Van élet a könnyűzenei finomságokra vágyóknak a nyári fesztiválok után is. Beindult a klubszezon, kint az eső szemerkél, lent zúgnak a gitárok. A szegediek egy Heaven Street Seven – Vad Fruttik párosítással múlathatták a bánatukat október 12-én a JATE Klubban.
Mindkét banda megtöltötte a koncerttermet, a közönség lelkesen énekelte a HS7, valamint ordította a Fruttik refrénjeit. Előbbi négy év után új nagylemezzel jelentkezik, Felkeltem A Reggelt címmel, ennek kapcsán beszélgettünk a frontemberrel, Szűcs Krisztiánnal.


FÉLonline.hu: Mivel teltek az elmúlt évek a dalok gyártása mellett?

Szűcs Krisztián: Rengeteg mindent csináltunk. Tizenöt éves lett közben a zenekar, volt egy születésnapi koncert, megjelent egy válogatáslemez, tavaly kijött egy három számos EP-nk, klipeket csináltunk, sok minden történt. Mindenki foglalkozott a kis családjával is, már hét gyerek van a zenekarban, de mindeközben folyt az aknamunka, hogy elkészítsük előbb-utóbb az új lemezt, én otthon suttyomban a kis szerkezetemmel (zsebéből előhúz egy pendrive-ot) felvettem dalszösszeneteket, ezeket szép lassan felépítgettük és mostanra jutottunk el odáig, hogy ebből lett egy lemez.

Kell űr egy zenekarnak két nagylemez kiadása között, vagy működhet az, hogy folyamatosan születnek meg a dalok? Nálatok hogy megy ez?

Szerintem ez olyan dolog, hogy akkor kezd el az ember dolgozni egy új anyagon, amikor van min dolgozni, ilyesféle összefüggés nincs. Épphogy kijött a lemez, de nekem már van 3-4 olyan dal a fejemben, amit legszívesebben már most megcsinálnék, de ez nyilván még érni fog, nem mostanában fogunk ezekkel előhozakodni. Nálunk ezzel kevésbé szokott gond lenni, inkább az a kérdés, hogy hova rakjuk a meglevő anyagokat. Igazából mi nem gondolkodunk ilyeneken annyit, hogy ezt pontosan hogy érdemes csinálni, amikor eljön egy olyan időpont, hogy megjelenik egy lemez, akkor kell azon gondolkodni, hogy mivel érdemes előhozakodni úgy, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés az információ, de ezek magát a kreatív folyamatot nem befolyásolják.

Hány számból válogattátok össze ezt az anyagot? Úgy csináltátok, mint a Red Hot Chili Peppers, hogy felvettetek 30 dalt, és abból válogattatok ki 11-et, vagy konkrétan ezt a mennyiséget gyártottátok le?

Én nagyon szeretem az RHCP-t, de abban a metódusban, amit felvázoltál, én kurvára nem hiszek. Hallottam már ilyet, hogy valaki felvesz körülbelül 2600 számot, és a legjobb hatot választja ki belőle, de én ezt egyáltalán nem is értem. Úgy vagyok vele, hogy ha elkezdünk csinálni egy dalt, és az nem igazán jó, vagy csak közepes, akkor előbb-utóbb az a kukában landol. Amire azt mondjuk, hogy tök jó, azt megtartjuk. Mi nem írtunk sokkal több dalt, csak ezt a tizenegyet, azaz még plusz egyet, de annak is lesz még helye a későbbiekben.

A hangszerelésetek hallhatóan változott, több a szinti az új lemezen, ez tudatos?

Tudatosnak is fel lehet fogni és van is benne igazság, most egy csomó dal nem úgy készült, hogy a próbateremben összerántottuk őket, aztán úgy, ahogy voltak, felvettük, több minden történt a stúdióban. Én ezt inkább úgy mondanám, hogy a dalok köré építettük fel a hangszerelést, és ennek valószínűleg az a hozadéka, hogy nagyobb szerepet kaptak a szintik és a különböző hangszerelések, amelyek nem egy klasszikus rock ‘n’ roll lemez attribútumai. Csináltunk azért zúzós gitárszámokat is, tehát egy egészséges arány van a kettő között. Őszintén szólva, annyi minden történik mostanában a világban, meg annyiféle dologról mondják, hogy ez a jó, meg az a menő (ez annyira nem is érdekel minket), szerintem az a legfontosabb, hogy ha van egy dal, amiről azt gondoljuk, hogy fontos, hogy létezzen és hallják az emberek, annak a lehető legszebb ruhát adjuk. Ehhez mindegy, hogy hárfát, 16 gitárt, ugandai ütősöket vagy szintit használunk, az a lényeg, hogy jó legyen, nagyjából ennek a szellemében csináltuk a lemezt.

Eddig hogyan fogadta a közönség az új dalokat?

Még nem sok olyan koncert volt, ahol azokat játszottuk, de mielőtt még megjelent a lemez, többször előadtuk a Nem elég c. dalt, amit most a rádióban hallhat a közönség, de én még ezelőtt megtaníttattam a refrénjét, ez szuperül működött, és úgy tűnik, fogékonyak a többi új dalra is.

Egy másik portálon azt nyilatkoztad a Három bárány c. dalról, hogy egy számítógép háttérképe ihlette. Minden szöveg megírásánál ilyen egyszerű dolgok inspirálnak, vagy ez csak egy ihlet forrása volt a sok közül?

Szerintem ennek az a lényege, hogy az ember érzékeny legyen arra, ami körülötte történik, hogy szöveget tudjon belőle írni. Ez igazából lehet bármi, lehet, hogy olvasol valami iszonyú komoly filozófiai témáról, és arról jut eszedbe valami, vagy például meglátom a zuhanyrózsát, ami mellett éppen állunk; meg kell látni ezekben azt, ami megszólít valahogy. Ebben az esetben az történt, hogy ott volt a monitoromon három birka, amit a csodálatos menyasszonyom állított be háttérképnek, és éppen akkor volt egy dal, amin gondolkoztam, hogy milyen szöveg kellene rá, elkezdtem énekelni, hogy „Háárom báárány…”, innentől kezdve már adta magát a dolog. Elég vicces, van, hogy így születik meg egy szövegem.

Eddig a Gesztenyefák alatt és a Réten c. nótákhoz készült klip. Ezeken kívül terveztek még forgatást?

Természetesen igen, azt még pontosan nem tudom megmondani, mikor, mert még nagyon benne vagyunk a lemezbemutatókban, koncertekben, tervezünk ilyet, de erről még bővebben nem tudok semmi okosat mondani.

A 11 új szerzemény közül melyikre vagy melyekre vagytok a legbüszkébbek?

Erre a zenekarból mindenki mást mondana, sőt én magam sem tudom eldönteni, elég sok dal közel áll hozzám és mindegyik más okból. Amiket nagyon szeretek, az a 974, a Zselé, vagy a lemez utolsó száma, az Úristen, amit egy szál gitárral vettünk fel egy templomteremben, ami most már egy iskolaként funkcionál, de az akusztikája is olyan, mint egy templomnak, meg úgy is néz ki belülről. Ez már demo verzióban is egy elég fontos dalnak számított, nagy élmény volt a zenekarnak ilyen körülmények között felvenni.

Vannak, akik azt mondják, ez lett a legjobb HS7-lemez. A zenekar mit gondol erről?

Az elég szomorú lenne, ha azt mondanánk, hogy nem ez lett a legjobb (nevet), hiszen még olyan friss, de meg tudnék esküdni arra, hogy két év múlva is azt mondanám, hogy az egyik legjobb lett. Úgy érzem, hogy az, amit eredetileg elképzeltem, amikor a kanapén üldögéltem otthon gitárral a kezemben, nagyjából megvalósult. Ez, még ha nem is tűnik annak, valójában egy nagyon nagy dolog.

A Felkeltem a reggelt című új HS7-album október 3-án került a boltokba. A zenekar lemezbemutató koncertje ma este lesz az Akvárium Klubban.

Fotók: Szabó Attila / PartyPonty