Második állomás

A FISZ/BOOK címen futó rendezvénysorozat második eseménye a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék irodájában került megrendezésre. Az Alföld stúdió és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) sikeres együttműködésének eredményét is jelzi ez az esemény, amely nem egy egyszerű író-olvasó találkozó volt.


Az iroda falán található változatos témájú poszterek (Metallica, Animax, képregény-figurák) már megadták a kellő alaphangulatot a látogatóknak ezen a pénteki napon (okt. 12.), amely egyébként Parti Nagy Lajos, a posztmodern egyik „atyjának” születésnapja. Az érkező vendég Parti Nagy írásművészetének alapos értője és nagy tisztelője, Németh Zoltán szlovákiai magyar író, költő, kritikus, szerkesztő, irodalomtörténész, egyetemi oktató volt, aki idén márciusban kapta meg a József Attila-díjat. Fodor Péter előszava után az esemény masinisztája, Korpa Tamás indította el a „gőzmozdonyt”, ahogy ő fogalmazott.

Németh verseit brutálisan őszinteként és megrendítően komplikáltként jellemezte, valamint megemlítette az értelmezés örömteli nehézségeit töredékek, töredékes szövegszervezés és átiratok esetében. Németh idegenszerű nyelveket állít elő, épít össze, szavakat hoz létre, legújabb verseskönyvének címe is jellemző példa lehet: Boldogságtelep, vetélőgépben. Miután Korpa Tamás felskiccelte a vendég portréját, egy beszélgetés célirányába haladt a „mozdony”, majd átadta a szót, hogy „kibomoljon, mint egy hangulat”. Németh először a határátlépéseket emelte ki ösztönző erőként (emlékezhetünk korábbi nagyhatású könyveire, pl. A perverzió méltósága; A haláljáték leküzdhetetlen vágya; Állati nyelvek, állati versek). Felteszi a költői kérdést: ki foglalkozott például a vakondpatkányok (más néven: földikutyák) nemi életével? Ezeknél az állatoknál a szupernőstény rákényszeríti a többi nőstényre az akaratát, hogy egyék meg az ürülékét, és ezzel nyomja el a többi nőstény nemi vágyát, úgy, hogy az elfogyasztott ürülék közben mintegy öröm- és elégedettség érzetet jelent a „fogyasztóknak”. Fogságban ez a folyamat nem működött, mert a gondozók elvitték az ürüléket. Ezzel felborult a rend. Ebből vezette elő a vendég azt a kérdést, mennyire esetleges a létezésünk? Mennyire vagyunk vakondpatkányok?


A perverzió méltóságától a bolgár kalauz problematikájához jutunk el. Kosztolányi, Láng Zsolt és Borbély Szilárd után Németh is problematizálta az Esti Kornél-történetet. Az ő verziójában egy magyar lány a bolgár kalauz, és ezáltal az eseményeknek újfajta olvasatát mutatja meg. Ez a bolgár kalauz megszerzi, elveszi Esti Kornél élvezetét, megszégyeníti a férfit. Alkotói munkamódszeréről ennek kapcsán megtudjuk, élvezettel böngész életrajzokat, több témába vágó (gyakran teoretikus) művet olvas inspiráció gyanánt (Sade, Barthes, Lautréamont), de a személyiség a legfontosabb neki. Sokszínű munkásságát jelzi az Állati nyelvek, állati versek című kötete, amelyet egyfajta „beteg” gyerekversszerűségként, vagy lírai idiotizmusként jellemez.

Lehetőség nyílt kérdéseket is feltenni. Áfra János például arra volt kíváncsi, miért távolítja el a hagyományos nyelveket magától, Herczeg Ákos szerint viszont néha nagyon szükséges egyfajta előszó vagy utószó a Németh-kötetek befogadásához, hogy ráismerjünk a (felszíni) perverzió mögötti koncepciókra. Felvetődtek lírai problémák, mint a „lehetséges-e szőrös könyv”, illetve, hogy hogyan épüljön fel egy vers: „egyenesen”, mint Illyésé, vagy „kereszteződésekként”, mint József Attiláé, és ha már: hogyan tükröződjön vissza a vonatablakon.


Németh irodalomtörténészi elveiből kaptunk ízelítőt, amikor ismertette elméletét, miszerint a posztmodernnek három releváns irányzata különíthető el: korai, areferenciális és antropológiai. Lapis József véleménye szerint, érdemes a különbségtevés milyenségét egyértelműen kijelölni: az első kettő „posztmodern”-típus poétikai-stilisztikai, míg a harmadik elsősorban tematikai alapokon nyugszik. Fodor Péter a nyelv és a trauma kapcsolatát, valamint a nyelvhez jutás dilemmáját vetette fel, amelynek kapcsán szóba került A szürke ötven árnyalata című sikerkönyv, amelyet ponyvaként definiáltak. Szirák Péter nem feltétlenül a referencialitást és areferencialitást vélte kulcsszónak a jelen írástendenciái kapcsán, ő inkább elmozdulna a szatíra, az identitásprobléma és a társadalomtörténet bevezethető szempontjai felé. Németh Zoltán a témát kibontó könyve (A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája) hamarosan napvilágot lát.

Fodor Péter utolsó kérdésével arra volt kíváncsi, Németh Zoltán miben leli örömét olvasóként mostanában. A vendég például Durs Grünbein verseit és a Barabási-féle hálózatelméleti könyvet említi. Ezután kötetlenebb, személyes beszélgetés kezdődött a résztvevők között. A FISZ/BOOK „gőzmozdonya” tovapöfögött a következő állomások felé. Az irodalombarátok mindenesetre lájkolják.

Fotók: Bartha-Tóth Alexandra