Nagyszabású díjátadóval, közönség és zenészek által megszavazott elismerésekkel, impozáns line-uppal ünnepelte idei utolsó nyitvatartási napját a Zöld Pardon. A vasárnapi rossz idő ellenére a közönség kitartott, úgy fest, hagyomány lesz a Zenész Piknik.


Nem mondanám, hogy kegyes volt az időjárás hozzánk: a leghosszabb nyári fesztiválként emlegetett Zöld Pardon esős, igazi őszi hangulatú, de cseppet sem szomorú vasárnapon zárta szezonját. Bár a Facebook-eventnél közel háromezren jelezték részvételüket, az esti fő attrakción alig 200 ember tette tiszteletét.

Meglepően jó hangulatú rendezvényen találtuk magunkat annak ellenére – legalábbis a közönség kedvét nem szegte – , hogy a mi olvasatunkban a zenész-közönség közvetlenség és közös buli oly mértékben nem valósult meg, hogy tán még kiélezettebbnek is érzékeltük a zenész backstage – közönség – sajtó hármas elkülönítést, mint más fesztiválokon, koncerteken. Ellenben remekül működött a színpad mögötti bejáratnál a „zenész simogató”, ahol állatkerti szokásokat megszégyenítve bámészkodott a közönség (értsd: rajongó lánykák és fiúk), hogy a kordon túloldaláig merészkedő zenészeket „megsimogathassa”. Annyira elragadott az állatkerti hangulat, hogy félszemmel már kerestem a pultnál a „Zoo csemege kapható” feliratot.

Az este folyamán kiosztották a közönségszavazás és a szakma által odaítélt díjakat is, ugyanis előzetesen különleges elnevezésekkel definiált kategóriákban indított közönségszavazást a Zöld Pardon idén első alkalommal, ám hagyományteremtő szándékkal. A kétkörös szavazás (szeptember végéig szabadon jelölhette kedvencét bárki, a második szakaszban, október 1-12. között pedig a kategóriánként döntőbe jutott 5-5 előadóra lehetett voksolni) rövid idő alatt lett rendkívül népszerű a közönség körében – több ezren adták le voksukat a ZP Facebook-oldalán. A beérkezett szavazatok alapján végül az alábbi előadók részesültek díjazásban a 2012. október 14-i, vasárnapi gálán:

Az idei szezon legjobbjai a közönség szavazatai alapján:

1. “Lássam a kezeket!” (A legjobb koncertzenekar) – Vad Fruttik
2. “Legény a háton” (A legjobb frontember) – Sena Dagadu (Irie Maffia)
3. “A mi világsztárunk” (A legjobb angolul éneklő előadó) – Irie Maffia
4. “Unokáink is vágni fogják” (Az év dala) – Punnany Massif – Élvezd
5. “Szállóige lesz” (A legjobb dalszöveg) – Punnany Massif – Pécs Aktuál X
6. “A jövő zenéje” (Az év felfedezettje) – Compact Disco
7. “Elfogadnám apámnak/anyámnak” (Életműdíj) – Nagy Feró
8. “Nem rugdosnám ki az ágyamból” (A legvonzóbb előadó – férfi vagy nő) – Fehér Balázs (The Carbonfools) és Pásztor Anna (Anna And The Barbies)

A szakma a fentieknél valamelyest hagyományosabbnak mondható kategóriákban nyilvánította ki véleményét a hazai zenésztársadalom képviselőiről:

Szakmai díjak – a ZP-ben fellépő zenészek szavazatai alapján:

Legjobb dobos – Nagy Dávid (Óriás)
Legjobb basszusgitáros – Papp Szabi (Supernem)
Legjobb gitáros – Mészáros Ádám (Péterfy Bori & Love Band) és Lukács Peta (Bikini) HOLTVERSENY!
Legjobb billentyűs – Sárközi “Papa” Zoltán (30Y)
Legjobb énekes – Sena Dagadu (Irie Maffia)
Legjobb egyéb zenész – Subicz Gábor (PASO)
Legjobb hangmérnök – Maczkó Róbert (Csík zenekar, Óriás, Kispál és a Borz)
Legjobb fénytechnikus – Porkoláb Tamás – Egér (Quimby, Tankcsapda, Kowalsky)
Legjobb road – Bygyó (Artistatement Backline)
Legjobb sofőr – Kondella Krisztián (Subscribe, Jamie Winchester)

Itt nem voltak nagy beszédek, nem volt se estélyi, se szmoking, csupán Sena mondta el dalban a köszönetét, melyet a közönség jelentős része nem tudott értelmezni, tekintettel az Irie Maffia énekesnőjének kiváló angolságára.

Közben zajlottak a koncertek, a zenekarok átlagosan 3-5 dalra kaptak helyet a programban. Rohanás volt az egész, piknik helyett inkább lóversenyre emlékeztetett, futtában osztották ki az elismeréseket két átszerelés között. Tudom, nem szabad egy Comet gálához hasonlítani egy ilyen eseményt, mégis az oly nagyra becsült díjak és díjazottak jelentéktelenné váltak, mintha egy falunapi gyermekrajzverseny délidei zsűrizésén lettem volna.
A zenekarok sem hozták azt, amit megszoktunk. A Punnany Massif tagjai úton a ZP felé minden bizonnyal ráakadtak egy ősrégi Backstreet Boys vagy ‘N Sync cd-re, ugyanis az Érezd! erősen „kilencvenes évek fiú bandái” stílusúra sikeredett, míg az Óriás nem tudta pótolni a Subscribe betegség miatti hiánya okozta űrt.

A nemrégiben sütögetett, Beatricéből ismert Nagy Feró is tiszteletét tette a ZPZP-n. Nemzeti csótányunk nemcsak a színpadot kapta néhány dal erejéig, de az életműdíjat is a közönségszavazás alapján, bár arról csak találgatni lehet, hogy kora okán vagy az X-elgetős műsor okozta hirtelen újrahasznosított népszerűsége miatt érdemelte ki ezt a megtisztelő címet, maga mögé utasítva olyan neveket, mint Beck Zoltán (30Y) vagy Lovasi András (Kiscsillag, Kispál és a Borz).

A zenekarok sorát a magyar folklór recycling éllovasa, a CSÍK Zenekar zárta, és már cseppet sem bánom, hogy lemaradtam az otthoni szüreti felvonulásról. A nagyobb fesztiválokon ezreket vonzó csapat egyrészről kiváló értékeket képvisel, remek zenészekből áll, másfelől viszont könnyű úgy sikeresnek lenni, hogy régmúltba veszett énekkönyvek kodályi kottáit leporolva Quimby- és Kispál-dalokra rántunk rakott szoknyát, rámás csizmát. Divat a magyar, az bebizonyosodott, ellenben szeretnék végre valami igazán eredetit és önállót hallani a Janicsák Veca által már porba tiport Most múlik pontosan helyett.
A szervezők vigyáztak arra, hogy mindenki kipihent lehessen hétfőn, a koncertprogramok este nyolc órakor véget értek, utánuk DJ-k vették át a terepet. Mindent összevetve a kiváló ötlethez hiányoltuk a kiváló megvalósítást. Reméljük, hogy az elkövetkezendő évek ZPZP-i nívós szakmai díjátadókká, és nem csupán Facebookon, hanem szemtől szembe is közönségbarát eseményekké fejlődnek majd.

Fotók: Kiss Gusztáv