt az oldottságot tovább fokozták az olyan versek is (például Pál Dániel Levente kiválasztott szövege), melyekre a közvetlen és profán hang volt a jellemző, és ami szintén közvetlen reflexiót váltott ki a nézőkből, rávilágítva arra is, hogy el lehet végre felejteni az iskolából hozott esetleges rossz élményeket, nem kell azon rágódni, vajon eléggé magasztosan viszonyul-e a hallgató a vershez, s hogy vajon azt gondolja-e, amit kell/illik róla.

Lényegét tekintve sikeresnek volt tehát mondható ez az este, minden bizonnyal nem csak a jelenlévők számát tekintve, amely átlépte a bűvös harmincat, hanem az élmények tekintetében is, s talán megint sikerült szerezni néhány új, lelkes rajongót a kortárs irodalomnak.

2012. november 7. Bálint Galéria Kávézó

Fotók: Szőcs Petra – Forrás : Prae.hu Facebook galéria