Egy 19. század végén épült pesti bérház belső udvarába nyíló, elegáns galériába lépve senki nem számítana rá, hogy az ajtó mellett egy megkötözött, forró viasszal telefröcsögtetett meztelen prostituált fogadja. Arra sem, hogy egy vörös latexruhába gyömöszölt domina cigarettázik vele szemben. Sőt, egy megkötözött és fejjel lefelé fellógatott nő látványa is megdöbbenést okozna. Kivéve az Alkotmány utca 18-ban.


Nathalie Daoust kanadai származású fotóművész személyesen kereste meg a kArton Galériát legújabb (2009-es) projektjének, a Tokyo Hotel Story bemutatásának céljából. Daoust művészetének központi témája az egyén álomvilága, a realitásból való kilépés egyetemes igénye, a fantáziálás, a látszólagos stabil valóság mögött megbúvó tabuk leleplezése.

Saját bevallása szerint mindig az intimitás és a fantázia birodalma érdekelte, de legfontosabb inspirációit az új helyzetek és világok sötét és idegen oldalai nyújtották. Első szóló munkája 1997-ben készült el, amelyben a New York-i Carlton Arms Hotel szobáit örökítette meg (New York Hotel Story). Itt találkozott egy japán házaspárral, akik meséltek neki a japán szado-mazo kultúráról. Következő projektjei (Tokyo Girls, Street Kiss Brazil, Hide & Sex) egyre inkább a nőiségre és a szexualitásra koncentráltak (sztriptíz táncosokat, brazil bordélyházakat, japán prostituáltakat örökített meg). A nyilvános házak úgy jelennek meg képein, mint a valóságból való kilépés helyszínei, egyfajta álomvilágként, ahol az intimitás és a perverzió is megfér. Egy megfoghatatlan birodalmat fedez fel az igazság, a fantázia és az emberi vágyak küszöbén, ahova kívülálló nőként egyedül fényképezőgépe révén nyert bebocsájtást.

Most látható projektjében elmélyíti kutatásait a női szexualitás és a gender sztereotípiák irányába, hangsúlyosabb elemmé lép elő a szürrealitás és a szexualitás. A fotósorozat kétéves alkotói folyamat eredménye, amelynek során a művésznő több hónapra beköltözött az Alpha In-be, Japán egyik legismertebb és legnagyobb bordélyába. Összesen 39 nőt fotózott le „privát” szobájukban (minden szoba egy-egy tematika szerint van berendezve, amelyekben a prostituáltak megadott szerepeket játszanak), a munkájukhoz szükséges ruhákban, jellegzetes felszerelések között. A képek álomszerűségét az utómunkálatokkal kialakított színek és az elmosódott képszélek hangsúlyozzák, ugyanakkor beállításukban leginkább a mai divatfotókhoz hasonlatosak.

A sorozatot őszinte és brutális képek alkotják, amelyeken a női test a vágy tárgyaként jelenik meg, hol alávetett, hol domináns szerepben, de mindenképpen a férfi fantázia kiszolgálójaként. Daoust sokat merít a hagyományos ikonográfiai elemekből: ilyen például a tükör (amely gyakran a nézés és a vágy kapcsolatát problematizáló kellék), a díványon heverő akt (a fekvő nő hagyományosan a férfi szexuális birtokbavételének van kitéve), vagy épp a néző tekintetét viszonzó, csáberejével tisztában lévő kurtizán. Külön részt képeznek a kiállításon a levelezőlap méretű, három dimenzióban megtekinthető szobák (egyfajta műteremképek), amelyek a lányok nélkül leginkább kínzókamrákra emlékeztetnek.

Daoust előítéletek nélkül fotózta le a lányokat, akikkel a több hónapos együttélés során összebarátkozott. Foglalkoztatja, hogy olyan nők, akik anyagilag nem szorulnának rá ilyesfajta munkavégzésre, miért teszik mégis azt, amit tesznek, helyes-e, hogy ezt teszik, és elfogadható-e, ahogy ezekkel a nőkkel bánnak? (Érdemes megjegyezni, hogy Daoust fotóalanyai büszkék rá, hogy Japán legnépszerűbb bordélyházában dolgoznak, kifejezetten szerettek volna a képsorozaton szerepelni, míg a hotel tulajdonosa, félve az esetleges rossz színben való feltüntetésért, csak három elutasítás után adott engedélyt a felvételek elkészítésére).

A kiállítást megnyitó Oltai Kata szerint a csillogó csomagolások és az origami hazájában teljesen természetes, hogy a nőkkel is „ezt” teszik (a képeket elnézve: becsomagolják és hajtogatják őket), a mi kultúránkban azonban tabunak számít az efféle szexuális orientáltság. Ezért hatnak itthon különösen felkavaróan a képek, ahogy a hotelből származó, a vendég igényeit felmérni hivatott kérdőív is, amely csak tárgykörében tér el a hivatalos adatlapoktól: tárgyilagosan kérdez rá különböző szexuális tevékenységekhez való viszonyulásunkra, eszközökre, azok alkalmazásának területére, egyszóval mindenre, ami a vendég kielégítéséhez elengedhetetlenül szükséges.

A tárlat október 26-ig látogatható a kArton Galériában.

képek: kArton Galéria