Az augusztusi rendhagyó tárlatvezetés és a szeptemberi felolvasóest után az Új magyarhangok rendezvénysorozat keretében Nemes Z. Márió és Áfra János olvasott fel október 11-én este a székesfehérvári Museum Caféban. Megtudhattuk tőlük, milyen érzés egy JAK-kötet szerzőjének lenni, hogyan készültek el az egyes könyvek, és azt is, kik olvassák el legelőször elkészült szövegeiket.

Áfra János Glaukóma című, 171. sorszámot viselő JAK füzete idén, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, és mint elmondta, olyan nevek után, mint Borbély Szilárd, Nádas Péter vagy Szijj Ferenc, hatalmas megtiszteltetés a sorozat szerzőjének lenni. Az első kötetét 2006-ban szintén a JAK gondozásában megjelentető Nemes Z. Márió szerint is „jó buli” egy ilyen könyv, hiszen valamivel nagyobb figyelem, több fény vetül ezekre a kiadványokra: többen olvassák, nagyobb kritikai visszhangot kapnak, és ez egy fiatal, pályakezdő költő számára nagyon sokat jelent. Áfra is osztotta pályatársa véleményét, elégedett 500 példányban kiadott könyve fogadtatásával és hogy „elfogadható mennyiségben” talált gazdára.

A Új Magyar Képtár állandó kortárs kiállítását népszerűsíteni hivatott rendezvénysorozat atyja, Czinki Ferenc második kérdése a könyvek vizuális megjelenésére, a borítókra és ezek elkészültére irányult. Áfra elmesélte, hogy a Glaukóma arculatát egykori mesterének, a képzőművész Süli-Zakar Szabolcsnak köszönheti, akivel sokat dolgoztak, míg végül kialakult a mostani minimál dizájn. A könyvben az egyes fejezetek mellett közölt félarcok egyre „öregszenek”, és egyre jobban hasonlítanak a szerző mostani arcára, amelynek szkennelt mása az utolsó ciklus záróképe. Ez a vizuális kód reprezentálhatja a kötetben szereplő versek narratív szálát is.

Nemes Z. Márió első, Alkalmi magyarázatok a húsról című kötetén Kapitány Eszter egyik festménye található. Őt a kép fenyegető, feszült volta ragadta meg. A festményen nekünk háttal egy férfi alakját látjuk, jobb kezével egy, a háttérben ülő gyermekalak felé int, míg másik karjával nem tudjuk, mit tesz, de a két figura közötti viszonyról, a képen látható tárgyak funkciójáról sem árulkodik semmi.  Itt is fontos volt számára, hogy a borítókép és a cím szoros kapcsolatban álljon egymással, ahogy a Bauxit című második köteténél is. A 2010-es könyv borítójáról megtudtuk, hogy a rajta található Radovan Popović-kép eredetileg egy Tolnai Ottó-vers megképregényítésének egyik részlete, az pedig, hogy a kötet borítóját és hátsó lapját teljes egészében csak a fül kinyitásával láthatjuk pedig, a tervező WhoIsNot-nak köszönhető, de Nemes Z. szerint nagyon is illik ez az elcsúszottság, hasítottság a könyv verseihez. A blokk lezárásaként a szerzők saját szövegeikből olvastak fel.

A felolvasás után Czinki megidézte a Glaukómát szerkesztő Sopotnik Zoltán egyik, a JAK-táborban elhangzott kérdést, miszerint „János, mi ez a szar cím?”. A szerző válaszában elmondta, hogy ez ugyan nem olyan cím, amivel a legjobban el lehetne adni egy verseskönyvet, hiszen a jelentése egy igen ronda szembetegség, kimondva viszont egy igen szép szót hallunk, amit végül – szerinte – meg is lehet szeretni.

A vizualitás köteten belüli és kívüli jelenlétén túl mindkét költő számára fontos a szövegeik feletti kontroll, vagyis hogy legyen egy olyan értő szem, aki először láttamozza az egyes műveket még publikálás előtt. Nemes Z.  Márió külön „mintavételi csoportot” tart fenn erre a célra, amely öt-hat számára nagyon fontos pályatársból áll. Ők azok, akik a frissen elkészült szövegeket először olvashatják, javíthatják, véleményezhetik. Elmondta, kötetei összeállításánál nagyon fontos volt számára, hogy a szövegeken az ízlésben és képzőművészeti nyitottságában hozzá nagyon közel álló k. kabai lóránttal dolgozzon együtt, hiszen nem olyan szakma ez, ahol mindenféle ismeretlen szerzőknek lennének kiszolgáltatva az egyszeri alkotók.

A meghívott költők az est zárásaként immár hagyományosan a képtár egy-egy alkotásához írt műveiket olvasták fel. Nagyon hatásos, mély, a kivetített képekkel szoros viszonyt létesítő verseket hallhattunk Áfra Jánostól, akit Barta Lajos Hullám és Gyarmathy Tihamér Röpülj hajóm című munkája ihletett meg. Nemes Z. Márió  efZámbó István: Nudisták a budakalászi bányatónál című képére írt szöveget, amely felolvasása közben maga is nehezen állta meg, hogy közönségével együtt könnyesre röhögje magát.

A királyok városának közönsége, az Új magyarhangok harmadik estjén tehát két, a vizuális művészetek iránt nyitott szerzőt ismerhetett meg, akiktől, mint ígérték, még rengeteg érdekes projektet láthatunk majd a közeljövőben. A programsorozat november 8-án folytatódik, akkor már az Új Magyar Képtárban hallgathatjuk meg Hegedűs Ágotát és vendégeit.